Tegnap beállítottam a telefonomra csengőhangnak...

egy kedvenc Liszt-darabomat.

Ma csak ülök és fülelek, jajj honnan jön ilyen kellemes muzsika... és nem jöttem rá, hogy basszus fel kéne vennem a telefont, csak csodálkoztam milyen szépen szól. :)
Most rohanok tovább, csak megírtam, hogy ti is nevessetek egyet, ha már én nevetek. :)))

Kezdődik, kezdődik...

Sajnos ezt már bőven megtapasztalhatuk az elmúlt években, hogy az angolok egyszerűen nem bírnak jól működtetni regisztrációs rendszereket.

Péntek óta próbálom elküldeni a jelentkezésemet egy egyetemi tandíj támogatásra.

Nem megy. Hibát jelez és írja, hogy jöjjek vissza később...

Vasárnap már nem bírtuk és felhívtuk a telefonos ügyeletet.

Azt mondja nekem a kishölgy, hogy egyenként nyomtassam ki az oldalakat és küldjem be azt. Az online jelentkezés oldalait? Igen...

Aztán lerázott.

Visszahívtuk őket, akkor már egy normálisabb hülgy vette fel aki adott egy linket ahonnan letölthető a nyomtatvány (hatvan oldal) és azt kell kitöltenem és beküldenem postán.

Hát nagyon röhögtem. Milyen jó is, hogy lehet online jelentkezni! :)

Nem bírom...

...mikor valaki betrappol a lakásunkba. Oké jönnie kellett a gázosnak, felmérni a bojlert, meg a főbérlőnek megnézni ahogy a víz feláztatta a parkettát, de szerintem parasztság meg sem kérdezni, hogy levegyék-e a cipőt (ott sorakoznak a papucsok az előszobában a tükörfényesre nyalt padlón) még akkor is ha úgyis azt mondtam volna, hogy áá hagyják csak,  bunkó dolog a mi konyhánkban arról értekezni, hogy "jajj 12 éve bérlik tőlem ezt a lakást és még sosem volt ilyen csúnya a penész" és egyszerűen nem akartak elmenni...

Teát vártak vagy mi a frász?

Barátok, ismerősök a nap bármelyik szakában jöhetnek, de olyan mértékben ideges lettem a két vadidegentől, hogy most kegyetlenül fáj a fejem.

A végén mikor már huszonhatodszorra trappolt be a csávó a szobába a sáros cipőjével (igen a gyerekszoba krémszínű szőnyegére is), hogy megnézze a vizet a parkettán és mikor már hatvanadszorra mondta el, hogy még ilyet nem látott, majdnem benyögtem, hogy biztos a medencés házibulik miatt van amiket éjjelente rendezünk a nappaliban, de majd csökkentem heti háromra.

De nem voltam biztos abban, hogy venné a poént...

Anyasors

Hagyjatok békén már ezzel, nagyon szépen kérlek titeket!

Olyan jó volt úgy élni, egyáltalán nem volt önfeláldozó, annyit foglalkoztam a két gyönyörűséggel amennyit tudtam, erőn felül sosem…

És elkezdtétek, hogy: jajj, nincs saját életed, mindig csak a gyerekek… De fiúk, lányok hát ez az én életem! Ha nekem jó így, miért kéne megváltoztatni?

Azóta sikerült elérni, hogy nem kapnak belőlem annyit, nem foglalkozom velük annyit és közben folyamatos lelkifurdalásom van miatta, amellett meg horgad fel bennem amit nyomtok a fejembe, hogy túl sokat adok…

És ha igen? Édeseim, annyit nem tudok adni, hogy túl sok legyen, mert mérhetetlen mennyiséget kapok tőlük vissza.

Mostantól, idén, megpróbálom visszaépíteni a lerombolt hidakat, megpróbálom az elveszett paradicsomot megtalálni és újra a családomnak fogok élni.

Nem izgat karrier, nincs most más cél, csak boldognak lenni, együtt, harmóniában, négyen.

Kell ennél több?

Nekem nem. :)

KÖSZÖNTÉS!

Nagyon rossz, hogy olyan sötéten látjuk a világot, pedig mennyi szép és jó dolog édesíti meg a napjainkat.

Nekem ilyen csoda mikor a fiam huncutul rámnevet, vagy a lányom elkezd észtvesztően pislogni és közben félrebillenti a fejét (így akar megfűzni valamire), mikor Mashukám szeretget meg viccelődik velem, vagy mikor elröppen az idegről a nyílvessző és érzem, tudom, hogy ez most jó lesz, hogy oda megy ahova akarom... jó mikor besüt a nap angliai hálószobánk ablakán, mikor madárcsicsergésre ébredek, mikor összeülünk egy traccspartira a lányokkal. Felüdítő egy jó versben elmélyedni, hagyni hogy a zene vigyen a szárnyán... és még annyi, de annyi szépség van körülöttünk.


Ebből a kis dalocskából lehet válogatni :) Neked mi jut eszedbe ha fel akarsz vidulni egy nehéz és szomorú nap után? :) Kiscica bajsza? Szivárvány? Bármi is legyen az, gondolj rá sokszor, hogy ne legyél borús. :)



Aki pedig szeretne kicsit elérzékenyülni és magába nézni, mert úgy érzi nem tud örülni már semminek, ajánlom a következő videót. Szerintem kiválóan kirángat az önsajnálatból, tehát hajrá :) Mert a szeretet mindent legyőz, akármekkora közhely is ez (és akármennyire is röhögnek néhányan most rajtam :) )



Nagyon-nagyon boldog és vidám újesztendőt kívánok nektek!

Szeretettel :)

Magunkról

Első körben elnézést kérek kedves olvasóimtól a szmájlik tömeges használatáért, de élőbeszédben is szívesen gesztikulálok és írásban is. :)

Bemutatom magunkat, hogy miért és hogyan is élünk "odakint".

Nem is tudom igazából, hogy honnan kezdjem.
A lényeg dióhéjban:
Mashu - életem párja - felvételt nyert egy angliai egyetemre (ismét) de idén már a lakhatási és egyéb körülmények is adottak voltak ahhoz, hogy belevágjunk.
Szóval szeptember végén felpakoltunk 60 kilónyi ruhát, gyerekjátékot, egy babakocsit és az íjamat, nekivágtunk a nagyvilágnak. Mi ebben az extra? Mások számára talán semmi, de nekünk kaland volt, hogy "nehezítésül" van két szépséges, angyali de annál rosszcsontabb gyerkőcünk, Édua (3 éves) és Csongor (2 éves).
Szép mutatvány volt, a két gyerkőccel + a csomagokkal elvergődni Lutonból - Falmerbe vonattal (majd a helyről máskor bővebben, Brighton mellett található).

Ami külön extra ehhez az utazához, hogy az én angoltudásom - a férjemével ellentétben aki a legmagasabb színten gyakorolja a nyelvet - igencsak szegényes. Mivel általánosban az orosz, gimnáziumban pedig a német és francia volt kötelező, így soha nem tanultam angolul. Nem mondom próbálkoztam vele, Mashu hatására, de valahogy nem jött össze soha - lusta dög vagyok hozzá, hogy őszinte legyek.
Ami angoltudásom volt, azt a '90-es években betörő popkultúrának köszönhetem, amikor a házi feledat írása közben, rádiósmagnóval vadásztuk a kívánságműsorban elhangzó jobbnál jobb számokat - tudjátok ujjak a rec. gombon -, és közben kisszótárral fordítgattuk magunknak az itt-ott megjelent és kockásfüzetbe másolt angol szövegeket... :)
Hála Madonna: Immaculate Collection kazettaborítójának, jópár szám szövegét én is közkinccsé tehettem az osztályban :)

Internet.. bah! Mit sejtettük, hogy eljön egyszer az idő amikor nem egy héten egyszer nézhetjük meg a kedvenc videoklippünket, a top 100 műsorban, hanem a youtube-on bármikor elővehetjük. :)

Huhh azt hiszem kicsit eltértem az alaptémától, de az én koromban ez már csak így működik :)

Most nyertem egy kis időt - gyerkőcök reggeliztek és most mesét néznek (elvégre ma ünnepnap van)-, így tudom folytatni az írást - mindenki nagy örömére.
A lakás:

Szóval kimentünk szeptember végén és egy édes de roppant furcsa szálláshelyet kaptunk.
Első nap már utáltam az egészet. A fürdőszoba/wc olyan mini volt, hogy egyszerre csak egy ember fért be, a zuhanyfülke akkora, hogy Mashu alig tudott beleállni, csak lapjával beszuszmákolta magát, pedig nem egy százkilós kétméteres hapsi.
A nagy jóindulattal konyha-nappalinak nevezhető alsó részről lépcső vitt fel a galériára, ahol volt egy ágy, egy ezeréves szekrány (kb. velem egykorú lehetett) és egy íróasztal, továbba egy ici-pici szobácska ahova beraktak egy hatalmas emeleteságyat a csemetéknek.
Persze ne sírjon a szám, örüljek annak amink van, de annyi pénzért amit havonta kifizettünk érte ez enyhén szólva is sz*r hely volt. Ráadásul az első este Csongorom lebucskázott a lépcsőről, tekintélyes kék-zöld dudor is nőtt a homlokán...
Mivel a regisztrációkor elmondták, hogy: Jajj, nagyon sokan várnak a családos lakásokra és milyen kevés van.. mi beletörődtünk, hogy ez van, ezt kell szeretni.
Mint utólag kiderült a campusnak az a része számít a "gettónak", nem volt ritka az éjszakai üvöltözés, részeg hangoskodás az ajtónk előtt. A legjobb az volt, mikor a poroltót leszereltéka falunkról és azzal fújták tele az udvart.. de erről Mashu blogja többet ír :)

Ami még az érkezéskor feltűnt, hogy fura volt a lakás mennyezete, az előszobában szép álmennyezet,máshol meg fehérre festett szigetelőanyag, háncsszerű dolog látszott, ami tele volt fekete lukakkal... Na ez nekem azonnal feltűnt és mondtam is Mashunak, hogy ez a lakás bizony kiégett már... Mivel erre (a lakás és a tárgyak előéletére) igencsak érzékeny vagyok, borzalmasan nyomasztott ez a tény míg ottlaktunk. A poroltós esetkor, a biztonsági őr elmesélte, hogy különösen fontosak ezen a házsoron a poroltókészülékek, mert itt már két lakás is teljesen kiégett.. Vajon melyik volt az??? Naná, hogy amienk!

Érdekes, Mashu ezt a részt nem akarta nekem lefordítani :) de annyira értek azért angolul, hogy simán kihallottam a fontos részeket.


Na most mennem kell, mert kisebbikem elunta a meséjét és sürgősen autóznom kell vele.