Kezdődik, kezdődik...

Sajnos ezt már bőven megtapasztalhatuk az elmúlt években, hogy az angolok egyszerűen nem bírnak jól működtetni regisztrációs rendszereket.

Péntek óta próbálom elküldeni a jelentkezésemet egy egyetemi tandíj támogatásra.

Nem megy. Hibát jelez és írja, hogy jöjjek vissza később...

Vasárnap már nem bírtuk és felhívtuk a telefonos ügyeletet.

Azt mondja nekem a kishölgy, hogy egyenként nyomtassam ki az oldalakat és küldjem be azt. Az online jelentkezés oldalait? Igen...

Aztán lerázott.

Visszahívtuk őket, akkor már egy normálisabb hülgy vette fel aki adott egy linket ahonnan letölthető a nyomtatvány (hatvan oldal) és azt kell kitöltenem és beküldenem postán.

Hát nagyon röhögtem. Milyen jó is, hogy lehet online jelentkezni! :)

Nem bírom...

...mikor valaki betrappol a lakásunkba. Oké jönnie kellett a gázosnak, felmérni a bojlert, meg a főbérlőnek megnézni ahogy a víz feláztatta a parkettát, de szerintem parasztság meg sem kérdezni, hogy levegyék-e a cipőt (ott sorakoznak a papucsok az előszobában a tükörfényesre nyalt padlón) még akkor is ha úgyis azt mondtam volna, hogy áá hagyják csak,  bunkó dolog a mi konyhánkban arról értekezni, hogy "jajj 12 éve bérlik tőlem ezt a lakást és még sosem volt ilyen csúnya a penész" és egyszerűen nem akartak elmenni...

Teát vártak vagy mi a frász?

Barátok, ismerősök a nap bármelyik szakában jöhetnek, de olyan mértékben ideges lettem a két vadidegentől, hogy most kegyetlenül fáj a fejem.

A végén mikor már huszonhatodszorra trappolt be a csávó a szobába a sáros cipőjével (igen a gyerekszoba krémszínű szőnyegére is), hogy megnézze a vizet a parkettán és mikor már hatvanadszorra mondta el, hogy még ilyet nem látott, majdnem benyögtem, hogy biztos a medencés házibulik miatt van amiket éjjelente rendezünk a nappaliban, de majd csökkentem heti háromra.

De nem voltam biztos abban, hogy venné a poént...