Mashunak igaza van, rengeteg dolgot feleslegesen felhalmoztam az elmúlt években idekint, lassan lomtár formát öltünk és amíg nincs EMŐKE feliratú kacatszoba, addig nem is nagyon tudjuk hova tenni ezeket.
Hatvan kiló holmival költöztünk ki - ebben benne volt a tésztafőző lábosom is -, ez volt minden négyünknek, de azóta rengeteg mindent kaptunk ajándékba, vagy vásároltam, car-boot sale-eken, ebayen, én pedig nagyon nehezen dobok ki régi dolgokat.
Az augusztusi költözéskor, rengeteg ruhát, cipőt, egyebet vittem el a jótékonysági boltokba, ruhakonténerekbe, tegnap pedig újabb adagot adtunk le. A gyerekekkel együtt válogattuk szét a játékokat (mi megy haza, mit adunk el, mi megy a boltba) és meg kell mondanom, hogy ismét rádöbbentem: nem vagyok teljesen normális. Majd' a szívem szakadt közben.
Emiatt például csak olyan jótékonysági boltba adom le a holmit, ami kívül esik a rendszeres útvonalamon és hóttziher, hogy oda nem megyek be egy évig legalább, nehogy meglássam az egyik régi, kedves tárgyamat.
Pénteken egy kedves angol barátnőmmel teázgattunk és bevallotta, hogy hasonlóképpen érez és gondolkodik ezekről. Ő sem megy be abba a boltba ahova leadta a kinőtt kiruhákat és ő sem bírja ki sírás nélkül, sőt ő is sokszor eldugdossa azt, amit nagyon nem akar kidobni.:) Mit ne mondjak, jót nevettünk.
Most megyek vissza, mert még mindig van válogatnivaló.
Tényleg, erről jut eszembe: surrey környékiek, londoniak, van egy BENNO dvd tornyunk, nagyon szívesen odaadjuk, akinek kell, illetve van egy pár tányérom (örülnék ha kedves ismerősökhöz kerülnének) és ha jól sejtem a pingvines bögrére már van jelentkező, ugye Christine?:).
Vicces vagyok mi, itt nyafogok nektek egy poszton át, aztán rátoksózom a holmit. :)))
