Tate Modern

Ma ismét ellátogattunk az egyik kedvenc londoni múzeumomba a Tate Modern-be. Nem azért a kedvencem, mert rajongok a modern művészetért - túlzás is lenne ezt állítanom -, hanem mert ez egy olyan múzeum, ahol igazán érthető és érezhető mi is a művészet. 

Mert szerintem az igazi művészet felszabadít, elgondolkodtat, bátorít, ismerős érzéseket ébreszt.

Édua kifejezetten imádja ezt a helyet - csakúgy mint a Természettudományi Múzeumot -, felszabadultan jár műtárgytól, műtárgyig. 

Néha galoppozik:

Néha leül és elgondolkozik, vagy rácsodálkozik.

Érdeklődik:

és megpróbálja megérteni:

Itt éppen olvasta a leírást és próbálta a szoborban felfedezni azt amit olvasott. 

Vagy ül és figyeli:

Itt pedig rácsodálkozik Matisse-ra:

Mert a művészethez gyermeki lélek is kell, az a fajta nyitottság. Én nem a professzoraimtól, hanem a lányomtól tanultam meg látni is a modern művészetet, nem csak nézni. Az ő szemén keresztül egyre izgalmasabb és érdekesebb számomra is.

Játék a múzeumban

Modern technika és antikvitás, ez a két dolog találkozott tegnap a British Múzeum családi programján.
Ez a  program arról szólt, hogy a gyerekek kaptak egy-egy okostelefont és egy lapot, amin kérdések voltak. Körbe kellett menniük az egyiptomi részlegen és megtalálniuk a qr-kódokat amiket felragasztottak a vitrinekre. Majd, amikor megvoltak mind, akkor visszamenni a központba és ott számtógépen legyárthatták maguknak a saját túlvilági útlevelüket.

Nagyon élvezte mindkét gyerek, a szervezés ugyan kicsit döcögős volt, az ott dolgozó lánykák szerintem csak önkéntesek lehetettek, mert sok fogalmuk nem volt az egyiptológiáról meg a számítógépekről sem, mindenesetre a gyerekek imádták. Mi is nagyon élveztük a rohangálást, aztán meg a múzeumot sokadszorra. :)

A múzeum után még volt időnk a London Pride-ra is benézni. Nagyon jó hangulat volt. :)