Azt hiszem nagyon malac ez a Télapó...

...vagy csak rossz az, aki rosszra gondol?
Ma fotóztam az egyfontosban, gondoltam megosztom veletek. :)

Pár napja megérkeztek...

...Csongi speciális cipői. Nagyon szépek, és úgy látom szebben, biztosabban jár benne a gyerek, ami jóóó. :)
Ráadásul megbeszélte Mashu tegnap a tanítónénivel, hogy a ceruzáira is kap majd valami huzatot, amitől a ceruza vastagabb lesz és könnyebben tud írni vele.

Ami neki van, azt úgy hívják: izületi hipermobilitás. 

Most már ezzel is előrébb vagyunk. 

Költözés

Hűséges híve voltam a freeblogosoknak, egészen 2006 óta. Uhh az már öt év...  Viszont egy ideje már tervezgetem a költözést, ezért most próbaidőre itt fogok blogolgatni.
Remélem, hogy nektek is tetszeni fog az új "lakás". :)

A régi bejegyzések

egyenlőre még az eredeti helyükön olvashatók http://hicudzsi.freeblog.hu/. Remélem hamarosan sikerült importálnom a teljes blogot, egyenlőre már órák óta bénázom vele és hiába vetettem be minden trükköt, nem segít semmi. De a reményhal... ugyebár. :)

Óóó de elhanyagoltalak titeket!

Elnézést kérek miatta!
Egy hónapja beindult az egyetem, Mashunak is az egyetemi munka. A gyerekek iskolába járnak, de volt közben egy őszi szünet a múlt héten.
Az Átmeneti Állapot elköltözött ide: nostenyek.com.

A hajamat megint levágattam, most ilyen lett:

Írok szorgalmasan, tanulok (kevésbé szorgalmasan).

Éduának volt a szülinapja vasárnap, gyönyörű nyolcéves nagylányunk van!
(na most is elfutotta a könny a szemem, ahogy beszélek róla)

A tortája apja készítése: pannacotta kalács, a krém tejszín, mascarpone és rengeteg málna (úgy szépen egyben beledobálva), a tetejére meg csoki van ráöntve.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ÉDESEM! :)

Kezdődik,

azaz elkezdődött az egyetem. Tegnap már két szemináriumon voltam (éjjel 11-re értem haza vonattal meg bringával) csütörtökön újabb megmérettetés. Mivel ez már a második év, és fel tudtam venni az új régészet tantárgyaimat (tehát kétszakos lettem) a hajtás is nagyobb és a követelmények is.
Közben nagy változások jönnek az Átmeneti Állapoton is (aki nem ismeri, ez egy netes újság aminek az egyik szerkesztője és állandó szerzője vagyok) izgalmas! :)))
Édua szárnyal a suliban, de ez gondolom nem újdonság, Csongi ügyében viszont ma megyünk be megbeszélésre.
Mashu elkezdte az új munkáját, csütörtökön már tanít is az egyetemen.
Megvettem magamnak az új nyúlsapkámat - aztán beköszöntött a 28 fok :) - de sebaj, lesz itt még hideg. Képeket itt találtok rólam és a sapkáról Flóra jóvoltából.
Hát kb. most ez van. Majd mesélek bővebben, amint lesz kis lélegzetvételnyi időm. :)

Főzőcske - a kabátos krumpli

Van egy pár kedvenc angol ételem, de a listát magasan vezeti a "jacket potato". Nem egy könnyű étel, hanem igazi laktató téli finomság.

Nem egy nagy varázslat elkészíteni, én most pakoltam éppen be a mai ebédnekvalókat a sütőbe.

Szóval végy fejenként egy-egy nagy sütnivaló krumplit (sajnos nem tudom, hogy Magyarországon ennek melyik fajta felel meg, ennek még utána kell néznem)  mosd meg, dörzsöld tisztára a héját. Azután szurkáld meg villával alaposan, fektesd le és vágj egy keresztet a héjába.

Ezután dörzsöld be egy kis olívaolajjal, sóval majd a 190 fokra előhevített sütőbe tedd be.

Minimum másfél-két óra kell neki, ez függ a krumpli minőségétől is.

Sütés után a krumpli héja ropogós és ízletes lesz, a belseje pedig puha és omlós mint a krumplipüré.

Amikor kész van, kissé nyisd meg hosszában és mindenfélét beletölthetsz. Petrezselymes vajat, majonézes tonhalat, sült bacont, sültbabot paradicsomszószban, currys csirkeragut és így tovább. A tetejét pedig szórd meg jól reszelt sajttal, hogy ráolvadjon.

Nagyon laktató kedvenc. :)
Jó étvágyat!
kép forrása

Vissza, vissza

Tegnap szerencsésen megérkeztem a gyerekekkel. Mashu a reptéren várt minket, ami nagyon jó volt.
A repülőút meg rettenet, de leginkább a reptéri része.
Ferihegy 1-en busszal vittek megint a géphez. Felpakolták az elsőbbségi utasokat, aztán a gyerekeseket és végül a sima utasokat. Aztán a gépnél kinyitották az összes ajtót és mire a gyerekekkel felértem - elénktolakodtak az egyéni utasok -, már csak egy azaz egy darab hely volt ahova hárman egymás mellé leülhettünk. Az volt az utolsó.
Ma az erkélyünkön ittam a kávémat, majd elszaladtunk bevásárolni a hiányzó iskolaruha darabokat meg cipőket.
Visszailleszkedünk lassan, bár ez nekem mindig nehéz kicsit.

Az álmatlanság...

...ismét támad. Utolsó hét az egyetemen, leadási határidők, az utolsó roham, én meg csak bámulom a monitort és semmi nem jut az eszembe.

Mire leesik mennyire késő van már, nem tudom bevenni az alvássegítő bogyót sem, mert akkor reggel képtelen lennék felkelni az ágyból.

Ráadásul én hülye kattintgattam erre meg arra a neten és felbosszantottam magam azon, hogy egy cikkem valaki szépen lekoppintotta.

Most megpróbálok birkákat számolni. Elvileg holnap jön egy fickó aki rendbe rakja majd a nappali padlóját, szóval a két esszéírás közötti szunyókálásomnak is lőttek...

Nagyon rosszul indult a tegnap...

Egyrészt hajnalban kellett elindulnom itthonról és az már eleve bosszant ha erre a vonatra kell szállnom, mert nem kapok kedvezményt a jegy árából, másrészt a cipőmbe is valahogy bejutott a víz az első pár méteren.

Morogva vonszoltam magam a főtérig, ahol hirtelen elémpenderedett két összekötött lufi. Vidáman kergetőztek, fittyet hányva ködre, szemerkélő esőre, hideg szélre,mintha valami bolondos táncot járnának.

Gatwicken meg két holland turista be akart jönni a pihenőbe, de sajnos a lezárt, elromlott ajtón át és nagyokat nevettek, ahogy egymás után felkenődtek rá.

Azután a vonaton a velem szemben ülő hölgy elbóbiskolt és valami szépet álmodhatott, mert nagyon mosolygott. Az ablakon kinézve pedig három őzet láttam. Egyikük fent állt valami dombocska tetején, a másik kettő meg lentről figyelte.

Ezek után már képtelen lettem volna tovább morgolódni, már azon is csak nevetni tudtam, hogy azért csupa víz a zoknim, mert az egyetlen cipőm talpa kilyukadt...

írta: hicudzsi, 2011. márc. 1. 9:16 - címkék: és kategóriák: anyadolgok