A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanulás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanulás. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 13., hétfő

Leadtam

Ma volt a szakdolgozatok leadási határideje, szóval reggel azonnal kocsiba és le az egyetemre, hogy ki tudjam nyomtatni mindkettőt. 

Persze nem ment a dolog akadálytalanul, mert az eddigiekkel ellentétben a másodpéldányt is színesben kellett kinyomtatni (amiről nem szóltak idejében) ezért kerítenem kellett egy színes nyomtatót és egy szabad számítógépet, hogy újra nyomtassam a színes oldalakat. Ez utóbbi szinte lehetetlen küldetés délelőtt 10 után leadási napon, sorban kellett állnom a gépért. :)

Közben meg mára foglaltam le az egyik előadót is, hogy tudjam gyakorolni a védésemet péntekre. Rohangáltam össze-vissza a campuson, mint a mérgezett egér. 

De leadtam mindkettőt. :) A kocka el van vetve. 



2013. január 15., kedd

Túl vagyok rajta

Az az igazság, hogy ez a 2013 nagyon sűrűn indult. Készülnöm kellett az utolsó vizsgámra, plusz a disszertációm tervét megírnom. Négy napig alig jöttem ki a tanulószobából és a végén már Bizánccal álmodtam.

Íme a titkos "bizánci "tanulószobám.

Természetesen a vizsga előtti éjszaka alig aludtam valamit, gyakorlatilag félig csukott szemmel vettem meg a jegyet a vonatra hajnalban. Tudtátok, hogy most a diákjegy hajnalban csak max. 12 font lehet, így végre jól jártam azzal, hogy van diákbérletem, mert egyébként tizenöt font lett volna.
Miért indultam el hajnalban itthonról? Ugyanis kéremszépen hóhelyzet van, azaz azt jósoltak. Havat és még több havat. Hát mi itt csak egy egész keveset láttunk.
De mert hóhelyzet van ilyenkor szokott totálisan bedugulni a Gatwick-Brighton vonal, ezért a biztonság kedvéért azzal mentem le ami még hét előtt indul, hogy odaérjek a fél tízes vizsgára.

Odaértem szerencsésen.

Részlet a Pala d'Oro-ról, Velence, Szent Márk Bazilika

Mivel többen kérdeztétek már korábban, hogy hogyan zajlik egy ilyen vizsga, ezért most leírom. Valószínűleg azért vagyok ilyen bőbeszédű mert épp a disszertáció-tervet kéne írnom... na sebaj.

Tételsor az nincs, hanem témák vannak amit a szemináriumokon végigvesztek, utána meg kapsz egy 50 műtárgyból álló diasorozatot, hogy párosítsd hozzájuk az anyagot és szépen magold be őket.
Aztán a három óra hosszan tartó vizsgán, kapsz hét kérdést és abból háromra kell válaszolnod. Gyakorlatilag kisebb esszéket kell írni róluk.

A három közül az egyik fix kérdés, nem választható. Ez képfelismerés, elemzés és kontextusba helyezés.
Tehát ha kapsz három különböző műtárgyat, amin egy vagy több bizánci uralkodó látható, akkor biztosan az  udvari művészet témakörben kell alakítanod. Miért rendelték meg, kik rendelték meg, hogyan ábrázolták, testtartás, ruházat, mit üzennek ezzel és így tovább ami a csövön kifér, dátumokkal és lehetőleg referenciákkal.
A többi kérdés mondjuk olyan, mint:  "a Macedóniai Reneszánsz csak egy új festészeti stílust jelentett, esetleg valóban valaminek az újjászületését jelezte" vagy: "hogyan hatott a bizánci művészet más országok művészetére".

Szóval ilyesmi. Erre van három órád, amit egy szigorúan őrzött teremben vezényelnek le. Amikor belépsz onnantól már egy mukkot sem szólhatsz és ki sem mehetsz az első óra végéig. A cuccaidat, a víz, rágcsálnivaló és tollak kivételével mind egy halomba leteszitek a terem egy távolabbi sarkában, aztán megkeresed a számoddal ellátott papírt. A nevedet szigorúan tilos ráírni, ezért mindenhol a diákod regisztrációs számát kell használnod. A vizsgabiztosok átnézik az asztalodat, a papír zsebkendős csomagot is alaposan, majd megnézik a diákodat is, hogy tényleg te vagy-e rajta és stimmel-e a szám a vizsgapapírodra írt számmal.
Sütöttem süteményt is a vizsgára.


Ma legalább voltunk háromszázan, persze nem mind művészettörténet diákok, belőlünk elég kevés van  ugyanis.

Az első órában nem mehet ki senki, aztán aki wc-re akar menni azt felírják egy listára és sorban kiengedik őket. A papírra ráírják mikor távozott és mikorra ért vissza. Szigorúan ellenőrzik a kukákat, az illemhelyiségekét is és folyamatosan cirkulálnak a vizsgabiztosok.

Egyébként meg úgy elszáll a három óra, hogy észre sem lehet venni. Ez akkor bosszantó, ha már görcsöl a kezed és még írnál, mert annyi minden van a fejedben.

Ha végeztél, a jelenlétedben ellenőrzik a vizsgapapírt (rajta van-e a számod, kitöltötted-e az adminisztrációs részét rendesen) , majd ott kell hagynod az asztalon, aztán meg mehetsz is kifelé.
Ezek egyébként füzetek, de lapot nem szabad kitépni belőle. Nem használhatsz vázlatlapot sem, mindent abba a füzetbe kell leírnod és aztán áthúzni, hogyha csak vázlatnak szántad.

Így megy ez. Egyszer majd írok arról, hogy hogyan osztályoznak és ez mennyire számít majd bele a diploma végső jegyébe, csak nem most.

Tehát rohanás van, mert csütörtökön leadás és megyek a kórházba, hogy jól megvizsgáljanak a hétfői műtétemre. Hát izgulok rendesen.


2012. július 4., szerda

Orvosok, meg szalmaság meg egyéb dolgok

A héten a két gyerek is, meg én is jártunk különböző orvosoknál kivizsgáláson, vagy felülvizsgálaton.
A fizikoterápián a terapeutától külön fejmosást is kaptam, hogy döntsük el hol fogjuk a gyerek lábát kezeltetni, itt vagy Magyarországon. Persze engem se kellett félteni, mert kedvesen elmeséltem neki, hogy azután mentünk el otthon szakemberhez, miután itt egy évig nem kaptunk időpontot.
Megegyeztünk az itteni kezelésben és még ma ír Csonginak beutalót a lábász-szakdoktorbácsihoz.
Na néztem egy nagyot. Nem mintha bajom lenne a hölggyel akihez járunk, csak 1. nem ad speciális tornát, ami esetleg segítene a gyereknek, azt mondja, hogy tanuljon meg bringázni, meg úszni... 2. azt mondta, hogy ő ennek nem annyira szakértője, inkább nézze meg jól a dokibácsi (sikítófrász). :)

Szóval azt hiszem amikor hazautazunk akkor az lesz az első, hogy keresek egy gyógytornászt aki tud nekünk feladatokat adni.

A szalmaság meg azt jelenti, hogy Maska elutazott egy hónapra, szóval "egyedül viszem a boltot". Dolgozom az egyetemen, a gyerekekkel vagyok, hozom-viszem őket és tornázom sokat a felszabaduló időben.
Ez persze azzal is jár, hogy mindenhova én vezetek, ami nagyon izgalmas.

Most ez van így hirtelen. :)

2012. április 13., péntek

Na mit rejt a zsákbamacska?

Ma elhoztam az év végi beadandóm kellékeit, egy doboznyi leletet.
Ez lesz az első olyan önálló régészeti munkám, amikor nem tisztogatnom kell ezeket, hanem szépen listáznom, majd összefoglalót, hivatalos régészeti beszámolót írnom belőlük. Csontok és cserepek.



Olyan ez nekem,  mintha karácsony lenne, alig várom, hogy kibontogathassam végre a kis zacskókat.

Egyébként reggel csodálatos tájakon utaztunk végig, érintettük Kentet, majd Sussexbe mentünk, néhol olyan köd volt, hogy az orrunkig sem láttunk, néhol meg verőfényes napsütés. Eszméletlen hely ez az Anglia. :)
Visszafelé meg én vezettem haza Brightonból.

2012. január 9., hétfő

Minden szemeszterben eljön egy pont,

amikor úgy érzem, itt és most vége. Befejezem. Kiiratkozom az egyetemről.
Ez a pont most jött el éjjel háromnegyed egykor.
Nagyon, nagyon fáradt vagyok.

2012. január 4., szerda

Január elseje az új kezdet napja

És én így kezdtem:
Morcos süni
Szóval vége a mohikán-korszaknak. Közben az utolsó pillanatban megváltoztattam az esszém témáját, így most Mezopotámiáról írok éjszakánként (jobb később mint soha).
A gyerekeknek elkezdődik az iskola és tudom, hogy nagyon fognak hiányozni napközben.
Elmegyek vezetni is, kis frissítő oktatásra, hogy bátorságot gyűjtsek.
Közben egy nagyon megtisztelő feladatot kaptam, amihez megpróbálok felnőni.
Rendbe kell tennem a dolgokat, kicsit rendszerezni és nagyon remélem, hogy idén sikerül is elérnem azokat a célokat, amit a szokásos év eleji kívánságrajzon felrajzoltam magamnak.
És remélem mindegyikünk kívánsága teljesülni fog, amiket felrajzoltunk.

:)

2011. december 4., vasárnap

Lazításképpen

"Adrian Mole"-t nézek. Csongor néha megáll mögöttem majd megkérdezi: - Varázsolnak is?
- Nem, miért varázsolnának?
- Mert ez a Harry Potter, nem?

Ma már eljátszottuk ezt párszor, mert meg van győződve róla, hogy ez csakis Harry Potter lehet. Mondjuk megértem:

2011. november 23., szerda

El vagyok csúszva teljesen

Bár a napjaimat ilyen gyönyörűségek társaságában töltöm mint ő:

vagy ő:


...és hatalmas könyveket tanulmányozhatok az olaszországi reneszánsz festészetről (ebből kell egy esszét összehoznom december nyolcadikára) mégis úgy érzem, ül a nyunyó a vállamon és valahogy sehogy nem haladok semmivel.
Holnap ismét van szemináriumom, le kell mennem az egyetemre, pénteken jön a lakásnézőnéni (az ügynökségtől), addig még el kell valahogy takarítani a gyerekágyat ami szétszerelve áll az előszobában (és amiért nem jött el végül a jótékonysági egyesület akiknek adtuk), a ruhák gigászi halmával is még meg kell küzdenem és már megint éjfél és tegnap sem aludtam és ma is egész nap csak kóvályogtam.

Mások hogy bírják ezt csinálni? Már a kávé sem segít... egész nap csak kókadoztam a könyv fölött...