Futósnapló 4

Péntek van és nem hittem volna, hogy nemhogy 15, de 14 perc alá sikerült csökkentenem a 2,2 km-es távot.
Rövideket gyalogoltam bele, de energiatakarékosan is futottam.

Tegnap a kommentekben szóba került a futó öltözék, így most a személyes tapasztalataimról írok.

Számomra a legfontosabb felszerelés a jó és tartós sportmelltartó. Éveken át, míg aikidóztam és jitsuztam  volt egy pár isteni sportmelltartóm, megfelelően védte a mellemet, de nem szorított, szinte észrevehetetlen volt, sajnos az évek alatt tönkrement és mivel már nem árulták azt a márkát sehol, így kellett keresnem más lehetőségeket. Vettem sportáruház saját márkás sportmelltartót, volt Marks and Spenceres, hát baromira nem jöttek be.

Aztán tavaly a BodyCombat miatt kellett vennem egy igazán jót. Azt tudtam milyen nem kell, milyen nem jó, és véletlenül belefutottam egy Lonsdale melltartóba. Első felpróbálásra szerelem volt.
Még egy művészi képet is készítettem róla nektek a mai futás után:

Amint láthatjátok haladok a divattal, a fürdőben fotóztam magam mobillal és tükörben, közben meg próbáltam kacsacsőrt csinálni a számmal. :D De sajnos csak hülye fejet tudok vágni. :)
Szóval a pántja vastag, de nem túlságosan, megfelelően szellőzik, tart, de nem lapít le és nem is engedi ugrándozni futás közben a ciciket. Ráadásul az alja kapcsos, így állítható.

Sokan azért nem kezdik el a futást mert egy igazán jó cipő vagy egy jó felszerelés vagyonokba kerül. A cipő valóban nagyon fontos, nem érdemes kínaipiacos tornacsukában nekiindulni, több kárt tesz, mint annyi hasznot hajt maga a futás.
Tehát érdemes erre spórolni, futós-, szakértői blogokban utánanézni mit és hol érdemes megvenni, mire kell odafigyelni.


Nekem a ruházat megvétele előtt iszonyatos lelkifurdalásom volt, hogy ennyi pénzt kiadok rájuk (összesen negyven font volt a felső és a nadrág akciósan), így elkezdtem azon spórolni, hogy nem vettem kávét az egyetemi kávézóban (hanem vittem inkább magammal), nem vettem felesleges édességet a bevásárlásnál és így tovább. Szépen összejött az összeg, lelkifurdalás nélkül költhettem el és nagyon megérte, mert tényleg  más, jobb ezekben futni (legalábbis nekem).

Tessék kaptok még egy hülye fejes képet ahogy a futósfelsőmben pózolok.

Futósnapló 3

A tegnapi futás elmaradt, mert éjjel eléggé rosszul voltam, aztán meg a napot az egyetemen töltöttük, délután meg átmentünk köszönteni a barátunk tündéri kislányát és a végén társasjátékozásba torkollott az este.
Itt hívom fel a figyelmét mindenkinek az Alhambra és a Geistes Blitz nevű játékokra.

Emiatt nem is reménykedtem abban, hogy ma jobb időt fogok futni a keddinél, főleg, mert a reggelem a szokásos módon egy nagy pohár tejeskávéval kezdődött amit kanapén lustulással fűszereztem, azután jutott eszembe, hogy basszus nekem ma reggel még futnom is kell.

Éééééés igen! Nemhogy 18 perc alá sikerült vinnem az időt, hanem pontosan 14 perc és 10 másodperc lett!!! Szóval most nagyon, nagyon örülök. :)
Igaz, hogy még a fogínyem is zsibongott mire a házunk elé érkeztem, de jól érzem magam.

Egy kérdés a tapasztalt futókhoz: hogyan kerülitek el a torokfájást? Orromon veszek levegőt és a számon kifújom (nem tudom ez jó technika-e, de mindig megfájdul a torkom, ja és temérdek papírzsepi szükségeltetik. Vagy majd megszokom? :)

Futósnapló 2

Nem is tudtam, hogy ilyen jó dolog hajnalban felkelni és futni menni.
Aggódtam, mert nem tudtam éhgyomorra hogy fogom érezni magam, de a legnagyobb meglepetésemre semmi bajom nem volt abból, hogy vizet ittam csak indulás előtt.

Belőttem magamnak egy kis kört (2.12 km), amit a héten minden nap futok majd. Ma még csak 18 perc alatt sikerült, de remélem péntekre már sikerül jelentősen lecsökkentenem az időt és belekezdhetek egy hosszabb útvonalba. Most még lassú vagyok.

Rohanok, adok enni a gyerekeknek, eldobom őket a suliba, aztán meg meg kell írnom még két disszertációt.  :)

Futósnapló 1

Nagy híreim vannak, ugyanis a múlt héten már nem bírtam cérnával és az orvosom titkársága helyett a PALS-t hívtam, akik tanácsot adnak és segítenek közvetíteni a panaszomat. Érdekes módon két nap alatt lett időpontom és nem két hónap múlvára, hanem mára.

Szóval izgulok.

Dióhéjban összefoglalva az eddig történteket:
januárban volt egy hasi rutinműtétem, kulcslyukműtét, ambuláns megoldással úgy volt, hogy reggel bemegyek, délután már haza.
Sajnos azonban valami komplikáció történt és ezért egy ötödik vágással (a három helyett öt van rajtam) egy csővel és egy zacskóval az oldalamon mentővel átszállítottak egy másik kórházba. Ott tartottak több napig, majd hazajöhettem itthon lábadozni, miután úgy látták, rendben vagyok.

A műtét után 61 kilóval jöttem ki a kórházból és baromira legyengülve. Azt mondták négy hét múlva kontroll majd hívnak az időponttal, addig semmi torna, semmi edzés, de még hajolgatnom, se szabad.
Mivel nem kaptam se diétás étrendet, se a kötéseimet nem vették le, ezért a neten kértem segítséget, mit csináljak, drága Csillám kislánya Katinka segített nekem végül egy szigorúbb diétás tervvel.
A cukorbevitelemet minimálisra lecsökkentettem, így a napi három/négy tejeskávé két/három cukorral már a múlté, lemondtam imádott sajtjaimról is és vártam a behívót, hogy mikor kezdhetek újra mozogni.

Hát a behívó nem jött, viszont a hasam fel van puffadva, szerintem tele vagyok vízzel és jelenleg verem a 66 kilós lécet, a hajam meg ijesztő mértékben elkezdett hullani. A háziorvosomhoz fordultam kétségbeesésemben, de ő csak annyit tudott segíteni, hogy adott egy savlekötő gyógyszert és megállapította, hogy gyulladásban van a gyomrom.

Azért nem nagyon részleteztem nektek ezeket, mert nem szerettem volna nyavajgósnak tűnni, se ecsetelgetni az egészségi állapotomat.

A tavalyihoz képest gyakorlatilag nulla lett a teherbírásom, ami nagyon elkeserít. Nem tudom most mennyit tudnék végigcsinálni egy body-combat edzésből.
A legelkeserítőbb, hogy nagyon vártam ezt a műtétet, azt hittem végre megszűnik a fájdalom, rendeződnek a dolgok, de nem így történt.

Na de ennyit a nyavajgásból, megnézzük a doki ma mit fog mondani.

Addig is, ma úgy futottam, hogy legyen 15 perc próbáltam, folyamatosan egy sebességgel. Eléggé kifáradtam, de örültem, hogy nem álltam meg egy percre sem. :)

Heti összefoglaló

Rengeteg dolog történt a héten, de sajnos kevés a disszertációmmal kapcsolatosan. Azaz nem haladok úgy, ahogy szeretném.

Nagy öröm volt, hogy a héten két különböző eseményre is meghívták a poszteremet (ez egy olyan jellegű publikáció ami összefoglalja a tudományos kutatómunkát amit végeztem egy nagy és színes poszteren, szépen részletezve). Volt szakmai és nem szakmai közönség is, mindkettő nagy feladatok elé állított.
Úgy éreztem magam, mint régen amikor az Utazás Kiállításokon képviseltem a céget amelyiknél dolgoztam és egész nap a magassarkúban állva kellett prezentálnom. Viszont megkérte egy kedves idős úr a kezem, plusz jópáran valóban hostessnek is néztek, aztán azzal védekeztek, hogy olyan csinos vagyok.

Ma muszáj sokat haladnom az írással, így gyorsan elmentem futni egyet, hogy ébren tudjak maradni, mert folyamatosan ásítozom.
A futásban ez a blog lelkesít. Kétféle módszerrel futok, az egyik a belesprintelek, majd lassan kocogok, a másik meg a kb. folyamatos sebességgel futok de csak addig, amíg birom.

Most megyek írni gyorsan.