Róma, Róma, Róma

Menthetetlenül szerelmes vagyok. Hogy mibe, azt pontosan nem tudnám megmondani. Rómába? Ebbe a csodás és különleges városba, ahol láthatod a mocskot és a fenséges pompát is egyszerre.

A tanulásba? Amikor az a munkád, hogy térkép alapján vándorolsz templomról templomra, vadászod a korai mozaikokat és fotózod a régi graffitiket (én találtam egyet 1850-ből a Santa Maria Maggiore-ben) és a festett fa mennyezeteket.

A szabadságba? Abba az eszméletlen szabadságba, hogy egy hétig nincs más csak te és a tanulás?

Nem tudom. Róma átölelt, felszabadított és bekúszott az életembe örökre.

Csodálatos nyolc nap volt, minden nehézséggel együtt. Alig várom, hogy a családomnak is megmutathassam, hogy elmenjünk a Forum Romanumra együtt, hogy megnézzük éjszaka a Colosseumot, és az Angyalvárról nézzünk le a Szent Péter térre.

Mozgalmas hét van mögöttünk

Beadtam a beadnivalókat, jelentkeztem egy ösztöndíjra (nyári munka lenne), ma voltam egész napos suliban lent és repülök Rómába.

Persze a család többi tagja sem tétlenkedik. Édua például cserkész lett és elkezdődtek a hegedűórái is.
:)

...és persze Csongor is folyton sürög-forog vagy éppen suhan. :)

Plusz ma megint a rendőrséget kellett hívnom, mert este ellopták a barátnőm csizmáit a lakásunk elöl a cipőtartóról. Pedig eddig soha nem tűnt el onnan semmi, még a rollerek sem. Itt az ilyet is érdemes bejelenteni, mert nyilván nem nyomoznak utána, de a helyi szomszéd-figyelő csapatnak elmondják, ők pedig a jövő héten körbejárnak, megnézik a házat, megnézik, hogyan lehetne biztonságosabb a környék és így tovább.