Január elseje az új kezdet napja

És én így kezdtem:

Morcos süni

Szóval vége a mohikán-korszaknak. Közben az utolsó pillanatban megváltoztattam az esszém témáját, így most Mezopotámiáról írok éjszakánként (jobb később mint soha).
A gyerekeknek elkezdődik az iskola és tudom, hogy nagyon fognak hiányozni napközben.
Elmegyek vezetni is, kis frissítő oktatásra, hogy bátorságot gyűjtsek.
Közben egy nagyon megtisztelő feladatot kaptam, amihez megpróbálok felnőni.
Rendbe kell tennem a dolgokat, kicsit rendszerezni és nagyon remélem, hogy idén sikerül is elérnem azokat a célokat, amit a szokásos év eleji kívánságrajzon felrajzoltam magamnak.
És remélem mindegyikünk kívánsága teljesülni fog, amiket felrajzoltunk.

:)

Édua alkot

Általában azt gondolom, hogy a gyerekképek feltöltése öncélú, önigazoló dolog, mintha azt várná a szülő, hogy mindenki megdicsérje (természetesen kritika nélkül) milyen fenomenális a csemetéje. Ezért nem szeretem a mieink alkotásait megosztani, de most kivételt teszek, mert mikor megláttam a lány mai akcióit, kicsit törni kezdtem a fejem, "és ezt most így hogy?".

 

Nessi

Vitéz és sárkány

Odüsszeusz

Párisz meg az alma

És khm... egy guillotine...

Azért megnyugtatásul közlöm (főleg a családnak üzenem), hogy gyerekrajzokat is képes készíteni a drága: