Erről muszáj volt írnom...

...hogy  az ötödik kerületi szakszolgálat lazán ledisznózta egy integrációról szóló előadás keretében az SNI gyerekeket.
Ököllel, arcba

Genetikáról tanulgatunk

Ennek kapcsán Mashu feltett egy találós kérdést a gyerekeknek:
- Tegyük fel, hogy van egy jó vadászkutyátok, de szeretnétek ha gyorsabban tudna futni, ha hosszabb lábai lennének. Mit csinálnátok?

- Keresnék egy hosszabb lábú kutyát és lennének kiskutyáik, akiknek már hosszabb lába lenne, és ha még az sem lenne elég, akkor azokat is pároztatnám hosszú lábú kutyákkal - válaszolta azonnal Édua.

- És Csongor te mit gondolsz?

- Építenék egy kutyarobotot. Ami lőni is tud. És gyors.

(A párbeszéd nem szöveghű, mert két nappal ezelőtt történt, de ez volt a lényege a mondandójuknak.:))

Január elseje az új kezdet napja

És én így kezdtem:

Morcos süni

Szóval vége a mohikán-korszaknak. Közben az utolsó pillanatban megváltoztattam az esszém témáját, így most Mezopotámiáról írok éjszakánként (jobb később mint soha).
A gyerekeknek elkezdődik az iskola és tudom, hogy nagyon fognak hiányozni napközben.
Elmegyek vezetni is, kis frissítő oktatásra, hogy bátorságot gyűjtsek.
Közben egy nagyon megtisztelő feladatot kaptam, amihez megpróbálok felnőni.
Rendbe kell tennem a dolgokat, kicsit rendszerezni és nagyon remélem, hogy idén sikerül is elérnem azokat a célokat, amit a szokásos év eleji kívánságrajzon felrajzoltam magamnak.
És remélem mindegyikünk kívánsága teljesülni fog, amiket felrajzoltunk.

:)