Farkasok és Édua

Édua imádja az állatokat. Már öt évesen közölte, hogy Pesten fog lakni, és majd bringával jár dolgozni az Állatkertbe. Nagyon örültem neki, hogy ilyen állatközpontú, de tartottam tőle, hogy majd kinövi.

Lassan tíz éves, de a szerelem mg mindig megmaradt. Tavaly a papánál a szomszédoknál bátran bevágtatott a tyúkok közé és az összes falubeli kutya a barátja lett két nap alatt. Itthon a három futóegéren gyakorolja az állattartás összes csínját-bínját. Felelős és nagyon komoly gazdijuk, aki folyton szelidítgeti a kis  egereket, és nem undorodik a takarítástól sem és attól sem, ha véletlenül rápottyant az egyikük. :)

Körülbelül egy éve teljesen odavan a farkasokért, gyűjti a fotókat róluk, a könyveket. A szombat délutáni családi mozi meg természetesen Csányi Vilmos Farkaslesen című dokumentumfilmje.

De sajnos én most kifogytam a farkasos/kutyás ötletekből, kiolvasta a Lassie hazatért, a Hihetetlen utazást, Fekete István könyveit (a Bogáncsot még ki kéne hozatnom, az otthon maradt sajnos).
A Dzsungel könyvés "Farkas vagyok"-ot énekelgeti. :)

Tudtok ajánlani jó farkasos/kutyás könyveket, filmeket?

Tate Modern

Ma ismét ellátogattunk az egyik kedvenc londoni múzeumomba a Tate Modern-be. Nem azért a kedvencem, mert rajongok a modern művészetért - túlzás is lenne ezt állítanom -, hanem mert ez egy olyan múzeum, ahol igazán érthető és érezhető mi is a művészet. 

Mert szerintem az igazi művészet felszabadít, elgondolkodtat, bátorít, ismerős érzéseket ébreszt.

Édua kifejezetten imádja ezt a helyet - csakúgy mint a Természettudományi Múzeumot -, felszabadultan jár műtárgytól, műtárgyig. 

Néha galoppozik:

Néha leül és elgondolkozik, vagy rácsodálkozik.

Érdeklődik:

és megpróbálja megérteni:

Itt éppen olvasta a leírást és próbálta a szoborban felfedezni azt amit olvasott. 

Vagy ül és figyeli:

Itt pedig rácsodálkozik Matisse-ra:

Mert a művészethez gyermeki lélek is kell, az a fajta nyitottság. Én nem a professzoraimtól, hanem a lányomtól tanultam meg látni is a modern művészetet, nem csak nézni. Az ő szemén keresztül egyre izgalmasabb és érdekesebb számomra is.

"Nagyon jó vagyok egy macska ellen..."

Nagyon jó vagyok egy macska ellen, - mondta Édua -, már négy bábúját levettem...
és játszott tovább a báránysakkal a plüssmacska ellen...

Betegség és sok sok nevetés

Az igazság az, hogy valami csúnya torokfájós vírus/baci kapott el engem. Nyelni, beszélni nemigen tudok, a lábam meg a derekam annyira fáj, hogy nem tudok aludni tőle. Viszont valami rejtélyes módon, mégsem vagyok álmos és letört. :)
A karácsony az megvan, köszönöm. Olyan nagy karácsonyi hangulat nem volt (ezt hiányoltam), de jókat játszunk és dumálunk.
A Szenteste ajándékbontás meg viccesen alakult. A gyerekeket kitettük a nagyobb fürdőszobába, ott vártak, mi meg az öcsémmel meg Mashuval felálltunk a fa mellé és azon kezdtünk el törni a fejünket, hogy mit énekeljünk.
Nekem nem volt hangom, így passzoltam, ők meg nem szeretik az ilyen Mennyből az angyal, meg Kiskarácsony éneklést. Végül kínomban felvetettem a boci-boci tarkát, de megvétózták azt is.
Szóval gyorsan youtube és Loreena, legalább ennyi legyen, közben a kicsik meg feszülten várakoztak a fürdőben. Én beélesítettem a kamerát, hogy felveszem, ahogy bejönnek.
Sajnos stratégiailag rossz helyen volt a fa, ugyanis a gyerekek rögvest azt látták meg és az ajándékokat (szinte az ajtóban) így rávetették volna magukat, ha az anyjuk (azaz én) nem kezd el méltatlankodni viccesen, hogy "hello lassítás, újravesszük".
Ők meg komolyan vették, és visszarohantak a fürdőbe, öcsém meg utánukvetette magát és "betanította őket" hogy édesanya, édesapa kezitcsókolom a sok szép ajándékért.
Na ekkor már szakadtunk a röhögéstől. A gyerekek berohantak és a nyakunkba vetették magukat.

Nagyon örültek a sok ajándéknak és bár mi felnőttek nem szoktunk ajándékokat venni egymásnak, adtam is és kaptam is (HALO Reach xbox játékot hehe).

Drága Zsuzsim jóvoltából, pedig került beigli is a fa alá, ugyanis sütött nekem egyet ajándékba, az én elrontott beiglim helyett. :) KÖSZÖNÖM!!!

Tegnap este meg a BBC-n volt egy karácsonyi Dr. Who epizód. Éduával nagyon örültünk neki, szuper volt. :)

A fején a christmas crackersből származó korona :)

Lazítunk, filmet nézünk. Édua "Keep calm and call the Doctor"(Dr. Who pólóban)

Nevet a drága :)

Csongi kockákat épít, először megcsinálja síkban az alapot, majd összehajtogatja kockába. :)

Római nap

Éduáék egészen eddig a rómaiakról tanultak.
Ma pedig be kellett öltözniük római polgárnak és persze ettek "római" módra pl. olivabogyót (amit a lányunk megszeretett végre) és mindenféle érdekes dolgokat is csináltak.
Mi szerényen Minervának öltöztettük a gyereket, na meg ő se adta alább egy istennőnél (a komolyság az arcán az az isteni tekintet):

Nagyon jónak tartom ezt a fajta történelemoktatást így harmadik osztályban, ez biztosan megragad bennük. :)

Édua alkot

Általában azt gondolom, hogy a gyerekképek feltöltése öncélú, önigazoló dolog, mintha azt várná a szülő, hogy mindenki megdicsérje (természetesen kritika nélkül) milyen fenomenális a csemetéje. Ezért nem szeretem a mieink alkotásait megosztani, de most kivételt teszek, mert mikor megláttam a lány mai akcióit, kicsit törni kezdtem a fejem, "és ezt most így hogy?".

 

Nessi

Vitéz és sárkány

Odüsszeusz

Párisz meg az alma

És khm... egy guillotine...

Azért megnyugtatásul közlöm (főleg a családnak üzenem), hogy gyerekrajzokat is képes készíteni a drága:

Óóó de elhanyagoltalak titeket!

Elnézést kérek miatta!
Egy hónapja beindult az egyetem, Mashunak is az egyetemi munka. A gyerekek iskolába járnak, de volt közben egy őszi szünet a múlt héten.
Az Átmeneti Állapot elköltözött ide: nostenyek.com.

A hajamat megint levágattam, most ilyen lett:

Írok szorgalmasan, tanulok (kevésbé szorgalmasan).

Éduának volt a szülinapja vasárnap, gyönyörű nyolcéves nagylányunk van!
(na most is elfutotta a könny a szemem, ahogy beszélek róla)

A tortája apja készítése: pannacotta kalács, a krém tejszín, mascarpone és rengeteg málna (úgy szépen egyben beledobálva), a tetejére meg csoki van ráöntve.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ÉDESEM! :)