Amikor itthon vagyunk az sosem nyaralás

Az olyan, mintha hazaköltöztem volna és telnének lassan a hétköznapok. Igaz Állatkertezünk, meg kimegyünk a papához, meg a húgomékhoz a kertesházba, de mégsem nyaralás. Nem tudok elmenni velük például a Balatonra se.

Most azt vállaltam, hogy kifestem anyukámék konyháját, mert nagyon rossz állapotban volt. Pénteken és vasárnap is azon dolgoztam és még mára is maradt jócskán. Öreg a ház, négy méterre van a plafon és bizony vakolni kell és glettelni egy csomó helyen.
Szóval tegnap éjjel már sírtam, amikor egy plafondarab a fejemre esett és szinte csak a lábujjaimmal tudtam kapaszkodni az öreg és rövid létránkba, miközben gletteltem..

De mégis ezek a magyarországi utak visszanézve olyanok, mintha csodaországban jártam volna. Rengeteg élmény, rengeteg beszélgetés a szeretteimmel, sok játék, amivel fel tud töltődni az ember.
Aztán majd megyek haza a másik életembe, ami most annyira távolinak tűnik és valótlannak.

Trollok, és egyéb állatfajták

Egy blog mindig szorosan illeszkedik a szerzőjének életritmusához. Vannak nehezebb és jobb időszakai.
Van amikor elcsendesedik, visszahúzódik a szerző, így a blog is szünetel.
Egy blog olyan mint az éjszaka kivilágított ablakod, amin nem húztad be a függönyt és be lehet kukkolni a lakásodba. Kitárulkozol és vannak akik ezt kihasználják.
Vannak emberek akik élvezik, hogyha belerondíthatnak az életedbe, vannak akik élvezik, ha bosszanthatnak őket ki lehet védeni. De vannak olyanok akik kifejezetten gonoszak: nevetnek ha neked rosszul megy, ha a kis kivilágított lakásodban összetörik egy cserép. Gúnyolódnak a gyerekeden, örülnek, hogyha beteg.

Az én életem most nagyon összekavarodott. Állok egy soborgó hegyi patakban és szeretném, ha talpon tudnék maradni, ha nem sodorna el az ár.

Nagyon köszönöm a sok-sok támogatást, kedves levelet amit tőletek kapok. Ezért nem fogom bezárni az Anyamadarat több mint hat év működés után.

Még mindig az Olimpia

Abban már biztosak lehetünk, hogy az Olimpia tényleg jó hatással van a gyerekekre.
A gyerekeim már ki is találták, hogy szeptembertől mit szeretnének sportolni, Édua strandröplabda és vízilabda párti, Csonginál meg a judo és a box a nyerő.  Tegnap elvittem őket magammal futni is. A négy és fél kilométert mellettem rollerezték végig, nyafogás nélkül, feszített tempóban, pedig nem csak aszfalton mentünk.

Egyébként nagyon jó nézni a BBC közvetítéseit. A vízilabda meccsen dicsérték a magyar szurkolókat - szerintük jókor drukkolnak - a fiúkat, milyen nyugodtan és szépen játszanak.

Én továbbra is keményen edzek, lehetőleg minden nap. Mostanában a futásra álltam át. Az átváltozós naplómat itt olvashatjátok.

Végre vége a tanévnek

A gyerekeink olyan csodálatos bizonyítványokat hoztak haza, hogy eszméletlen büszkék lehetünk rájuk. Édua olyan jegyeket kapott harmadikos létére, amilyet ötödik osztályban kell elérni, Csongor meg tökéletesen a korosztályának megfelelően átment minden vizsgán, ami nem minden anyanyelvi angol osztálytársának sikerült (idén ugyanis a második év végén, van egy tesztsorozat amit meg kell csinálniuk).

Még az olimpiai lángot is megnéztük, nagyon szórakoztató volt és nagyon lelkesítő is. Mivel én is keményen edzek jó és inspiráló volt látni a sok sportolót akik a láng előtt futottak. :)

Szóval végre itt a szünet, most pár hétig nem kell vinni a gyerekeket iskolába, végre ők is pihenhetnek és élvezhetik ezt a hűvös nyarat. 

Iskolai hírek - olimpiai láz és bírósági tárgyalás

A gyerekek iskolájában - csakúgy mint más angol iskolákban -, az egész év szinte az olimpia és a "diamond jubilee" jegyében telt. Mivel már csak két hét van hátra az iskolából, ezért most rendezik meg az olimpiai sportnapot és más különleges foglalkozásokat. Ma például egy igazi olimpiai fáklyát foghattak a gyerekek a kezükbe és fényképezkedtek is vele.

Amikkel mostanában Édua osztálya foglalatoskodik az engem nagyon lenyűgöz (harmadik osztály, tehát négy éve iskolások a receptionnal és nyolc évesek). Matematikából az elmúlt pár hétben például az volt a feladatuk, hogy egy kis vállalkozást kellett létrehozniuk. De nem csak úgy kutyafuttában, minden hétre/napra ki volt adva egy-egy feladat. Elsőként csoportokat kellett alapítaniuk, majd meghatározni a vállalat tevékenységét. Aztán megtervezni az arculatot és a termékeket.
A lányzó nagyon izgalmas kis céget talált ki, ami a csoportjában lévőknek mind tetszett. Egészséges életmód kisállatoknak, kutya/macskasportokhoz felszerelések és így tovább. Nem is mesélem el, mert még a végén ebből fogunk meggazdagodni. :)
Szóval miután megvolt az arculat, a termékek prototípusait kellett "legyártani" (papírból) majd üzleti tervet írni. Mennyi lesz az alapanyagra a kiadás, mennyi a várható bevétel és így tovább.
El vagyok képedve és a gyerekek imádják az órát, alig várják, hogy legyen matek és építsék a kis birodalmukat.

A másik iskolai feladat, ami nekem nagyon tetszett, hogy összevonták a harmadikos és negyedikes osztályokat majd a "Három kismalac" mese alapján bírósági tárgyalást kellett tartani. Két héten keresztül érveket és ellenérveket sorakoztattak fel, a tárgyaláson ahol a malacok voltak a vádlottak, merthogy szegény farkas, akit megöltek ugye, ártatlan volt, hiszen az asztmája miatt lihegett annyira, ráadásul egy váratlan vihar miatt repült el a ház teteje. Fel kellett vonultatniuk bizonyítékokat is, mint például az orvosi jelentést a farkas asztmájáról, vagy arról, hogy a malac az erdőből lopta a háza építőanyagát, ráadásul engedély nélkül építkezett a területen.

Nagyon tetszik, hogy kreatív gondolkodásra késztetik őket és csapatmunkára. Megtanítják őket érvelni, játékosan számolni, és arra, hogy megértsék, hogy működik egy vállalkozás.

Játék a múzeumban

Modern technika és antikvitás, ez a két dolog találkozott tegnap a British Múzeum családi programján.
Ez a  program arról szólt, hogy a gyerekek kaptak egy-egy okostelefont és egy lapot, amin kérdések voltak. Körbe kellett menniük az egyiptomi részlegen és megtalálniuk a qr-kódokat amiket felragasztottak a vitrinekre. Majd, amikor megvoltak mind, akkor visszamenni a központba és ott számtógépen legyárthatták maguknak a saját túlvilági útlevelüket.

Nagyon élvezte mindkét gyerek, a szervezés ugyan kicsit döcögős volt, az ott dolgozó lánykák szerintem csak önkéntesek lehetettek, mert sok fogalmuk nem volt az egyiptológiáról meg a számítógépekről sem, mindenesetre a gyerekek imádták. Mi is nagyon élveztük a rohangálást, aztán meg a múzeumot sokadszorra. :)

A múzeum után még volt időnk a London Pride-ra is benézni. Nagyon jó hangulat volt. :)

Orvosok, meg szalmaság meg egyéb dolgok

A héten a két gyerek is, meg én is jártunk különböző orvosoknál kivizsgáláson, vagy felülvizsgálaton.
A fizikoterápián a terapeutától külön fejmosást is kaptam, hogy döntsük el hol fogjuk a gyerek lábát kezeltetni, itt vagy Magyarországon. Persze engem se kellett félteni, mert kedvesen elmeséltem neki, hogy azután mentünk el otthon szakemberhez, miután itt egy évig nem kaptunk időpontot.
Megegyeztünk az itteni kezelésben és még ma ír Csonginak beutalót a lábász-szakdoktorbácsihoz.
Na néztem egy nagyot. Nem mintha bajom lenne a hölggyel akihez járunk, csak 1. nem ad speciális tornát, ami esetleg segítene a gyereknek, azt mondja, hogy tanuljon meg bringázni, meg úszni... 2. azt mondta, hogy ő ennek nem annyira szakértője, inkább nézze meg jól a dokibácsi (sikítófrász). :)

Szóval azt hiszem amikor hazautazunk akkor az lesz az első, hogy keresek egy gyógytornászt aki tud nekünk feladatokat adni.

A szalmaság meg azt jelenti, hogy Maska elutazott egy hónapra, szóval "egyedül viszem a boltot". Dolgozom az egyetemen, a gyerekekkel vagyok, hozom-viszem őket és tornázom sokat a felszabaduló időben.
Ez persze azzal is jár, hogy mindenhova én vezetek, ami nagyon izgalmas.

Most ez van így hirtelen. :)

Rákóczi túrós,

gesztenyepüré, franciakrémes. Lángos, sültkolbász mustárral, lencseleves a Szerájból...
Basszus ezek járnak a fejemben, mióta megvettem a repjegyeket augusztusra. :)

Csongor-hétvége

Édua elment pár napra táborozni. A szívem megszakad úgy hiányzik, de most ez a hétvége így Csongiról szólt.
Tegnap elmentünk vele vásárolgatni, és mert mi ünnepeljük a nyári napfordulót is (nemcsak a télit) ezért kapott ajándékot is.
Nekem nagyon nem tetszenek az olimpia kabalafigurái (és még sok embernek sem rajtam kívül), de Csonginak hatalmas örömöt okoztak vele, robot (gép) is, de puha plüss is, hát ez kéremszépen az álomjáték. :)

Aztán elmentünk természetesen húsgombócot enni, ami a mi kis Finduszunk kedvenc étele:

Nagyon szép hétvége volt, csak Édua nagyon hiányzott mindenkinek. :)

Az autizmusról

Ma találkoztam ezzel a kis plakáttal és azt gondoltam, gyorsan megosztom veletek is (magyar fordítással az alján). 

Autizmusom és érzékelési feldolgozási zavarom van
- nehezen tudok összpontosítani,

- nem szeretem a tömeget,

- nem szeretem ha a hajam megmossák, fésülik vagy levágják,

- nem szeretem a hangos zajokat,

- mindent megrágok, 

- nem szeretek fogat mosni,

- nagyon válogatós vagyok amikor eszem, 

- bizonyos szagoktól és textúráktól öklendezem,

- nem veszem észre ha hozzám érnek, vagy ha fáj valami, gyakran vagyok durva, és nem veszem észre, 

- nem szeretem amikor a kéz- és lábkörmeimet vágják, 

- az éles fények szinte fájdalmat okoznak, 

- szelektív hallásom van és ha túl sok a zaj körülöttem, akkor még nehezebb odafigyelnem, meghallanom a dolgokat, 

- az erős szagoktól hányingerem van,

- a motoros készségeim ki vannak kapcsolva, ezért ügyetlen vagyok...

ÉN CSAK EGY KISFIÚ VAGYOK ÉS CSAK AZT AKAROM, HOGY SZERESSENEK!

Kislány változat itt található.