Az autizmusról

Ma találkoztam ezzel a kis plakáttal és azt gondoltam, gyorsan megosztom veletek is (magyar fordítással az alján). 

Autizmusom és érzékelési feldolgozási zavarom van
- nehezen tudok összpontosítani,

- nem szeretem a tömeget,

- nem szeretem ha a hajam megmossák, fésülik vagy levágják,

- nem szeretem a hangos zajokat,

- mindent megrágok, 

- nem szeretek fogat mosni,

- nagyon válogatós vagyok amikor eszem, 

- bizonyos szagoktól és textúráktól öklendezem,

- nem veszem észre ha hozzám érnek, vagy ha fáj valami, gyakran vagyok durva, és nem veszem észre, 

- nem szeretem amikor a kéz- és lábkörmeimet vágják, 

- az éles fények szinte fájdalmat okoznak, 

- szelektív hallásom van és ha túl sok a zaj körülöttem, akkor még nehezebb odafigyelnem, meghallanom a dolgokat, 

- az erős szagoktól hányingerem van,

- a motoros készségeim ki vannak kapcsolva, ezért ügyetlen vagyok...

ÉN CSAK EGY KISFIÚ VAGYOK ÉS CSAK AZT AKAROM, HOGY SZERESSENEK!

Kislány változat itt található. 

Hogy jót is meséljek az egészségügyről

Tegnap hívtam fel a helyi kórház fizikoterápiás osztályát, hogy hát Csongi gyógycipői eléggé elhasználódtak, kéne másik belőlük. Mivel az, aki foglalkozik velünk, éppen szabadságon van, ezért azt mondta a kedves recepciós hölgy, hogy szól a főnöknek, aki majd holnap lesz ott és majd be tud minket írni a rendszerbe. Na legyintettem egyet arra, hogy ők majd jól felhívnak minket.
Pedig nem volt igazam, ma délelőtt fél kilenckor csöngött a telefon itthon, és a főnöknő hívott. Sajnálkozott, hogy csak július elején van hely a mi kezelőnknél, pedig én augusztusinál előbbi időpontban nem is reménykedtem (főleg, hogy a szemészeti vizsgálatra nemrég kaptunk behívót és az októberre szól).
Szóval most nagyon boldog vagyok, remélem gyorsan lesz új kiscipő, mert ezek lassan rongyosra szakadtak.

Rémálom és NHS

Ugye ha leírom, hogy NHS mindenki kissé borzongani kezd?
Hát a ma reggeli kalandom izgalmas volt velük. Lassan két éve várok egy problémám megoldására, egy éve pedig elő vagyok jegyezve operációra. Mivel a kórházunk tele volt, átpakoltak engem egy kisebb kórházba tavaly szeptemberben, hogy majd ott jól megoperálnak. Telik, múlik az idő. Felhívtak a kiskórháztól, megbeszéltük, hogy a lányom szülinapja után ejtsük meg az operációt majd hirtelen mindenki felszívódott. Se kép, se hang. Kéthetente hívtam őket és folyton azt a választ kaptam, hogy nyugi, már csak egy papírra várnak a nagykórháztól és rengeteg helyük van, szinte bármikor műthetnek. Na azóta decemberben voltam otthon, meg márciusban Olaszországban és semmi nem változott. Továbbra is vártam.

A mai telefonnál viszont azt kértem a kiskórháztól, hogy adják már meg a nagykórházas ügyintéző számát, hadd beszéljek vele miért nem küldik a papíromat.
Hát kéremszépen fény derült mindenre, mert ők próbáltak kapcsolatba lépni velem és nem tudtak. Ja, hogy elköltöztem és a számom is megváltozott? Ja, hogy ezt lejelentettem nekik, de valaki elkavarta biztosan a cetlit, vagy felhasználták orrtörlésre vagy valamire, hát nemtom, de ez röhejes.

Szóval újra kell futnom a köröket, beutaló, ultrahang, vérvétel, hónapos várakozások.

Hát ez van, ha NHS-ről van szó, akkor járj utána te magad. :)

A vonatok késnek

Rengeteget vonatoztam az elmúlt években mióta felköltöztünk Surreybe (ugye Brightonba járok egyetemre), az itteni vonatok eszméletlen kényelmesek, szeretem is őket, de a késésekkel egyszerűen nem bírok kibékülni. Sok alkalommal álltunk a vonattal a nyílt pályán, vagy állomáson, mert meghibásodott a jelzőrendszer. Volt, hogy két óra késéssel érkeztem haza. 
De minden késés közül az a "kedvencem", amikor várjuk a vonatot és bár tudják, hogy gebasz van, nem szólnak, csak sunyin kiírják a kijelzőkre, hogy késik a vonat. Ha nagyon sokat fog késni, akkor nem írják oda, hogy mikorra várható. 
Ma hatvanegy percet késett az egyik vonat, a többi hármat törölték. Mivel nem volt kiírva, hogy mi történt, miért késik, ezért Mashu negyven-ötven percet várt az állomáson és végül inkább bement busszal Brightonba, mert onnan elvileg rendesen jönnek felénk már a vonatok.

Vajon fájt volna a Southerneseknek, hogyha szólnak az utasaiknak: ne várjál, inkább pattanj fel a buszra?

Napfivér, Holdnővér

Míg a gyerekek legóztak, elkezdtem nézni ezt a filmet. A kedvenceimet képes vagyok ezerszer is megnézni. :)
Egyszer csak azt vettem észre, hogy mindkét gyerek mellém telepszik a kanapéra, amikor meg megfogtam az irányítót, hogy lekapcsoljam (mert milyen már, hogy ezer dolgom van és nyugiban filmezgetek), Csongor megszólalt:
- Én szeretem ezt a filmet. Ne kapcsold le!

...és végignézték velem. :)
Édua meg azt mondta a végén: - Anya, ez csodaszép volt!