Egyrészt hajnalban kellett elindulnom itthonról és az már eleve bosszant
ha erre a vonatra kell szállnom, mert nem kapok kedvezményt a jegy árából,
másrészt a cipőmbe is valahogy bejutott a víz az első pár méteren.
Morogva vonszoltam magam a főtérig, ahol hirtelen elémpenderedett két
összekötött lufi. Vidáman kergetőztek, fittyet hányva ködre, szemerkélő esőre,
hideg szélre,mintha valami bolondos táncot járnának.
Gatwicken meg két holland turista be akart jönni a pihenőbe, de sajnos a
lezárt, elromlott ajtón át és nagyokat nevettek, ahogy egymás után felkenődtek
rá.
Azután a vonaton a velem szemben ülő hölgy elbóbiskolt és valami szépet
álmodhatott, mert nagyon mosolygott. Az ablakon kinézve pedig három őzet
láttam. Egyikük fent állt valami dombocska tetején, a másik kettő meg lentről
figyelte.
Ezek után már képtelen lettem volna tovább morgolódni, már azon is csak
nevetni tudtam, hogy azért csupa víz a zoknim, mert az egyetlen cipőm talpa
kilyukadt...
