Anglia, iskola, önkéntesség

Ma a nőStényeken írtam az angol iskolákról, a közösségről, a szülői akciócsoportról.

"- Kérlek titeket, vágjatok pofon, ha megint elvállalok egy ilyet – sóhajtott Jane, miközben a popcornt zacskóztuk az iskola konyhájában. Nem hittem, hogy valaha bármi kifogna rajta, de őszintén szólva annyira nem lepődtem meg.

Amikor beirattuk a gyerekeinket egy angol iskolába, még nem sejtettük, hogy ez itt nem csak egy állami intézmény, hanem igazi közösség. A szülők mindannyian részt vesznek az iskola építésében-szépítésében. Sokan dolgoznak önkéntesként a szabadidejükben: szülők, nagyszülők.
Hogy miket csinálnak? Például olvasnak a kicsi gyerekekkel; csak ott kell ülni mellettük és kijavítani őket ha rontanak, bátorítani, dicsérni őket.
Amikor anyukám itt volt nálunk, ő például bement segíteni és varrni tanította Csongit és az osztálytársait. Mindig kell segítség a nagyobb kézművesfoglalkozásoknál is, például amikor jelmezt vagy speciális dolgokat készítenek."

Ha érdekel titeket a poszt folytatása, akkor kattintsatok ide:

http://nostenyek.com/2012/10/23/szuloi-akciocsoport/

Végre vége a tanévnek

A gyerekeink olyan csodálatos bizonyítványokat hoztak haza, hogy eszméletlen büszkék lehetünk rájuk. Édua olyan jegyeket kapott harmadikos létére, amilyet ötödik osztályban kell elérni, Csongor meg tökéletesen a korosztályának megfelelően átment minden vizsgán, ami nem minden anyanyelvi angol osztálytársának sikerült (idén ugyanis a második év végén, van egy tesztsorozat amit meg kell csinálniuk).

Még az olimpiai lángot is megnéztük, nagyon szórakoztató volt és nagyon lelkesítő is. Mivel én is keményen edzek jó és inspiráló volt látni a sok sportolót akik a láng előtt futottak. :)

Szóval végre itt a szünet, most pár hétig nem kell vinni a gyerekeket iskolába, végre ők is pihenhetnek és élvezhetik ezt a hűvös nyarat. 

Iskolai hírek - olimpiai láz és bírósági tárgyalás

A gyerekek iskolájában - csakúgy mint más angol iskolákban -, az egész év szinte az olimpia és a "diamond jubilee" jegyében telt. Mivel már csak két hét van hátra az iskolából, ezért most rendezik meg az olimpiai sportnapot és más különleges foglalkozásokat. Ma például egy igazi olimpiai fáklyát foghattak a gyerekek a kezükbe és fényképezkedtek is vele.

Amikkel mostanában Édua osztálya foglalatoskodik az engem nagyon lenyűgöz (harmadik osztály, tehát négy éve iskolások a receptionnal és nyolc évesek). Matematikából az elmúlt pár hétben például az volt a feladatuk, hogy egy kis vállalkozást kellett létrehozniuk. De nem csak úgy kutyafuttában, minden hétre/napra ki volt adva egy-egy feladat. Elsőként csoportokat kellett alapítaniuk, majd meghatározni a vállalat tevékenységét. Aztán megtervezni az arculatot és a termékeket.
A lányzó nagyon izgalmas kis céget talált ki, ami a csoportjában lévőknek mind tetszett. Egészséges életmód kisállatoknak, kutya/macskasportokhoz felszerelések és így tovább. Nem is mesélem el, mert még a végén ebből fogunk meggazdagodni. :)
Szóval miután megvolt az arculat, a termékek prototípusait kellett "legyártani" (papírból) majd üzleti tervet írni. Mennyi lesz az alapanyagra a kiadás, mennyi a várható bevétel és így tovább.
El vagyok képedve és a gyerekek imádják az órát, alig várják, hogy legyen matek és építsék a kis birodalmukat.

A másik iskolai feladat, ami nekem nagyon tetszett, hogy összevonták a harmadikos és negyedikes osztályokat majd a "Három kismalac" mese alapján bírósági tárgyalást kellett tartani. Két héten keresztül érveket és ellenérveket sorakoztattak fel, a tárgyaláson ahol a malacok voltak a vádlottak, merthogy szegény farkas, akit megöltek ugye, ártatlan volt, hiszen az asztmája miatt lihegett annyira, ráadásul egy váratlan vihar miatt repült el a ház teteje. Fel kellett vonultatniuk bizonyítékokat is, mint például az orvosi jelentést a farkas asztmájáról, vagy arról, hogy a malac az erdőből lopta a háza építőanyagát, ráadásul engedély nélkül építkezett a területen.

Nagyon tetszik, hogy kreatív gondolkodásra késztetik őket és csapatmunkára. Megtanítják őket érvelni, játékosan számolni, és arra, hogy megértsék, hogy működik egy vállalkozás.

Összefogás a hóban

Hó van és meg kell mondanom, hogy most a megyében meglepően jól kezelték a helyzetet. Nem volt nagy pánik mint két éve, az utakat letakarították. Sajna a háztulajdonosoknak nem muszáj letakarítani a járdákat, így azok most jegesek még (és elég veszélyesek).

Hétfőn nem volt hivatalos tanítás a suliban, csak ügyelet. Kedden mikor vitte fel a gyerekeket Mashu, ott állt kint a tanári gárda az iskola zsákutcája előtt (ahova sajna nem jut el soha a megyei sószóró autó) és vezényelték a szülőket, merre menjenek, hol parkoljanak. Segítettek megtolni az elakadt járműveket. Jótanácsokat adtak jégen elinduláshoz, jó hangulatban szervezkedtek.

Ma reggel is kint voltak segíteni. A gyerekeket pedig mind a főbejáraton kellett bevinni, ahol pedig az iskolaigazgató tartotta nekünk az ajtót, mosolyogva üdvözölt minket.

Valahogy ez a szokatlan hóhelyzet összehozta jobban a közösséget. Olyan jó ilyet látni és tapasztalni. :)

Egyébként meg ma van Mashuval a tizenkettedik évfordulónk, és ennek örömére ma este vizsgázom régészetből (kerámiák felismerése, datálása, szóval itt sem vagyok, tanulok...:))

Római nap

Éduáék egészen eddig a rómaiakról tanultak.
Ma pedig be kellett öltözniük római polgárnak és persze ettek "római" módra pl. olivabogyót (amit a lányunk megszeretett végre) és mindenféle érdekes dolgokat is csináltak.
Mi szerényen Minervának öltöztettük a gyereket, na meg ő se adta alább egy istennőnél (a komolyság az arcán az az isteni tekintet):

Nagyon jónak tartom ezt a fajta történelemoktatást így harmadik osztályban, ez biztosan megragad bennük. :)