2012. október 23., kedd

Anglia, iskola, önkéntesség

Ma a nőStényeken írtam az angol iskolákról, a közösségről, a szülői akciócsoportról.

"- Kérlek titeket, vágjatok pofon, ha megint elvállalok egy ilyet – sóhajtott Jane, miközben a popcornt zacskóztuk az iskola konyhájában. Nem hittem, hogy valaha bármi kifogna rajta, de őszintén szólva annyira nem lepődtem meg.
Amikor beirattuk a gyerekeinket egy angol iskolába, még nem sejtettük, hogy ez itt nem csak egy állami intézmény, hanem igazi közösség. A szülők mindannyian részt vesznek az iskola építésében-szépítésében. Sokan dolgoznak önkéntesként a szabadidejükben: szülők, nagyszülők.
Hogy miket csinálnak? Például olvasnak a kicsi gyerekekkel; csak ott kell ülni mellettük és kijavítani őket ha rontanak, bátorítani, dicsérni őket.
Amikor anyukám itt volt nálunk, ő például bement segíteni és varrni tanította Csongit és az osztálytársait. Mindig kell segítség a nagyobb kézművesfoglalkozásoknál is, például amikor jelmezt vagy speciális dolgokat készítenek."
Ha érdekel titeket a poszt folytatása, akkor kattintsatok ide:

http://nostenyek.com/2012/10/23/szuloi-akciocsoport/


2012. október 15., hétfő

Fotók az újságból



Ismerős képek, ugye? :) Természetesen a nevemet én helyettesítettem a blogom nevével, de igen, ezek az én fotóim és igen nyomtatásban jelentek meg az előző meg a mostani héten.

2012. október 1., hétfő

Hasznos tippek - autóbiztosítás


- Amikor autóbiztosítást vásároltok az összehasonlító oldalakon érdemes ugyan megnézni az árakat amiket ők kínálnak, de mindenképpen nézzétek meg a legalacsonyabb árat kínáló biztosító ajánlatát a saját oldalán is. Tavaly nekünk a biztosító kevesebbért adta a biztosítást amit az oldalukon kötöttünk meg, mint ahogy azt a confused kiszámolta, (persze van, hogy az összehasonlító oldalak adnak kedvezményeket: százalékot és így olcsóbb a biztosítás éves szinten, meg  pl. 1000 nectar pontot, de ez egyéni, hogy kinek mi a jó)
- vannak olyan biztosítók akik nincsenek fent ezeken az összehasonlító oldalakon, mindig nézzétek meg azokat is külön,
- ha biztosítás megújítást szeretnétek, az előző biztosítótok küld majd egy árajánlatot, ami általában (jó esetben) alacsonyabb, mint az előző évi ár volt (a no claim bonus miatt, ha nem volt kárigénylésetek abban az évben), DE mindenképpen nézzétek meg, hogy más biztosítók mennyit ajánlanak.



Mi most mentünk át a negyedik biztosítóhoz. Az elsővel nagyon megszívtuk, a második elment (a következő évre drágábbat ajánlott), a harmadik olcsóbb volt (de nem volt benne pl. jogi tanácsadás a csomagban, meg egyéb hasznos dolgok, plusz a második évre drágább biztosítást ajánlottak, pedig nem is volt kárigénylésünk) a negyedik meg nemrég kezdődött (itt van jogi tanácsadás és az extrákat elég olcsón lehetett megigényelni a teljes körű biztosításhoz).

Szóval érdemes alaposan körbejárni a piacot, akkor is hogyha csak megújítod a biztosítást. Bár tudom, hogy így kb. húsz helyre kell beírni az adataidat részletesen újra, meg újra, de megéri, mert sokszor száz fontnyi is lehet a különbség két ajánlat között.

Érdemes még a biztosítókról olvasgatni a neten is, fórumokon, mert ugye igazából akkor derül ki, hogy milyen jó vagy rossz a cég, amikor kárigénylésre kerül a sor.

2012. szeptember 30., vasárnap

Csajos hétvégét tartottunk

Azaz a csajszival kettesben autózgattunk meg vásárolgattunk mindenfelé.
Voltunk lakberendezési áruházban, mert kellett itthonra kis fenyőpolc, aztán megláttunk egy szegény leértékelt fikuszt. Jó nagyot. Hát nem tudtuk otthagyni, megesett rajta a szívünk.

Az külön kihívás volt, hogy a nem túl nagy autónkba, hogyan tegyük bele a 160 centis polcot, meg a fikuszt, meg a másik kisbútort meg a zsákot amit vásároltunk. Ráadásul még benne volt a csomagtartóban az a jókora zsák is, amit szerettem volna beadni az egyik helyi jótékonysági boltba. Miután csodaszépen beügyeskedtünk mindent és elindultunk végre, a "kis" fikuszunk gondolt egyet és bedőlt középre, így a visszapillantóban egy hatalmas zöld növényt láttam meg hirtelen... Ez így elmesélve nem olyan vicces, de akkor és ott nagyon nevettünk.



Mivel azokat a nadrágokat/pizsamákat, amiket júniusban vettem nekik, mind kinőtték, vettem nekik ruhákat is. Az meg külön jó hír, hogy most megint divatba jött a kezeslábas pizsama erre mifelénk. Csongornak van egy még régről, ami már alig megy rá, de még mindig szeretne abban aludni, így most végre lecserélhettem egy modern és jóval nagyobb változatra.


2012. szeptember 29., szombat

Akció az Argosban

Most az Argos-nak van egy akciója, hogy három játékot kapsz kettő áráért, a háromból a legolcsóbb az ingyenes. Csak a boltokban megvásárolt árura vonatkozik, tehát internetes rendelésnél nem érvényes, de megtehetitek, hogy előre lefoglaljátok a neten és a boltban veszitek át.



Mivel az akció pontos részleteit nem találtam és Early Bird néven fut, ezért odamentem már nyitás előtt, hogy biztosan járjon nekünk is a kedvezmény.

Szóval megvettem egy szülinapi és két karácsonyi ajándékot. Nem írom meg, hogy mit, mert a gyerek is olvashatja a blogomat. :)

Ráadásul mert a második vásárló voltam, ezért kaptam egy tízfontos vouchert is, amit két hónapon belül bármelyik Argosban beválthatok.
OKTÓBER MÁSODIKÁIG tart csak, tehát húzzatok bele. :)

2012. szeptember 28., péntek

Autót vezetni Angliában (pontosabban mifelénk Angliában)

Azért adtam ilyen hosszú címet ennek a posztnak, mert biztos vagyok benne, hogy másmilyen vezetni mondjuk Londonban vagy Manchesterben, mint itt nálunk délen.
Ott kezdem, hogy bár már nagyon régen van jogosítványom, mégsem használtam soha ezelőtt. Idén azonban már elengedhetetlenné vált, hogy a volán mögé üljek.

A helyi viszonyok nagyon érdekesek a magyarországiakhoz képest. Mikor otthon járok mindig megcsodálom Budapest széles utcáit, ahol többnyire a járda mellett mindkét oldalon kényelmesen parkolnak az autók, és középütt az egyirányú forgalom békésen halad.

Ezzel szemben itt mifelénk (Londontól délre) az úttest elég szűk, az autóikat meg az egyik sávban szépen le is parkolják a helyiek, így szinte véget nem ér a szlalomozás, meg az udvariaskodó, "na ki enged el kicsodát előbb" játszma.

A helyi új lakóparkokban is folytatták ezt a szép keskenyúttest hagyományt, hiába csak pár éve építették ezeket. A legkedvesebb útvonalam egy hosszú, beláthatatlan kanyar, aminek az egyik sávjában végig parkolnak és csak csoszogni mersz szinte, nehogy a szembejövő belédcsattanjon, aztán amikor középen találkoztok, jön a sakkozás, hogy ugyan ki tolasson hátra tíz autónyit a kereszteződésig...


Szóval újrakezdő vezetőként, nekem ez kész rémálom volt az első hetekben.

Az autópályán és autóutakon nem volt még semmi gondom, mindenki nyugis, nem villognak, nem büntetnek, nem tolnak le az útról. A körforgalmakat meg kifejezetten szeretem, pláne kedvenceim az útra felfestett egyértelmű jelek, nem kell a macisajtot keresgélni folyamatosan.

Ami nagyon cseles itt a környéken, hogy sokszor a max. sebesség táblát pirinyó kis karikákon teszik fel az út mellett, többször van, hogy benövi a lomb, így a nem helyi lakosok sokszor belefuthatnak olyan kis trükkökbe, hogy látszólag lakatlan területen (sövény mindkét oldalon, mögötte tanya a messze távolban) harmincas korlátozás van, míg látszólag városban meg negyvenes.
De persze azért a legtöbb helyen az úttestre mindig fel van festve a harmincas tábla idejében.

Egy helyen viszont még sosem vezettem tegnapelőttig.
Kis vidéki utakon.
Olyan utakon, ami erdőségen vezet át, vagy szántók között, elég gyakoriak pedig errefelé. Elvileg kétsávos autóutak ezek, van ahol negyvenes, van ahol ötvenes korlátozással de igazából, csak középen tudsz haladni, vagy fél kerékkel a "földpadkán", néha pedig található egy-egy kis beugró, ahol megállhatsz/ahova visszatolathatsz míg a másik elhalad melletted.
Ilyesmi:


Ráadásul még sosem vezettem sötétben sem.
Na tegnap muszáj volt sötétben és erdei úton.
Elsőre tökéletesen odataláltam, de mikor másodszorra kellett mennem eltévedtem a sűrűben, mert olyan cselesen ágaznak le az utak, hogy rögtön bukkanó után kell befordulni ÉS a mellékút negyvenöt fokos hegyesszöget zár be azzal az úttal amiről jöttél.

Valahogy így ahogy a képen látni, csak képzeljetek hozzá emelkedőt:

Aztán elkezdte jelezni az autó, hogy már csak nyolc mérföldnyi benzinem van.
Hát enyhén szólva pánikolni kezdtem, mert nem tudtam, hogy az eltévedés okozta kitérőre elegendő lesz-e a nyolc mérföldes benzin ezeken az elhagyott vidéki utakon.

Végül idejében odaértem a találkahelyre, felvettem a gyereket, majd gyorsan megtankoltam az autót.

Azt hiszem átestem a tűzkeresztségen. De az biztos, hogyha a környéken fogok eljárni régészkedni, akkor szükségem lesz egy négykerék meghajtásos land roverre, mert szegény kis autónk, néha igencsak köhögött az emelkedőn, meg fél kerékkel a susnyásban...

2012. szeptember 26., szerda

...és a víz, víz, víz csak jött, jött, jött

Esik. Ez nem újdonság errefelé, hiszen a nyár végig így telt. Hideg volt és esett.
Most azonban még rosszabb a helyzet.
Az északi területeken áradás van, a viharos szél is okoz gondokat, amiatt is történnek halálesetek. A hétvégén például egy letört faág gyilkolt egy londoni parkban.

Északon vannak olyan területek, ahol az iskolák bezártak az áradás miatt, vagy a házakból ki kellett költöztetni a lakókat, például azért, mert a víz elmosta a ház alapjait. A vonatok bizonyos területeken nem járnak, a sínek is víz alatt vannak.


Nálunk is esik, szinte folyamatosan. Most éppen a felhő vékonyabb, így kicsit átdereng rajta valami világosság. Közben látni, hogy milyen gyorsan rohannak a felhők.

Sokat gondolok ilyenkor azokra, akiknek el kellett hagyniuk az otthonukat az áradás miatt. Akiknek minden tulajdonát elmossa most a víz.
Úgy látom a hírekben, hogy hétvégére jobb idő várható, nagyon reménykedem benne, főleg az elárasztott területek miatt.

2012. szeptember 25., kedd

Tilgate Park

A hétvége akkor jó, hogyha egyikünknek sem kell munkát hazahozni és elmehetünk kirándulni.
A közelben van egy nagyon jó kis park, ahol a család egyik fele még sohasem járt, így az lett az úticél.
Ahogy a címben is szerepel, ez a Tilgate Park, ami Sussexben található, Crawleyban.
Autóval elég könnyen megközelíthető ugyanis az M23(A23) autópályáról a Pease Pottage kitérőig kell menni, onnan meg követni a Crawley, majd a barna Tilgate Park táblákat.
A parkolási díj 3 font egy napra.

A kedvenc helyem itt a Walled Garden. Ez egy gyönyörű kert, amiben nemcsak házias teázó, hanem egy igazi kis labirintus is található.
Szülők figyelem: előbb vigyétek el a gyerekeket a vadasparkba, utána mutassátok csak meg a labirintust, mert képtelenség összekapkodni őket onnan és elcibálni máshová. :)

Kert

Ő nem akar még kijönni innen

Csak elsuhanni láttam

Kedvencem az üvegház
A kerten át kell megközelíteni a vadasparkot. A belépődíj jelképes, felnőtteknek 2 font, 12-16 éves korig 1 font, 12 év alatti gyerekeknek meg 50 penny.

Több mint ötszáz lakója van a parknak, vannak itt háziállatok és egzotikus fajok is, a malacoktól, kecskéktől a varjún keresztül egészen az egzotikus hüllőkig mindenki megtalálhatja a kedvencét.
Megcsodálhatja például Terryt, a hollót, aki beszélget is (hogyha éppen van hozzá kedve), vagy az alpakákat.





A tyúkok, pulykák szabadon járkálnak a látogatók között és vannak állatok, amiket meg lehet simogatni. Ezért vannak kézmosóállomások is.
A kerten és a vadasparkon kívül még van egy nagy játszótér, amit egyszerűen nem találtunk meg, de remélem még mindig olyan jó állapotban van, mint két évvel ezelőtt, amikor láttam. 

Szóval a Tilgate Park jó kis szombati program a családnak, a környéken élőknek mindenképpen ajánlom. Nekünk most szerencsénk volt az időjárással is. 

2012. szeptember 24., hétfő

Tudom, mit tettél... a múlt héten...

Posztert kellett készítenem a nyári munkából, amivel dolgoztam és természetesen ki is kellett állítanunk azt az egyetemen. Egy kép, ahogy büszkén állok a poszterem mellett.


Illetve készültem "Life in the UK" vizsgára is, amit sikeresen teljesítettem.


Külön posztban fogok írni arról, hogy mi is ez és miért kell, illetve, hogyan kell felkészülni rá.

2012. szeptember 23., vasárnap

Néha nagyon nehéz...

okosan és higgadtan reagálni a gyerek dühkitöréseire. Arra, amikor minden átmenet nélkül a mosolyból átvált    síró és haragvó állapotba.

Néha nagyon könnyű "megfeledkezni" az autizmusról. Főleg amikor napokig jól működtek a dolgok és csak kisebb gondok adódtak.

Néha nagyon könnyű megfeledkezni dolgokról, aztán meg nehéz megoldani a feledékenységed miatt kialakult helyzetet. Például, amikor elfelejted időben feltenni a kártyát arról, hogy vásárolni megyünk.

Egy hete egyszerűen képtelen vagyok normálisan kezelni a gyereket. Pedig nem érzem magam se fáradtnak, se idegesnek. Egyszerűen most nem megy.

Lehet, hogy kéne egy kis kimenő. Csakhogy itt nincs ilyen.