2013. február 9., szombat

A múlt héten szülinap is volt

Ugyanis a "kicsi" nyolc éves lett. Kérésére epertortát sütöttem (Zsuzsi barátnőm receptje alapján), amin természetesen eperből volt a robot-dekoráció (az meg az apja műve).






Szép hétvégénk volt. Csongi kérésére azonban nem a Közlekedési Múzeumba mentünk, mert oda csak Magyarországon akar menni, hanem egy közeli farmra, állatokat nézni, meg játszani egy hatalmasat a játszóházban. 

Így telt a múlt hétvége. A többiről rövidesen mesélek. :)

2013. január 25., péntek

Kórházasdi 1. rész

Szóval hétfőre kaptam időpontot az egyik helyi kórházba egy belgyógyászati beavatkozásra, amire már elég régóta várok.
Mikor már biztosan műteni fognak, akkor elküldenek egy előzetes kivizsgálásra ahol megmérnek, vért vesznek. Majd ki kell töltened egy halom papírt magadról, allergiák előzetes betegségek, hordasz-e szemüveget, ki fog téged hazavinni a kórházból, ki fog vigyázni rád 24 órában az első napokban és így tovább. Ha nincs ilyen személy azt megoldják máshogy, ezt egy későbbi részben említem majd.

Ezeket a rutinbeavatkozásokat általában egy nap alatt zavarják le, tehát reggel bemegy az ember 7:45-re és attól függően mikor volt a műtét dél és három óra között hazaengedik. Előtte este már nem szabad enni és reggel hatig ihatsz vizet még.

Mikor megérkezel,  ellenőrzik az adataidat, kikérdezik a neved születési dátumod, majd bevezetnek egy előkészítő szobába. itt hat-nyolc kórházi ágy van egymás mellett amiket harmonika függönyökkel lehet elválasztani egymástól. Nagyon csípem ezeket a függönyöket majd később rátérek erre is, hogy miért. Tehát az előkészítőben van egy foteled, egy ágyad, egy kis asztal. Az ágyra már oda van készítve a kórházi hálóing, az eldobható bugyi és egy csodaszép, zöld kompressziós térdharisnya. Természetesen ott van mindenhol a kézfertőtlenítő, egy kis vékony (horgolt?) takaró (meglepően meleg) meg itt minden ágynak saját vérnyomásmérő mandzsettája (így hívják?) volt.




Kapsz egy azonosító karszalagot.

Ez csak a hátulja, az elején rá van nyomtatva a név, születési dátum, kétféle vonalkód. 

(nekem azért piros, mert van egy gyógyszerallergiám, akinek nincs semmi baja, annak fehér) aztán a nővérke vérnyomást mér, majd jön a műtő-orvosod asszisztense (mivel itt nem doktorok az orvosok automatikusan, hanem Mr vagy Mrs simán, ezért csak gyanítom, hogy medika volt), elmondja hányadik vagy a műtéti sorban, a legfontosabb tudnivalókat is és ha van kérdésed, megválaszolja. Aztán jön az altatóorvos. Újra kikérdez, volt-e már altatásos műtéted, elmondja mi lesz majd kérdezhetsz tőle.
Aztán szépen átöltözöl, segítenek is ha kéred.


Eléggé féltem az altatástól, de nagyon kellemes élmény volt. A műtőn kívül csinálják, egy külön helyiségben. Saját lábadon mész be, majd lefektetnek. Két anesztes van bent, aranyosak voltak viccelődtünk is.
Az egyikük teszi be a kézfejedbe az infúziós tűt (sajnos nem tudom a hivatalos nevét) nem adnak maszkot rád, hanem oda nyomják be az altatót. Mondta a doki, sok páciense ahhoz hasonlítja az érzést, mintha nagyon berúgna. Hát én is eldobtam a hajam az biztos. Emlékszem, hogy még annyit tudtam mondani milyen fura ízt érzek a számban és már zsibbadt is mindenem, mintha repülnék, aztán meg kikapcs.

Aztán a lábadozóban ébredtem, ahonnan kiengedik a műtötteket. Fura volt, hogy nem volt ott senki rajtam meg a két nővérkén kívül, akik az ágyam mellett álltak. Elmondták, hogy valami adódott a műtét közben, ezért most jön egy mentő ami át fog vinni egy másik kórházba, ahol megfigyelés alatt leszek pár napig. Ne aggódjak, nincs semmi gond, fel is hívták nekem Mashut akinek csak egy pár szót bírtam kinyögni.

Aztán jött is két mentős hölgy szép sötétzöld egyenruhában és átpakoltak hordágyra pikk-pakk. Arra emlékszem, hogy elnézést kértem tőlük a súlyom miatt, meg amiatt, hogy néha feljajdulok.

Átautókáztunk tehát egy másik város, másik kórházába. Eléggé kellemetlen volt, mert minden kis bukkanó fájt, le voltam szíjazva, plusz az orromban volt az oxigén meg minden. Igyekeztem csukva tartani a szemem, hogy ne lássam merrefelé megyünk, merrefelé tologatnak a kórházban. Az volt a szuper benne, hogy visszahoztak a saját megyénkbe, tehát kevesebb mint, negyedóra autókázásra voltam a lakásunktól.

Azért mesélem ilyen részletesen, mert nekem egy csomó minden teljesen új volt és sokkal rosszabbra számítottam egy sima NHS ellátásban.



2013. január 24., csütörtök

Végre itthon vagyok

Sajnos a műtétemnél adódott egy kis komplikáció ezért átmentőztek egy másik kórházba, ahol az elmúlt napokat töltöttem. Ma engedtek haza, még elég kába vagyok, meg fájok, de majd írok részletes beszámolót, mert gondolom többeket érdekel, hogy is működik itt a kórházasdi.

2013. január 20., vasárnap

Bevásárlás

Szatyrokkal megrakodva vártuk, hogy Csongi végre beleüljön a szánkóba és bepakolhassuk mellé amit vásároltunk.
Ő viszont csak ott toporgott és nézte, ahogy szerencsétlenkedem.
Nógatni kezdtem, kissé türelmetlenkedve: - Kisszívem kérlek, legalább csinálj úgy, mint aki bele akar ülni a szánkóba.
Mire a gyerek megszólalt dörmögve: - Bele akarok ülni a szánkóba -  majd állt tovább.
Hát ő megtette amit kértem. A jelét adta, hogy bele akar ülni. :D




Még mindig hó és helyzet

Ma felhívtam a kórházat, hogy a havazás miatt számíthatok-e a holnapi műtétek törlésére.
Az az üzenet fogadott, hogy a hányós vírus miatt ha lehet, csak az menjen oda, akinek tényleg fontos. Látogatók meg inkább ne. De a havazás miatt biztos nem maradnak el műtétek. Ez utóbbi jó hír, csak
az a bosszantó, hogy emiatt a vírus miatt lett áttéve a műtétem egy másik megyébe, mert a kórházban itt mellettünk már ez tombol egy hete.

Abban meg csak reménykedni tudok, hogy a havazástól lejutunk oda épségben...

2013. január 18., péntek

Végre megérkezett

Itt az első igazi hó.

Reggel már vártuk, hogy mikor kerül ki az iskola honlapjára a "ma nincs tanítás" kiírás. Ez itt elég megszokott, hogyha havazik, akkor bezár a suli. Mashu meg is jegyezte, hogy azért "elég lazán bánnak a szülők idejével" és igaza is van.
Mondjuk a sulinak is igaza van, mert dombtetőn, mellékúton, ahol a sószóró se nagyon jár, jobb félni, mint megijedni.

Felvittük hát a gyerekeket, autóval, mert utána meg jelenésünk volt a szerelőnél, hogy kereket cseréltessünk.

Mire hazaértünk igazán rákezdett és meg is jelent az iskola honlapján a figyelmeztetés:
"a rossz idő miatt, aki szeretné vigye el a gyerekét haza egy órakor."

Aztán tizenegykor már a következő frissítés volt fent: "aki előbb már hazavinné a gyerekeket, az megteheti".

Elindultunk hát teljes menetfelszerelésben és egy műanyag szánkóval.
Az iskolában meg több anyuka megjegyezte: "Édua meg Csongor apukája kabátban van. Tényleg nagy a hideg!"
(Mashu ugyanis ha fázik, a rövidujjú inge alá felvesz egy rövidujjú pólót. Most a két rövidujjúra felvett egy esőkabátot...)
A gyerekek felöltözve várták a szüleiket a nagyteremben, minden osztály együtt. Onnan engedték ki őket, hogy bekiabálták a nevüket.

Hazafelé csatlakoztak hozzánk a barátaink, két, plusz egy gyerekkel. A kicsik felváltva szánkóztak hazafelé, miközben Mashu húzta őket.




Nagyon jó buli volt.

Aztán később elindultunk Éduával a boltba, mikor telefonált az autószerelő, hogy kész a kerékcsere mehetünk, így bolt előtt még felvettük "Felhőcskét" (ahogy Csongor nevezi) a szervizből.

Még sosem voltak ilyen szép új gumijaink (mindig használt autóink voltak és nem voltak sokáig velünk). Még színes csíkok is vannak az új abroncsokon. :) Kipróbálhattam, hogy milyen nem tisztított úton szánkózni az autóval. Életemben először vezettem hóban, hát elég trükkös volt. Főleg kanyarban.

Most késő délután megint kivittem őket szánkózni, meg hógolyózni. Csongi nagyon fél lecsúszni, ezért őt nem erőltettem, de Édua  fel és le, csak fel és le, folyamatosan rótta a köröket. Életében még csak egyszer szánkózott ezelőtt, mikor Karácsonykor otthon voltunk Magyarországon két éve. Nagyon élvezte.

Csongival közben hóembert építettünk.

Sajnos valahogy bejutott a hó a bakancsába, pedig síanorák volt rajta és nem vettem észre idejében, nála meg ez meg szürkületi zóna, egyszerűen nem érzékeli. Jó hideg volt a lába, meg csurom víz a zoknija. Örülök, hogyha nem lesz beteg szegénykém.


Szóval itt a hó és mindenki nagyon élvezi. A bennszülöttek meg persze pánikolnak, az egyetem is bezárt. Egy barátnőmnek a vizsgáját kellett félbehagynia.
Tehát ahogy a helyi Hírcsárda azaz a Daily Mash írta még tavaly: "Angliában teljesen normális téli időjárás várható, tessék kérem pánikolni".
És így is van, a kisboltban már nem volt egy morzsa kenyér sem, mire odaértünk délután fél háromra Éduával.

2013. január 17., csütörtök

Nagyon vidáman kezdődött a napom

Átfagyva üldögéltem a vonaton - ami természetesen késett, mert tűz volt a Victoria-n* - mikor jött a kalauz és lyukasztotta a jegyemet, majd továbbállt.

Mikor vissza akartam tenni a jegyet a tokjába, kellemes meglepetés ért:


ugyanis egy kis pillangót kaptam.

Így máris jobban éreztem magam. :)

*Megilleti a dicséret a Southern többi munkatársát is, mert általában ha valami gebasz van fent Londonban, ha esik a hó, ha falevelek hullanak a sínre, és még sorolhatnám, akkor teljesen meghal a vonatközlekedés délen, Lewestől - Seafordig, East Croydontól - Brightonig . Most azonban csak kicsit késtek minden irányban és ezért elég hamar vissza is értem, miután leadtam a disszertáció vázlatomat.


2013. január 16., szerda

Mert nem tudja elmondani


Nem tudja elmondani. Valami baj van.
Látom rajta. Feszült, tikkel. Mindjárt robban.
Nem tudja megfogalmazni. Érzi ő is, tudja ő is.
Pengeélen táncolunk. Megpróbálom lefoglalni.
Pengeélen táncolunk. Megpróbálom lenyugtatni.
Pengeélen táncolunk. De már pörög. Túlpörög.

Aztán megszűnik körülötte a világ. Egy buborékba kerül.
Nem érti a magyart sem és az angolt sem. Kiabál. Sikít.
Olyan mint egy tesla-tekercs. Csak úgy pattognak körülötte a szikrák.
Látom rajta, hogy neki is rossz.

Susogni és csitítani, ölelni szorosan, nehogy megüssön valakit vagy kárt tegyen magában.

Susogni, ringatni, hogy szétpattanjon az a fránya buborék.

Aztán csak ülni tovább a szőnyegen, ülni, ölelgetve őt amíg engedi.

2013. január 15., kedd

Túl vagyok rajta

Az az igazság, hogy ez a 2013 nagyon sűrűn indult. Készülnöm kellett az utolsó vizsgámra, plusz a disszertációm tervét megírnom. Négy napig alig jöttem ki a tanulószobából és a végén már Bizánccal álmodtam.

Íme a titkos "bizánci "tanulószobám.

Természetesen a vizsga előtti éjszaka alig aludtam valamit, gyakorlatilag félig csukott szemmel vettem meg a jegyet a vonatra hajnalban. Tudtátok, hogy most a diákjegy hajnalban csak max. 12 font lehet, így végre jól jártam azzal, hogy van diákbérletem, mert egyébként tizenöt font lett volna.
Miért indultam el hajnalban itthonról? Ugyanis kéremszépen hóhelyzet van, azaz azt jósoltak. Havat és még több havat. Hát mi itt csak egy egész keveset láttunk.
De mert hóhelyzet van ilyenkor szokott totálisan bedugulni a Gatwick-Brighton vonal, ezért a biztonság kedvéért azzal mentem le ami még hét előtt indul, hogy odaérjek a fél tízes vizsgára.

Odaértem szerencsésen.

Részlet a Pala d'Oro-ról, Velence, Szent Márk Bazilika

Mivel többen kérdeztétek már korábban, hogy hogyan zajlik egy ilyen vizsga, ezért most leírom. Valószínűleg azért vagyok ilyen bőbeszédű mert épp a disszertáció-tervet kéne írnom... na sebaj.

Tételsor az nincs, hanem témák vannak amit a szemináriumokon végigvesztek, utána meg kapsz egy 50 műtárgyból álló diasorozatot, hogy párosítsd hozzájuk az anyagot és szépen magold be őket.
Aztán a három óra hosszan tartó vizsgán, kapsz hét kérdést és abból háromra kell válaszolnod. Gyakorlatilag kisebb esszéket kell írni róluk.

A három közül az egyik fix kérdés, nem választható. Ez képfelismerés, elemzés és kontextusba helyezés.
Tehát ha kapsz három különböző műtárgyat, amin egy vagy több bizánci uralkodó látható, akkor biztosan az  udvari művészet témakörben kell alakítanod. Miért rendelték meg, kik rendelték meg, hogyan ábrázolták, testtartás, ruházat, mit üzennek ezzel és így tovább ami a csövön kifér, dátumokkal és lehetőleg referenciákkal.
A többi kérdés mondjuk olyan, mint:  "a Macedóniai Reneszánsz csak egy új festészeti stílust jelentett, esetleg valóban valaminek az újjászületését jelezte" vagy: "hogyan hatott a bizánci művészet más országok művészetére".

Szóval ilyesmi. Erre van három órád, amit egy szigorúan őrzött teremben vezényelnek le. Amikor belépsz onnantól már egy mukkot sem szólhatsz és ki sem mehetsz az első óra végéig. A cuccaidat, a víz, rágcsálnivaló és tollak kivételével mind egy halomba leteszitek a terem egy távolabbi sarkában, aztán megkeresed a számoddal ellátott papírt. A nevedet szigorúan tilos ráírni, ezért mindenhol a diákod regisztrációs számát kell használnod. A vizsgabiztosok átnézik az asztalodat, a papír zsebkendős csomagot is alaposan, majd megnézik a diákodat is, hogy tényleg te vagy-e rajta és stimmel-e a szám a vizsgapapírodra írt számmal.
Sütöttem süteményt is a vizsgára.


Ma legalább voltunk háromszázan, persze nem mind művészettörténet diákok, belőlünk elég kevés van  ugyanis.

Az első órában nem mehet ki senki, aztán aki wc-re akar menni azt felírják egy listára és sorban kiengedik őket. A papírra ráírják mikor távozott és mikorra ért vissza. Szigorúan ellenőrzik a kukákat, az illemhelyiségekét is és folyamatosan cirkulálnak a vizsgabiztosok.

Egyébként meg úgy elszáll a három óra, hogy észre sem lehet venni. Ez akkor bosszantó, ha már görcsöl a kezed és még írnál, mert annyi minden van a fejedben.

Ha végeztél, a jelenlétedben ellenőrzik a vizsgapapírt (rajta van-e a számod, kitöltötted-e az adminisztrációs részét rendesen) , majd ott kell hagynod az asztalon, aztán meg mehetsz is kifelé.
Ezek egyébként füzetek, de lapot nem szabad kitépni belőle. Nem használhatsz vázlatlapot sem, mindent abba a füzetbe kell leírnod és aztán áthúzni, hogyha csak vázlatnak szántad.

Így megy ez. Egyszer majd írok arról, hogy hogyan osztályoznak és ez mennyire számít majd bele a diploma végső jegyébe, csak nem most.

Tehát rohanás van, mert csütörtökön leadás és megyek a kórházba, hogy jól megvizsgáljanak a hétfői műtétemre. Hát izgulok rendesen.


2013. január 7., hétfő

Brightoniak és környékbeliek figyelem!

Január 21-től, ingyenes nyelvtanfolyamot indít a Sussexi Egyetem (University of Sussex) Falmerben.

Harminc font a jelentkezési díj, de ha az órák nyolcvan százalékára elmentek, akkor a végén ezt visszatérítik.


A kiírásban nem volt megszabva, hogy kik jelentkezhetnek, úgyhogy továbbítom nektek, szerintem nagyon jó lehetőség.
A jelentkezési lapot innen lehet letölteni: jelentkezés ingyenes angolórákra.