Római nap

Éduáék egészen eddig a rómaiakról tanultak.
Ma pedig be kellett öltözniük római polgárnak és persze ettek "római" módra pl. olivabogyót (amit a lányunk megszeretett végre) és mindenféle érdekes dolgokat is csináltak.
Mi szerényen Minervának öltöztettük a gyereket, na meg ő se adta alább egy istennőnél (a komolyság az arcán az az isteni tekintet):

Nagyon jónak tartom ezt a fajta történelemoktatást így harmadik osztályban, ez biztosan megragad bennük. :)

Advent első vasárnapja - ÖMF

Bevezettünk egy kis játékot a karácsonyváráshoz. Az első gyertya meggyújtásakor ugyanis mindenki húz egy nevet a családtagok közül és egy hétig ő lesz a kihúzott embernek az adventi meglepetésfelelőse. Azután a következő vasárnap újra húzunk. A meglepetések között lehet bármi, reggeli kávé, vagy, hogy megcsinálunk a másik helyett egy házimunkát, vagy segítünk neki valamiben, esetleg írunk neki aranyos üzenetet, rajzolunk képet és így tovább.
Mikor ezt megbeszéltük KisCsücsök megkérdezte: - Lehet adni májkrémeskenyeret ajándékba?
- Persze, lehet - válaszoltuk neki.
Aztán húztunk. A gyerek megint dörmögött egyet: -  Szeretném ha apa húzna és adna egy májkrémeskenyeret.
Édua Mashut húzta, Mashu Éduát, Csongor meg kinyitotta a papírját és fennhangon felolvasta: - Ömf. Én meg Ömfnek fogok adni ajándékot - majd összecsukta a papírt. Néztünk rá: - de Csongor ki az az Ömf?
- Az van ideírva.
Hát átütött a filctoll a papíron és a gyerek a hátoldaláról olvasta fel nevet (az E betű meg F-nek látszott).

Aztán elmagyaráztuk neki, hogy az ott nem Ömf.
Édua meg majd' megpukkadt a nevetéstől és most Ömfnek hívnak engem...

Egy kis nosztalgia

Ma jelent meg a nőStényeken. Látszik mennyire hiányzik a tágabb családom?

(Meg a Vörösmarty téri karácsonyi vásár:))
De megyek haza pár napra intézkedni Magyarországra decemberben. Kilenc éve (ha beleszámolom a terhességet Éduával :)) először leszek több napra távol a gyerekektől.
Izgulok, főleg mert még közben be kell fejeznem a harmadévet is a beadandókkal.

Édua alkot

Általában azt gondolom, hogy a gyerekképek feltöltése öncélú, önigazoló dolog, mintha azt várná a szülő, hogy mindenki megdicsérje (természetesen kritika nélkül) milyen fenomenális a csemetéje. Ezért nem szeretem a mieink alkotásait megosztani, de most kivételt teszek, mert mikor megláttam a lány mai akcióit, kicsit törni kezdtem a fejem, "és ezt most így hogy?".

 

Nessi

Vitéz és sárkány

Odüsszeusz

Párisz meg az alma

És khm... egy guillotine...

Azért megnyugtatásul közlöm (főleg a családnak üzenem), hogy gyerekrajzokat is képes készíteni a drága:

El vagyok csúszva teljesen

Bár a napjaimat ilyen gyönyörűségek társaságában töltöm mint ő:

vagy ő:

...és hatalmas könyveket tanulmányozhatok az olaszországi reneszánsz festészetről (ebből kell egy esszét összehoznom december nyolcadikára) mégis úgy érzem, ül a nyunyó a vállamon és valahogy sehogy nem haladok semmivel.
Holnap ismét van szemináriumom, le kell mennem az egyetemre, pénteken jön a lakásnézőnéni (az ügynökségtől), addig még el kell valahogy takarítani a gyerekágyat ami szétszerelve áll az előszobában (és amiért nem jött el végül a jótékonysági egyesület akiknek adtuk), a ruhák gigászi halmával is még meg kell küzdenem és már megint éjfél és tegnap sem aludtam és ma is egész nap csak kóvályogtam.

Mások hogy bírják ezt csinálni? Már a kávé sem segít... egész nap csak kókadoztam a könyv fölött...

Basszus, basszus, basszus

Fél év. Fél éve várunk egy vérvételi időpontra. A genetikai központ soha nem veszi fel a telefont, ha hagyunk üzenetet sose hívnak vissza. A háziorvostól június óta várom a telefont, már ezerszer zaklattam, ezerszer csörgettem és még semmi hír, nem tudnak semmit.


Tegnap éjjel besokalltam és elhatároztam, hogy ma felhívom a kórházi doktornéninket, aki talán tud legalább tanácsot adni. Éééééés igen! Vele kellett volna kezdenem. Ugyanis el sem jutottak hozzá a genetikus feljegyzései az esetleges Stickler- vagy Williams szindrómáról, hogy azt kellene vizsgálni, na meg a törékeny X kromoszóma után nézni.
Szóval most küldöm neki a jelentés másolatát és úgy várom a levelét a vérvizsgálatra mint ahogy a mannát várták a sivatagban...

Mondjuk azok után meg sem szabadna lepődnöm, hogy a műtétem közel másfél éve húzódik.

Szóval az agyam most kb. olyan mintha ki lenne sütve, majd írok rendes posztot is, de most egyszerűen iszonyat dühös vagyok magamra és az NHS-re is...

Pudsy

Na? Tudjátok ki ő?
Ma a gyerekek iskolájában mufti-day volt, azaz mehettek civil ruhában suliba, mindezért egy fontot adtunk, ami mind-mind adományra megy.
Aztán itthon Édua csinált a farkasember-lányának pöttyös szemkötőt és Csongor rajzolt egy Pudsyt :)

 

Pöttyös nap van és pöttyös őrület. :) Holnapra már kértek Pudsy-füleket is.

Szóval tudjátok ki ez a szemkötős mackó?

Azon gondolkodunk,

hogy hogyan lehetne kihozatni a cicánkat hozzánk. Ugyan a bérleti szerződésben benne van, hogy állatot nem lehet tartani (meg az is, hogy cigizni sem lehet, mégis cigivel van kiégetve a függöny, a szőnyeg, a linóleum a fürdőben).
Szóval azt szeretném megkérdezni, hogy van közöttetek olyan, aki tart itt Angliában háziállatot és elvileg nem lehetne neki? Ilyenkor bírságolnak az irodák? Vagy emelik a díjat? Vagy kiraknak?
Ha ez a része megoldódik, akkor a repülőn szállítás következik, mert amikor évekkel ezelőtt terveztük az idehozatalt, az állatorvos nem javasolta, mert szerinte a stresszbe belepusztult volna a macsek, a bealtatózást, benyugtatózást meg nem ajánlotta a kora miatt (12 éves).

Volt már közületek olyan, aki idős cicát hozott ki?
Mashu megy majd haza januárban egy konferenciára és akkorra kéne kitalálni mit lehet csinálni...

Kedves Kovács András Péter!

Elsőnek szeretném elmondani, hogy nagyon örülök a megkeresésének. A szóbanforgó levelet a facebook rajongói lapján megadott info@ kezdetű emailcímre küldtem el november 14-én, hétfőn, illetve eljuttattam egy másik emailt az RTLKlubnak is.
Az önnek írt levelem - amit első felhorgadásomban írtam -. úgy érzem, hogy eléggé karótnyelt anyatigrisesre sikeredett, pedig higgye el, nem ezt szerettem volna, főleg mivel úgy láttam, hogy a stílus miatt a mondanivaló kevésbé ment át. Tehát a "hisztizésért" én is elnézést kérek.

Köszönöm, hogy megértette: az autista nem egy jelző amit az ön által megjelenített emberekre lehet alkalmazni. Ahogy más fogyatékkal élőkkel sem viccelődünk, úgy őket is hagyjuk ki a sorból.
Az autista családtaggal élő családoknak sok kirekesztéssel és meg nem értettséggel kell szembesülniük, az autista gyerekek és felnőttek gyakorta esnek csúfolódások céltáblájává.
Ezzel kapcsolatosan szeretném ajánlani a National Autistic Society egyik kampányfilmjét (jelenleg sajnos csak angolul elérhető).


A bocsánatkérést köszönettel tudomásul vettem, az általam ismert magyarországi autistákkal foglalkozó szervezettel felveszem a kapcsolatot és eljuttatom hozzájuk az ön elérhetőségeit.
Tisztelettel:
Soproni Emőke

Ahhhhh...

Tegnap kaptam egy linket (hogy passzoljam át a rokonaimnak), karácsonyi ajándékötletek régészeknek.
Hat oldal listát tudnék írni kéremszépen, éjfélkor még javában böngészgettem az ajánlatok között "Jajj ez is kéne, meg az is kéne!".
Első körben egy szép ki bőrtok kéne az én kis spaklimnak, aztán kéne egy ilyen, mert folyton le kell vennem a kesztyűmet amikor valamit jobban meg akarok nézni.

És akkor erről még nem is meséltem... munkavédelmi bakancs, csodaszép.

Ja még ilyenem sincs saját:

Álmodozás közben mindig arra lyukadok ki a végén, hogy minden kéne, még egy landrover is, amit szépen belaknánk (én és a kis szerszámok).