Farkasok és Édua

Édua imádja az állatokat. Már öt évesen közölte, hogy Pesten fog lakni, és majd bringával jár dolgozni az Állatkertbe. Nagyon örültem neki, hogy ilyen állatközpontú, de tartottam tőle, hogy majd kinövi.

Lassan tíz éves, de a szerelem mg mindig megmaradt. Tavaly a papánál a szomszédoknál bátran bevágtatott a tyúkok közé és az összes falubeli kutya a barátja lett két nap alatt. Itthon a három futóegéren gyakorolja az állattartás összes csínját-bínját. Felelős és nagyon komoly gazdijuk, aki folyton szelidítgeti a kis  egereket, és nem undorodik a takarítástól sem és attól sem, ha véletlenül rápottyant az egyikük. :)

Körülbelül egy éve teljesen odavan a farkasokért, gyűjti a fotókat róluk, a könyveket. A szombat délutáni családi mozi meg természetesen Csányi Vilmos Farkaslesen című dokumentumfilmje.

De sajnos én most kifogytam a farkasos/kutyás ötletekből, kiolvasta a Lassie hazatért, a Hihetetlen utazást, Fekete István könyveit (a Bogáncsot még ki kéne hozatnom, az otthon maradt sajnos).
A Dzsungel könyvés "Farkas vagyok"-ot énekelgeti. :)

Tudtok ajánlani jó farkasos/kutyás könyveket, filmeket?

A múlt héten szülinap is volt

Ugyanis a "kicsi" nyolc éves lett. Kérésére epertortát sütöttem (Zsuzsi barátnőm receptje alapján), amin természetesen eperből volt a robot-dekoráció (az meg az apja műve).

Szép hétvégénk volt. Csongi kérésére azonban nem a Közlekedési Múzeumba mentünk, mert oda csak Magyarországon akar menni, hanem egy közeli farmra, állatokat nézni, meg játszani egy hatalmasat a játszóházban. 

Így telt a múlt hétvége. A többiről rövidesen mesélek. :)

Végre megérkezett

Itt az első igazi hó.

Reggel már vártuk, hogy mikor kerül ki az iskola honlapjára a "ma nincs tanítás" kiírás. Ez itt elég megszokott, hogyha havazik, akkor bezár a suli. Mashu meg is jegyezte, hogy azért "elég lazán bánnak a szülők idejével" és igaza is van.
Mondjuk a sulinak is igaza van, mert dombtetőn, mellékúton, ahol a sószóró se nagyon jár, jobb félni, mint megijedni.

Felvittük hát a gyerekeket, autóval, mert utána meg jelenésünk volt a szerelőnél, hogy kereket cseréltessünk.

Mire hazaértünk igazán rákezdett és meg is jelent az iskola honlapján a figyelmeztetés:
"a rossz idő miatt, aki szeretné vigye el a gyerekét haza egy órakor."

Aztán tizenegykor már a következő frissítés volt fent: "aki előbb már hazavinné a gyerekeket, az megteheti".

Elindultunk hát teljes menetfelszerelésben és egy műanyag szánkóval.
Az iskolában meg több anyuka megjegyezte: "Édua meg Csongor apukája kabátban van. Tényleg nagy a hideg!"
(Mashu ugyanis ha fázik, a rövidujjú inge alá felvesz egy rövidujjú pólót. Most a két rövidujjúra felvett egy esőkabátot...)
A gyerekek felöltözve várták a szüleiket a nagyteremben, minden osztály együtt. Onnan engedték ki őket, hogy bekiabálták a nevüket.

Hazafelé csatlakoztak hozzánk a barátaink, két, plusz egy gyerekkel. A kicsik felváltva szánkóztak hazafelé, miközben Mashu húzta őket.

Nagyon jó buli volt.

Aztán később elindultunk Éduával a boltba, mikor telefonált az autószerelő, hogy kész a kerékcsere mehetünk, így bolt előtt még felvettük "Felhőcskét" (ahogy Csongor nevezi) a szervizből.

Még sosem voltak ilyen szép új gumijaink (mindig használt autóink voltak és nem voltak sokáig velünk). Még színes csíkok is vannak az új abroncsokon. :) Kipróbálhattam, hogy milyen nem tisztított úton szánkózni az autóval. Életemben először vezettem hóban, hát elég trükkös volt. Főleg kanyarban.

Most késő délután megint kivittem őket szánkózni, meg hógolyózni. Csongi nagyon fél lecsúszni, ezért őt nem erőltettem, de Édua  fel és le, csak fel és le, folyamatosan rótta a köröket. Életében még csak egyszer szánkózott ezelőtt, mikor Karácsonykor otthon voltunk Magyarországon két éve. Nagyon élvezte.

Csongival közben hóembert építettünk.

Sajnos valahogy bejutott a hó a bakancsába, pedig síanorák volt rajta és nem vettem észre idejében, nála meg ez meg szürkületi zóna, egyszerűen nem érzékeli. Jó hideg volt a lába, meg csurom víz a zoknija. Örülök, hogyha nem lesz beteg szegénykém.


Szóval itt a hó és mindenki nagyon élvezi. A bennszülöttek meg persze pánikolnak, az egyetem is bezárt. Egy barátnőmnek a vizsgáját kellett félbehagynia.
Tehát ahogy a helyi Hírcsárda azaz a Daily Mash írta még tavaly: "Angliában teljesen normális téli időjárás várható, tessék kérem pánikolni".
És így is van, a kisboltban már nem volt egy morzsa kenyér sem, mire odaértünk délután fél háromra Éduával.

Mert nem tudja elmondani

Nem tudja elmondani. Valami baj van.
Látom rajta. Feszült, tikkel. Mindjárt robban.
Nem tudja megfogalmazni. Érzi ő is, tudja ő is.
Pengeélen táncolunk. Megpróbálom lefoglalni.
Pengeélen táncolunk. Megpróbálom lenyugtatni.
Pengeélen táncolunk. De már pörög. Túlpörög.

Aztán megszűnik körülötte a világ. Egy buborékba kerül.
Nem érti a magyart sem és az angolt sem. Kiabál. Sikít.
Olyan mint egy tesla-tekercs. Csak úgy pattognak körülötte a szikrák.
Látom rajta, hogy neki is rossz.

Susogni és csitítani, ölelni szorosan, nehogy megüssön valakit vagy kárt tegyen magában.

Susogni, ringatni, hogy szétpattanjon az a fránya buborék.

Aztán csak ülni tovább a szőnyegen, ülni, ölelgetve őt amíg engedi.

Tate Modern

Ma ismét ellátogattunk az egyik kedvenc londoni múzeumomba a Tate Modern-be. Nem azért a kedvencem, mert rajongok a modern művészetért - túlzás is lenne ezt állítanom -, hanem mert ez egy olyan múzeum, ahol igazán érthető és érezhető mi is a művészet. 

Mert szerintem az igazi művészet felszabadít, elgondolkodtat, bátorít, ismerős érzéseket ébreszt.

Édua kifejezetten imádja ezt a helyet - csakúgy mint a Természettudományi Múzeumot -, felszabadultan jár műtárgytól, műtárgyig. 

Néha galoppozik:

Néha leül és elgondolkozik, vagy rácsodálkozik.

Érdeklődik:

és megpróbálja megérteni:

Itt éppen olvasta a leírást és próbálta a szoborban felfedezni azt amit olvasott. 

Vagy ül és figyeli:

Itt pedig rácsodálkozik Matisse-ra:

Mert a művészethez gyermeki lélek is kell, az a fajta nyitottság. Én nem a professzoraimtól, hanem a lányomtól tanultam meg látni is a modern művészetet, nem csak nézni. Az ő szemén keresztül egyre izgalmasabb és érdekesebb számomra is.

Itt járt a "Doktor"

A "Doctor Who" azaz magyarul "Ki vagy doki?" címen ismert sorozat szereplői jöttek el egy közeli kisvárosba.
Édua nagy rajongója a sorozatnak, míg Csongor a robotokat imádja belőle, kedvence a Dalek nevezetű.
Az "Autism All Stars" szervezet egy félnapos kézműves-vásárt rendezett, ahol megjelentek a sorozat különböző szereplői, hogy pénzadományokat gyűjtsenek a szervezetnek és fotózkodjanak a gyerekekkel.

Pózolás a Doktorral

K9 a kutyarobot

Robot-emberek

Végül pedig pózolás Dalekkel

Az Ember-robotoktól meg a Dalektől is nagyon félt először a gyerek, aztán csak oda-oda ment időnként. A köztes időben egy asztalhoz ültünk, ahol gyurmázhatott. Végül hazafele készülődve beszélgetett velük kicsit és oda mert állni egy fotó erejéig. :)
(Édua szülinapi bulin volt, azért nincs rajta a képeken.)

Szülinap a farmon

Éduának szülinapi bulit szerveztünk és hol is lehetett volna másutt, mint egy farmon.
A szülők szerintem mind nagyon megutáltak minket, mert minden gyerek úgy ment haza, hogy szeretnének nyuszit/csirkét/tengerimalacot/kecskét stb...
Kibéreltünk egy pajtát, amit feldíszítettünk:



Itt éppen anyu eregeti fel a héliumos lufikat.

Azután amikor megjöttek a gyerekek elvittük őket traktorozni, ahogy a lenti képen is látható:

Aztán fejtek műkecskét meg műtehenet. Nagyon jól megcsinálták mindegyiket, ugyan csak víz folyik belőlük, de meg kell érte dolgozni rendesen!

Simogattak tyúkot és nyuszikat:

Aztán volt terülj-terülj asztalkám:

Végül pedig átmentünk a fedett óriás pajtába, ahol egy játszóház van gyerekeknek, csúszdákkal, labirintussal.

Nagyon jó buli volt és annyira tetszett a gyerekeknek, hogy Csongor is azt kérte, ott tartsuk az ő szülinapját is. 

Fotók az újságból

Ismerős képek, ugye? :) Természetesen a nevemet én helyettesítettem a blogom nevével, de igen, ezek az én fotóim és igen nyomtatásban jelentek meg az előző meg a mostani héten.

Csajos hétvégét tartottunk

Azaz a csajszival kettesben autózgattunk meg vásárolgattunk mindenfelé.
Voltunk lakberendezési áruházban, mert kellett itthonra kis fenyőpolc, aztán megláttunk egy szegény leértékelt fikuszt. Jó nagyot. Hát nem tudtuk otthagyni, megesett rajta a szívünk.

Az külön kihívás volt, hogy a nem túl nagy autónkba, hogyan tegyük bele a 160 centis polcot, meg a fikuszt, meg a másik kisbútort meg a zsákot amit vásároltunk. Ráadásul még benne volt a csomagtartóban az a jókora zsák is, amit szerettem volna beadni az egyik helyi jótékonysági boltba. Miután csodaszépen beügyeskedtünk mindent és elindultunk végre, a "kis" fikuszunk gondolt egyet és bedőlt középre, így a visszapillantóban egy hatalmas zöld növényt láttam meg hirtelen... Ez így elmesélve nem olyan vicces, de akkor és ott nagyon nevettünk.

Mivel azokat a nadrágokat/pizsamákat, amiket júniusban vettem nekik, mind kinőtték, vettem nekik ruhákat is. Az meg külön jó hír, hogy most megint divatba jött a kezeslábas pizsama erre mifelénk. Csongornak van egy még régről, ami már alig megy rá, de még mindig szeretne abban aludni, így most végre lecserélhettem egy modern és jóval nagyobb változatra.

Még mindig az Olimpia

Abban már biztosak lehetünk, hogy az Olimpia tényleg jó hatással van a gyerekekre.
A gyerekeim már ki is találták, hogy szeptembertől mit szeretnének sportolni, Édua strandröplabda és vízilabda párti, Csonginál meg a judo és a box a nyerő.  Tegnap elvittem őket magammal futni is. A négy és fél kilométert mellettem rollerezték végig, nyafogás nélkül, feszített tempóban, pedig nem csak aszfalton mentünk.

Egyébként nagyon jó nézni a BBC közvetítéseit. A vízilabda meccsen dicsérték a magyar szurkolókat - szerintük jókor drukkolnak - a fiúkat, milyen nyugodtan és szépen játszanak.

Én továbbra is keményen edzek, lehetőleg minden nap. Mostanában a futásra álltam át. Az átváltozós naplómat itt olvashatjátok.

Végre vége a tanévnek

A gyerekeink olyan csodálatos bizonyítványokat hoztak haza, hogy eszméletlen büszkék lehetünk rájuk. Édua olyan jegyeket kapott harmadikos létére, amilyet ötödik osztályban kell elérni, Csongor meg tökéletesen a korosztályának megfelelően átment minden vizsgán, ami nem minden anyanyelvi angol osztálytársának sikerült (idén ugyanis a második év végén, van egy tesztsorozat amit meg kell csinálniuk).

Még az olimpiai lángot is megnéztük, nagyon szórakoztató volt és nagyon lelkesítő is. Mivel én is keményen edzek jó és inspiráló volt látni a sok sportolót akik a láng előtt futottak. :)

Szóval végre itt a szünet, most pár hétig nem kell vinni a gyerekeket iskolába, végre ők is pihenhetnek és élvezhetik ezt a hűvös nyarat. 

Iskolai hírek - olimpiai láz és bírósági tárgyalás

A gyerekek iskolájában - csakúgy mint más angol iskolákban -, az egész év szinte az olimpia és a "diamond jubilee" jegyében telt. Mivel már csak két hét van hátra az iskolából, ezért most rendezik meg az olimpiai sportnapot és más különleges foglalkozásokat. Ma például egy igazi olimpiai fáklyát foghattak a gyerekek a kezükbe és fényképezkedtek is vele.

Amikkel mostanában Édua osztálya foglalatoskodik az engem nagyon lenyűgöz (harmadik osztály, tehát négy éve iskolások a receptionnal és nyolc évesek). Matematikából az elmúlt pár hétben például az volt a feladatuk, hogy egy kis vállalkozást kellett létrehozniuk. De nem csak úgy kutyafuttában, minden hétre/napra ki volt adva egy-egy feladat. Elsőként csoportokat kellett alapítaniuk, majd meghatározni a vállalat tevékenységét. Aztán megtervezni az arculatot és a termékeket.
A lányzó nagyon izgalmas kis céget talált ki, ami a csoportjában lévőknek mind tetszett. Egészséges életmód kisállatoknak, kutya/macskasportokhoz felszerelések és így tovább. Nem is mesélem el, mert még a végén ebből fogunk meggazdagodni. :)
Szóval miután megvolt az arculat, a termékek prototípusait kellett "legyártani" (papírból) majd üzleti tervet írni. Mennyi lesz az alapanyagra a kiadás, mennyi a várható bevétel és így tovább.
El vagyok képedve és a gyerekek imádják az órát, alig várják, hogy legyen matek és építsék a kis birodalmukat.

A másik iskolai feladat, ami nekem nagyon tetszett, hogy összevonták a harmadikos és negyedikes osztályokat majd a "Három kismalac" mese alapján bírósági tárgyalást kellett tartani. Két héten keresztül érveket és ellenérveket sorakoztattak fel, a tárgyaláson ahol a malacok voltak a vádlottak, merthogy szegény farkas, akit megöltek ugye, ártatlan volt, hiszen az asztmája miatt lihegett annyira, ráadásul egy váratlan vihar miatt repült el a ház teteje. Fel kellett vonultatniuk bizonyítékokat is, mint például az orvosi jelentést a farkas asztmájáról, vagy arról, hogy a malac az erdőből lopta a háza építőanyagát, ráadásul engedély nélkül építkezett a területen.

Nagyon tetszik, hogy kreatív gondolkodásra késztetik őket és csapatmunkára. Megtanítják őket érvelni, játékosan számolni, és arra, hogy megértsék, hogy működik egy vállalkozás.

Orvosok, meg szalmaság meg egyéb dolgok

A héten a két gyerek is, meg én is jártunk különböző orvosoknál kivizsgáláson, vagy felülvizsgálaton.
A fizikoterápián a terapeutától külön fejmosást is kaptam, hogy döntsük el hol fogjuk a gyerek lábát kezeltetni, itt vagy Magyarországon. Persze engem se kellett félteni, mert kedvesen elmeséltem neki, hogy azután mentünk el otthon szakemberhez, miután itt egy évig nem kaptunk időpontot.
Megegyeztünk az itteni kezelésben és még ma ír Csonginak beutalót a lábász-szakdoktorbácsihoz.
Na néztem egy nagyot. Nem mintha bajom lenne a hölggyel akihez járunk, csak 1. nem ad speciális tornát, ami esetleg segítene a gyereknek, azt mondja, hogy tanuljon meg bringázni, meg úszni... 2. azt mondta, hogy ő ennek nem annyira szakértője, inkább nézze meg jól a dokibácsi (sikítófrász). :)

Szóval azt hiszem amikor hazautazunk akkor az lesz az első, hogy keresek egy gyógytornászt aki tud nekünk feladatokat adni.

A szalmaság meg azt jelenti, hogy Maska elutazott egy hónapra, szóval "egyedül viszem a boltot". Dolgozom az egyetemen, a gyerekekkel vagyok, hozom-viszem őket és tornázom sokat a felszabaduló időben.
Ez persze azzal is jár, hogy mindenhova én vezetek, ami nagyon izgalmas.

Most ez van így hirtelen. :)

Csongor-hétvége

Édua elment pár napra táborozni. A szívem megszakad úgy hiányzik, de most ez a hétvége így Csongiról szólt.
Tegnap elmentünk vele vásárolgatni, és mert mi ünnepeljük a nyári napfordulót is (nemcsak a télit) ezért kapott ajándékot is.
Nekem nagyon nem tetszenek az olimpia kabalafigurái (és még sok embernek sem rajtam kívül), de Csonginak hatalmas örömöt okoztak vele, robot (gép) is, de puha plüss is, hát ez kéremszépen az álomjáték. :)

Aztán elmentünk természetesen húsgombócot enni, ami a mi kis Finduszunk kedvenc étele:

Nagyon szép hétvége volt, csak Édua nagyon hiányzott mindenkinek. :)

Az autizmusról

Ma találkoztam ezzel a kis plakáttal és azt gondoltam, gyorsan megosztom veletek is (magyar fordítással az alján). 

Autizmusom és érzékelési feldolgozási zavarom van
- nehezen tudok összpontosítani,

- nem szeretem a tömeget,

- nem szeretem ha a hajam megmossák, fésülik vagy levágják,

- nem szeretem a hangos zajokat,

- mindent megrágok, 

- nem szeretek fogat mosni,

- nagyon válogatós vagyok amikor eszem, 

- bizonyos szagoktól és textúráktól öklendezem,

- nem veszem észre ha hozzám érnek, vagy ha fáj valami, gyakran vagyok durva, és nem veszem észre, 

- nem szeretem amikor a kéz- és lábkörmeimet vágják, 

- az éles fények szinte fájdalmat okoznak, 

- szelektív hallásom van és ha túl sok a zaj körülöttem, akkor még nehezebb odafigyelnem, meghallanom a dolgokat, 

- az erős szagoktól hányingerem van,

- a motoros készségeim ki vannak kapcsolva, ezért ügyetlen vagyok...

ÉN CSAK EGY KISFIÚ VAGYOK ÉS CSAK AZT AKAROM, HOGY SZERESSENEK!

Kislány változat itt található. 

Napfivér, Holdnővér

Míg a gyerekek legóztak, elkezdtem nézni ezt a filmet. A kedvenceimet képes vagyok ezerszer is megnézni. :)
Egyszer csak azt vettem észre, hogy mindkét gyerek mellém telepszik a kanapéra, amikor meg megfogtam az irányítót, hogy lekapcsoljam (mert milyen már, hogy ezer dolgom van és nyugiban filmezgetek), Csongor megszólalt:
- Én szeretem ezt a filmet. Ne kapcsold le!

...és végignézték velem. :)
Édua meg azt mondta a végén: - Anya, ez csodaszép volt!

Gyémánt jubileum és a corgi-dal

Már jóideje minden ekörül az ünnepség körül forog. A gyerekek az iskolában kékbe-pirosba-fehérbe öltöztek, kis Union Jack zászlókat gyártottak és így tovább.
Csongit nagyon megihlette ez a dolog, főleg a királynő kutyái, ezért tegnap este elkezdett a táblánál babrálni, rajzolt egy robotot aki éppen a királynőnek énekel, írt egy dalt és aztán elő is adta nekünk.

Itt meg az eredeti dalszöveg:

A szöveg kissé nyersfordításban:
Hányszor kellett megtalálnia a kis corgi-kutyáit?
Azért (bújnak el mindig) mert nagyon csibészek.
Ez nem azt jelenti, hogy buták, ezt azért csinálják, mert aranyosak.
Rókafülük és orruk van, és ők a legédesebb kutyák az egész világon.

Mozgalmas hét van mögöttünk

Beadtam a beadnivalókat, jelentkeztem egy ösztöndíjra (nyári munka lenne), ma voltam egész napos suliban lent és repülök Rómába.

Persze a család többi tagja sem tétlenkedik. Édua például cserkész lett és elkezdődtek a hegedűórái is.
:)

...és persze Csongor is folyton sürög-forog vagy éppen suhan. :)

Plusz ma megint a rendőrséget kellett hívnom, mert este ellopták a barátnőm csizmáit a lakásunk elöl a cipőtartóról. Pedig eddig soha nem tűnt el onnan semmi, még a rollerek sem. Itt az ilyet is érdemes bejelenteni, mert nyilván nem nyomoznak utána, de a helyi szomszéd-figyelő csapatnak elmondják, ők pedig a jövő héten körbejárnak, megnézik a házat, megnézik, hogyan lehetne biztonságosabb a környék és így tovább.

Társasjáték este

Ilyenkor átjönnek a barátaink, a gyerekeinket összeeresztjük mi meg több órán keresztül építjük Carcassonne-t, vitázunk, érvelünk, győzködjük a másikat, hogy ne költözzön be a várunkba,  nagyokat nevetünk és így tovább...

Úgy szeretem ezeket az estéket. :)

(kép forrása: wikipedia)

A játék lényege

A kis mágneses gömböcskéket beleszórni a bariszőrbe:

Majd fejjel lefelé összeszedegetni:

Azt hiszem túl csendes nekik ez a vasárnap. :)