Főzőcske - a kabátos krumpli

Van egy pár kedvenc angol ételem, de a listát magasan vezeti a "jacket potato". Nem egy könnyű étel, hanem igazi laktató téli finomság.

Nem egy nagy varázslat elkészíteni, én most pakoltam éppen be a mai ebédnekvalókat a sütőbe.

Szóval végy fejenként egy-egy nagy sütnivaló krumplit (sajnos nem tudom, hogy Magyarországon ennek melyik fajta felel meg, ennek még utána kell néznem)  mosd meg, dörzsöld tisztára a héját. Azután szurkáld meg villával alaposan, fektesd le és vágj egy keresztet a héjába.

Ezután dörzsöld be egy kis olívaolajjal, sóval majd a 190 fokra előhevített sütőbe tedd be.

Minimum másfél-két óra kell neki, ez függ a krumpli minőségétől is.

Sütés után a krumpli héja ropogós és ízletes lesz, a belseje pedig puha és omlós mint a krumplipüré.

Amikor kész van, kissé nyisd meg hosszában és mindenfélét beletölthetsz. Petrezselymes vajat, majonézes tonhalat, sült bacont, sültbabot paradicsomszószban, currys csirkeragut és így tovább. A tetejét pedig szórd meg jól reszelt sajttal, hogy ráolvadjon.

Nagyon laktató kedvenc. :)
Jó étvágyat!
kép forrása

Vissza, vissza

Tegnap szerencsésen megérkeztem a gyerekekkel. Mashu a reptéren várt minket, ami nagyon jó volt.
A repülőút meg rettenet, de leginkább a reptéri része.
Ferihegy 1-en busszal vittek megint a géphez. Felpakolták az elsőbbségi utasokat, aztán a gyerekeseket és végül a sima utasokat. Aztán a gépnél kinyitották az összes ajtót és mire a gyerekekkel felértem - elénktolakodtak az egyéni utasok -, már csak egy azaz egy darab hely volt ahova hárman egymás mellé leülhettünk. Az volt az utolsó.
Ma az erkélyünkön ittam a kávémat, majd elszaladtunk bevásárolni a hiányzó iskolaruha darabokat meg cipőket.
Visszailleszkedünk lassan, bár ez nekem mindig nehéz kicsit.

Az álmatlanság...

...ismét támad. Utolsó hét az egyetemen, leadási határidők, az utolsó roham, én meg csak bámulom a monitort és semmi nem jut az eszembe.

Mire leesik mennyire késő van már, nem tudom bevenni az alvássegítő bogyót sem, mert akkor reggel képtelen lennék felkelni az ágyból.

Ráadásul én hülye kattintgattam erre meg arra a neten és felbosszantottam magam azon, hogy egy cikkem valaki szépen lekoppintotta.

Most megpróbálok birkákat számolni. Elvileg holnap jön egy fickó aki rendbe rakja majd a nappali padlóját, szóval a két esszéírás közötti szunyókálásomnak is lőttek...

Nagyon rosszul indult a tegnap...

Egyrészt hajnalban kellett elindulnom itthonról és az már eleve bosszant ha erre a vonatra kell szállnom, mert nem kapok kedvezményt a jegy árából, másrészt a cipőmbe is valahogy bejutott a víz az első pár méteren.

Morogva vonszoltam magam a főtérig, ahol hirtelen elémpenderedett két összekötött lufi. Vidáman kergetőztek, fittyet hányva ködre, szemerkélő esőre, hideg szélre,mintha valami bolondos táncot járnának.

Gatwicken meg két holland turista be akart jönni a pihenőbe, de sajnos a lezárt, elromlott ajtón át és nagyokat nevettek, ahogy egymás után felkenődtek rá.

Azután a vonaton a velem szemben ülő hölgy elbóbiskolt és valami szépet álmodhatott, mert nagyon mosolygott. Az ablakon kinézve pedig három őzet láttam. Egyikük fent állt valami dombocska tetején, a másik kettő meg lentről figyelte.

Ezek után már képtelen lettem volna tovább morgolódni, már azon is csak nevetni tudtam, hogy azért csupa víz a zoknim, mert az egyetlen cipőm talpa kilyukadt...

írta: hicudzsi, 2011. márc. 1. 9:16 - címkék: és kategóriák: anyadolgok

Szünetelünk

Sajnos az egyetemen nincs megállás ebben az időszakban, Mashu meg ugye dolgozik minden nap, így vittem magammal a gyerekeket.

A felszerelés a következő volt:

- laptop két fülhallgatóval (rajta pár mesefilmmel),

- kiszínezők, színes ceruzák,

- mesekönyvek,

- pár lego bionicle.

Az előadás előtt pár perccel bementünk a terembe, kerestem egy konnektort, leültettem őket a géphez a fülhallgatókkal és csendben végigülték, játszották, rajzolták az előadásokat meg a szemináriumokat.

Utána meg nagyot szaladgáltunk odakint, vagy ha több óra szünet volt, akkor bejöttek velem a csendes szobába kicsit kinyúlni a kanapékon.

Tegnap Mashu is tartott egy előadást az egyetemen a munkahelyéről (karrierlehetőségek pszichológusként), ott is simán elvoltak a pupicsok.

Az igazság az, hogy nagyon büszke vagyok rájuk, mert van olyan előadó aki észre sem veszi őket, aki meg igen, az megdicséri őket, hogy még az egyetemisták nagy része sem képes ilyen csendben végigülni az előadást.

A vonatozás volt nekik kicsit hosszú, a sok átszállás, de remélem a következő szünetben már kocsival hozhatom-vihetem őket. :)

Beszéltem a múlt héten

Csongi egyik pszichológusával, aki a kivizsgálást vezette. Nagyon elkeseredettnek tűnhettem, mert azonnal adott a hétre egy időpontot, hogy kicsit beszélgessünk el.

Szerdán találkoztunk.

Szembesített pár fontos dologgal, amit én eddig elegánsan hanyagoltam. Igen, most már bevallhatom, nem mindig egyszerű elfogadni, hogy tényleg van valami gáz.

Néha azt gondolom, áhh biztos csak túloznak, nincs is itt semmi.

Szóval kell használnunk kártyákat. Ezért most vettem két különböző csomagot az ebayen.

A diagnózissal kapcsolatban még semmi hír. Majd március elején ismét randizunk, akkor talán meg tudja mondani, hogy hol állunk a sorban.

Közben néztem lakást, de egyenlőre semmi nem úgy alakul, hogy elköltözhessünk valami egészségesebb helyre.  A bejárati ajtónk annyira megdagadt, hogy bentről ki kellett ma is feszítenem tíz perc után, hogy kijussak rajta.

Áhh...

Holnap reggel a kórházban kezdek, hogy lesz-e műtét vagy sem, nemtom...

írta: hicudzsi, 2011. febr. 17. 23:31 - címkék: és kategóriák: gyerekdolgok, anyadolgok

Mai mérleg

Négy óra alvás,

reggel hétkor vonatozgatás két átszállással,

három előadás,

egy darab kétórás szeminárium,

három darab keksz,

egy alma,

három kávé,

egy fetrengős migrén,

három önéletrajz elküldése,

kétórás fordítgatás, felkészülés a holnapi szemináriumra,

az ÁÁ-ra posztfeltöltés, képkeresés,

két tökcuki kispupics lefoglalása, megvacsoráztatása, ágybatétele egy imádnivaló Mashu segítségével,

most pedig lassan bedobom a törülközőt. A reklám után visszatérünk. :) Asszem az már holnap lesz...

írta: hicudzsi, 2011. febr. 14. 23:02 - címkék: és kategóriák: anyadolgok - 5 komment

Néha kedvem lenne...

...bemenni a CAMHS-ba és elmondani, hogy miért ilyen kurvanehéz néha és miért nem csinálnak már végre valamit???

Még egy rohadt tanácsot sem adnak mit csináljak amikor a gyerekem hirtelen gondol egyet és elrohan mellőlem. Aztán meg egész úton hazafelé üvölt velem és eszméletlen fájó dolgokat mond...

Nem tehetem pórázra.

Várólista, várólista HÓNAPOK óta... 

Ide nekem egy Mák Ferencet

Még évekkel ezelőtt szórta tele a postaládánkat kicsike, zöld szórólapokkal Mák Ferenc víz-, gáz- és fűtésszerelő, hogy ajánlja magát.

Akkoriban nem volt szükségünk e kiváló mester szolgáltatásaira, viszont a zöld szórólapocskák pont alkalmasak voltak arra, hogy a Capitalyban megsérült és megsemmisült ezreseket helyettesítsük velük. Így Mák Ferenc bekerült a családi legendáriumba, legfőképpen "Ide nekem egy Mák Ferencet!" szókörnyezetben ltt használatos a neve.

Na de most nekem nem Capitaly ezres kéne, hanem egy igazi Mák Ferenc, ugyanis elromlott a cirkó a lakásban és nincs aki megjavítsa.

Amikor hazaértem a gyerekekkel az iskolából, szerettem volna befűteni, de a boyler hirtelen megbolondult. Zakatolni kezdett, a nyomásmérő meg össze-vissza ugrált, kint meg zubogott a víz az túlfolyón át a szabadba.

Kiabáltam egyet: - Gyerekek! Cipő, kabát, kifelé a lépcsőházba!

Közben meg gyorsan odaszaladtam és lekapcsoltam mindent aminek köze lehet a boylerhez.

Majd kintről elkezdtem telefonálgatni. Első körben hívogattam a főbérlőt, aki persze nem vette fel a telefont. Hagytam neki üzenetet. Aztán hívtam a kisokosban megadott "gázjavítás" telefonszámot, de ott csak annyit mondtak, hogy ezzel a címmel már nincs kapcsolatuk, nem tudnak segíteni. Végső elkeseredésemben felhívtam egy másik házbeli főbérlőt (tudom, hogy nagyon jó barátai a mi főbérlőinknek) és ő azonnal fogta magát és jött, hogy megnézze mi van, meg hozott kulcsot a gázórához, hogy el tudjuk zárni azt is.

Addig a gyerekekkel a lépcsőházban üldögéltünk (neki nincs kulcsa, itt kellett megvárni), majd kiültem velük a kocsiba, "ott mégiscsak melegebb van" felkiáltással (de nem volt...).

Mikor végre megjött akit vártunk, ő is csak annyit tudott csinálni, hogy lezárta a gázórát és megígérte, hogy próbálja ő is hívogatni a főbérlőnket.

Telefonáltunk az ingatlanirodának, hogy ilyenkor kihívhatunk-e akárkit, aki majd a landlornak számlázza ki, de sajnos olyan munkatárs volt már csak bent akinek erről fogalma sem volt.

Fűtés, melegvíz nincs. De van egy mini radiátorunk és kint is plusz 9 fok van, ami nem olyan hideg. Vannak pokrócaink és plusz paplanunk. A vízforraló és a sütő villannyal működik szerencsére.

Zsuzsi meg Ana szinte azonnal hívtak, hogy mit tudnának segíteni amikor elpanaszoltam a gondom a facebookon.  Ezer köszönet nektek csajok, csodálatosan aranyosak vagytok!!! :)

Ha holnap sem tudunk elérni senkit aki érdemben tudna segíteni, akkor végigkilincseljük a barátainkat egy-egy fürdés erejéig, vagy megyünk az uszodába, úgyis régen készülünk már oda. :)

Szürke volt a reggel...

...a köd bekúszott a kabátom ujjába is. Nem szerettem...

Ültem a hideg fémpadon Gatwicken és vártam a vonatomat. Hirtelen zeneszó ütötte meg a fülem. Gitár. Tekergettem a fejem, vajon honnan jöhet? És ahogy lassan kigördült a vonat, ami eddig eltakarta előlem a többi peront, megláttam a gitárost. Pontosan szemben ült velem, előtte kotta, mellette lustán gőzölgő papírpoharas kávé. Akkordokat próbálgatott és néha mellényúlt. Ez kifejezetten kedves volt.

Egyszer sem nézett fel, addig míg be nem mondták a vonatomat. Amikor pedig felemelte a fejét, rámosolyogtam és hangtalanul mondtam neki: - Köszönöm!

Visszamosolygott és kissé teátrálisan biccentett egyet a fejével.

A vonat begördült, de akkor már nem fáztam és köd sem volt a kabátujjamban... és alig vártam, hogy ezt a kedves élményt megosszam valakivel.