2012. február 25., szombat

Mese a becsapós zárról

Az eset a múlt héten történt. Elmentem a gyerekekkel kicsit csavarogni, olyan három órát voltunk távol. Hazaértünk, átöltöztünk itthoniba és elkezdtünk tenni-venni.
Valamit be akartam vinni a kisfürdőszobába amikor sokkoló dologgal találtam szemben magam. Az ajtó zárva volt, belülről.
Ilyen a zárja:

De az a durva benne, hogy akkor van nyitva amikor vízszintesen áll és akkor van zárva amikor függőlegesen. És csak bentről lehet bezárni. 
Akkor és ott zárva volt. Totálisan.
Amikor elmentünk otthonról én voltam bent utoljára, ezt a fürdőszobát nem használják a gyerekek. Ráadásul tudtam, hogy kinyitottam a szobaablakot és kinyitottam a fürdőszobaajtót, hogy szellőzzön.

Egy ideig néztem mint a lukinyúl, aztán hirtelen az jutott eszembe, hogy basszus mi van ha van bent valaki?

Szóval kicsit megijedtem. Kitereltem a gyerekeket a folyosóra és hívtam a rendőrséget. Sűrűn elnézést kértem és mondtam, hogy egyszerűen lehetetlen, hogy magától bezáródjon belülről az ajtó, főleg mikor nyitva hagytam. Mert ha elfordulna a zár, függőlegesből vízszintesbe, akkor is maximum kinyílna az ajtó, mert vízszintes a nyitott állapot.
De a zár nem laza és szorul...
A gyerekek nem járnak abban a szobában, ráadásul ők már a folyosón vették a cipőt amikor kinyitottam a szobaablakot és a fürdőajtót.

Hát jól elbeszélgettünk a rendőrbácsival. Kérte, hogy hívjak át egy szomszédot, vagy várjam meg a férjem a folyosón a gyerekekkel. Majd mondta, hogy hívjam vissza ha járkálást hallok bentről.

Szóval ott ültünk a folyosón és felhívtam a barátnőmet Zsuzsit. Szegény éppen elég rosszul volt.
Röhögve meséltem neki, hogy miért strázsálunk kint, erre ő azt mondta: maradj ott, ahol vagy és átjövünk a gyerekekkel (ő is egyedül volt otthon). Közben összeszedtem egy esernyőt meg egy vascsövet és többször bementem a lakásba, hogy hallgatózzak a fürdőajtónál.

Tényleg Zsuzsiék átértek két perc alatt és nagyokat röhögve meséltem neki, hogy mi van, viszont reszketett a térdem.

Ahogy a rendőr tanácsolta felkapcsoltam bent a villanyt és figyeltem látok-e lábat, de nem volt.
Aztán kintről egy pénzérmével nagy nehezen elfogattam a gombot és megrángattam az ajtót. Mire kinyílt.

Nem volt bent természetesen senki.
Visszahívtam a rendőröket, hogy átjött egy barátom és kinyitottuk. Nagyon aranyosak voltak, jól esett, hogy nem néztek hülyének.

De azóta is foglalkoztat a kérdés: hogyan záródott be a zár, amikor vízszintes a nyitott és függőleges a zárt állapota és csak egy irányba lehet forgatni?
Ráadásul nagyon szoros, nincs kilazulva még most sem.

Kísérleteztem vele, hogy hogyan záródhatott be, becsaptam az ajtót, félig elfordítva hagytam a zárat stb. de semmi nem történt.

Rejtély...

2012. február 23., csütörtök

Vizsga, esszé, Róma

Ezek várnak rám az elkövetkezendő hetekben.
Jövő héten (többnyire) fém régészeti leletekből kell majd vizsgát írnom, római és angolszász érmek, meg még sok apró cseprő dolog, mint az agyagpipák. Az előző vizsgán - a kerámiáson -, kissé megizzadtam, mert öt percünk volt minden egyes darabra és tizenhatról kellett nagyon gyors leírást adni, meg meghatározni a korát, hogy hol készült stb, de a végeredmény nem volt olyan lelombozó, tehát nem vagyok elégedetlen.

Közben két hetem van befejezni az esszémet, a kora-keresztény Róma művészetről. Remélem sikerül valami jót írnom róla, mert nagy az anyag, de jól kell válogatni.


Aztán ahogy leadom az esszét, a hétvégén repülünk is Rómába a csoporttal ahol egy heti megfeszített munka vár minket. Minden napra jut majd valami komolyabb feladat, naplót is kell vezetni az épületekről amiket megnézünk és minden este valamit prezentálni a tanároknak.
Szóval valószínűleg a kávézgatva lábamat lógatom majd a Trevi-kút mellett azért kimarad a repertoárból.
Bár ki tudja.

Utána jön egy kis lazítás, de nem sokáig. :)
Kép innen