Hétfőn nem volt hivatalos tanítás a suliban, csak ügyelet. Kedden mikor vitte fel a gyerekeket Mashu, ott állt kint a tanári gárda az iskola zsákutcája előtt (ahova sajna nem jut el soha a megyei sószóró autó) és vezényelték a szülőket, merre menjenek, hol parkoljanak. Segítettek megtolni az elakadt járműveket. Jótanácsokat adtak jégen elinduláshoz, jó hangulatban szervezkedtek.
Ma reggel is kint voltak segíteni. A gyerekeket pedig mind a főbejáraton kellett bevinni, ahol pedig az iskolaigazgató tartotta nekünk az ajtót, mosolyogva üdvözölt minket.
Valahogy ez a szokatlan hóhelyzet összehozta jobban a közösséget. Olyan jó ilyet látni és tapasztalni. :)
Egyébként meg ma van Mashuval a tizenkettedik évfordulónk, és ennek örömére ma este vizsgázom régészetből (kerámiák felismerése, datálása, szóval itt sem vagyok, tanulok...:))
