2013. június 5., szerda

A Bechdel teszt

Ma egész délután azt játszottuk itthon, hogy a Bechdel teszt szabályainak megfelelő filmeket kellett mondanunk egymásnak (indoklással).

Tehát olyan filmeket amik megfelelnek az alábbi három kritériumnak:
- legalább két nő szerepel benne,
- a női szereplők beszélgetnek egymással,
- NEM férfiakról.



Nem lett valami hosszú a listánk és főleg többszereplős női filmek mint a Mamma Mia, vagy független filmek, mint a Görögbe fogadva szerepeltek rajta. A 2012-es Oscar-díj kilenc legjobb film jelöltjéből, kettő ment át a Bechdel teszten, kettőnél kérdéses és öt film kiesett. Egynek volt nő a főszereplője.


A kommentekben vagy a facebookon a poszt linkje alatt is sorolhatjátok a filmeket, de nem elég a cím, hanem írjátok le kik beszélgetnek és miről.


Ezek után mondja nekem megint azt valaki, hogy nincs szükség már a feministákra.

2013. május 13., hétfő

Leadtam

Ma volt a szakdolgozatok leadási határideje, szóval reggel azonnal kocsiba és le az egyetemre, hogy ki tudjam nyomtatni mindkettőt. 

Persze nem ment a dolog akadálytalanul, mert az eddigiekkel ellentétben a másodpéldányt is színesben kellett kinyomtatni (amiről nem szóltak idejében) ezért kerítenem kellett egy színes nyomtatót és egy szabad számítógépet, hogy újra nyomtassam a színes oldalakat. Ez utóbbi szinte lehetetlen küldetés délelőtt 10 után leadási napon, sorban kellett állnom a gépért. :)

Közben meg mára foglaltam le az egyik előadót is, hogy tudjam gyakorolni a védésemet péntekre. Rohangáltam össze-vissza a campuson, mint a mérgezett egér. 

De leadtam mindkettőt. :) A kocka el van vetve. 



2013. május 6., hétfő

Futósnapló 6

Amiben hősünk nem akar bogarat enni...

Ma szabadnap van mindenkinek Angliában, ráadásul csodaszépen süt is a nap, szóval ma eldöntöttem, hogy "örömfutást" csinálok.
Nem tűztem ki célokat magam elé, nem akartam x. perc alá menni vagy több km-t futni, csak futottam bele a nagyvilágba.
Felvettem egy kényelmes tempót és azzal kényelmesen lefutottam a 3,2 km-t és közben még fotót is készítettem a tájról, hogy lássátok, miért öröm a futás. :)


Láttam hattyút, kacsát és szarkákat, apró vizimadarakat és milliónyi apró repkedő bogarat (nagyon jól jön a nyakba kötött bandana ilyenkor, mert így nem kellett se belélegeznem se lenyelnem őket).

Szép napot mindenkinek! :)

2013. május 5., vasárnap

Futósnapló 5

Amiben hősünk rájön, hogy nem jó ötlet sonkával teli hassal futni...

Szombaton nem futottam, de ma rámjött nagyon a futhatnék (szinte lelkifurdalásom volt a tegnap miatt).
Persze most már tudom, hogy nem a legjobb ötlet a "mézes-mustáros héjban sült sonka, párolt zöldséggel" ebéd után futni, mert a 2,2 km 15 perc alatt csúszott le.
Viszont most növeltem a távot és 3,2 km-t futottam.
Jó volt és a lelkifurdalás is alábbhagyott. :)

Boldog anyáknapját mindenkinek akit ünnepelnek és aki ünnepel! :)


2013. május 3., péntek

Futósnapló 4

Péntek van és nem hittem volna, hogy nemhogy 15, de 14 perc alá sikerült csökkentenem a 2,2 km-es távot.
Rövideket gyalogoltam bele, de energiatakarékosan is futottam.

Tegnap a kommentekben szóba került a futó öltözék, így most a személyes tapasztalataimról írok.

Számomra a legfontosabb felszerelés a jó és tartós sportmelltartó. Éveken át, míg aikidóztam és jitsuztam  volt egy pár isteni sportmelltartóm, megfelelően védte a mellemet, de nem szorított, szinte észrevehetetlen volt, sajnos az évek alatt tönkrement és mivel már nem árulták azt a márkát sehol, így kellett keresnem más lehetőségeket. Vettem sportáruház saját márkás sportmelltartót, volt Marks and Spenceres, hát baromira nem jöttek be.

Aztán tavaly a BodyCombat miatt kellett vennem egy igazán jót. Azt tudtam milyen nem kell, milyen nem jó, és véletlenül belefutottam egy Lonsdale melltartóba. Első felpróbálásra szerelem volt.
Még egy művészi képet is készítettem róla nektek a mai futás után:


Amint láthatjátok haladok a divattal, a fürdőben fotóztam magam mobillal és tükörben, közben meg próbáltam kacsacsőrt csinálni a számmal. :D De sajnos csak hülye fejet tudok vágni. :)
Szóval a pántja vastag, de nem túlságosan, megfelelően szellőzik, tart, de nem lapít le és nem is engedi ugrándozni futás közben a ciciket. Ráadásul az alja kapcsos, így állítható.

Sokan azért nem kezdik el a futást mert egy igazán jó cipő vagy egy jó felszerelés vagyonokba kerül. A cipő valóban nagyon fontos, nem érdemes kínaipiacos tornacsukában nekiindulni, több kárt tesz, mint annyi hasznot hajt maga a futás.
Tehát érdemes erre spórolni, futós-, szakértői blogokban utánanézni mit és hol érdemes megvenni, mire kell odafigyelni.


Nekem a ruházat megvétele előtt iszonyatos lelkifurdalásom volt, hogy ennyi pénzt kiadok rájuk (összesen negyven font volt a felső és a nadrág akciósan), így elkezdtem azon spórolni, hogy nem vettem kávét az egyetemi kávézóban (hanem vittem inkább magammal), nem vettem felesleges édességet a bevásárlásnál és így tovább. Szépen összejött az összeg, lelkifurdalás nélkül költhettem el és nagyon megérte, mert tényleg  más, jobb ezekben futni (legalábbis nekem).


Tessék kaptok még egy hülye fejes képet ahogy a futósfelsőmben pózolok.


2013. május 2., csütörtök

Futósnapló 3

A tegnapi futás elmaradt, mert éjjel eléggé rosszul voltam, aztán meg a napot az egyetemen töltöttük, délután meg átmentünk köszönteni a barátunk tündéri kislányát és a végén társasjátékozásba torkollott az este.
Itt hívom fel a figyelmét mindenkinek az Alhambra és a Geistes Blitz nevű játékokra.

Emiatt nem is reménykedtem abban, hogy ma jobb időt fogok futni a keddinél, főleg, mert a reggelem a szokásos módon egy nagy pohár tejeskávéval kezdődött amit kanapén lustulással fűszereztem, azután jutott eszembe, hogy basszus nekem ma reggel még futnom is kell.

Éééééés igen! Nemhogy 18 perc alá sikerült vinnem az időt, hanem pontosan 14 perc és 10 másodperc lett!!! Szóval most nagyon, nagyon örülök. :)
Igaz, hogy még a fogínyem is zsibongott mire a házunk elé érkeztem, de jól érzem magam.

Egy kérdés a tapasztalt futókhoz: hogyan kerülitek el a torokfájást? Orromon veszek levegőt és a számon kifújom (nem tudom ez jó technika-e, de mindig megfájdul a torkom, ja és temérdek papírzsepi szükségeltetik. Vagy majd megszokom? :)

2013. április 30., kedd

Futósnapló 2

Nem is tudtam, hogy ilyen jó dolog hajnalban felkelni és futni menni.
Aggódtam, mert nem tudtam éhgyomorra hogy fogom érezni magam, de a legnagyobb meglepetésemre semmi bajom nem volt abból, hogy vizet ittam csak indulás előtt.

Belőttem magamnak egy kis kört (2.12 km), amit a héten minden nap futok majd. Ma még csak 18 perc alatt sikerült, de remélem péntekre már sikerül jelentősen lecsökkentenem az időt és belekezdhetek egy hosszabb útvonalba. Most még lassú vagyok.

Rohanok, adok enni a gyerekeknek, eldobom őket a suliba, aztán meg meg kell írnom még két disszertációt.  :)


2013. április 29., hétfő

Futósnapló 1

Nagy híreim vannak, ugyanis a múlt héten már nem bírtam cérnával és az orvosom titkársága helyett a PALS-t hívtam, akik tanácsot adnak és segítenek közvetíteni a panaszomat. Érdekes módon két nap alatt lett időpontom és nem két hónap múlvára, hanem mára.

Szóval izgulok.

Dióhéjban összefoglalva az eddig történteket:
januárban volt egy hasi rutinműtétem, kulcslyukműtét, ambuláns megoldással úgy volt, hogy reggel bemegyek, délután már haza.
Sajnos azonban valami komplikáció történt és ezért egy ötödik vágással (a három helyett öt van rajtam) egy csővel és egy zacskóval az oldalamon mentővel átszállítottak egy másik kórházba. Ott tartottak több napig, majd hazajöhettem itthon lábadozni, miután úgy látták, rendben vagyok.

A műtét után 61 kilóval jöttem ki a kórházból és baromira legyengülve. Azt mondták négy hét múlva kontroll majd hívnak az időponttal, addig semmi torna, semmi edzés, de még hajolgatnom, se szabad.
Mivel nem kaptam se diétás étrendet, se a kötéseimet nem vették le, ezért a neten kértem segítséget, mit csináljak, drága Csillám kislánya Katinka segített nekem végül egy szigorúbb diétás tervvel.
A cukorbevitelemet minimálisra lecsökkentettem, így a napi három/négy tejeskávé két/három cukorral már a múlté, lemondtam imádott sajtjaimról is és vártam a behívót, hogy mikor kezdhetek újra mozogni.

Hát a behívó nem jött, viszont a hasam fel van puffadva, szerintem tele vagyok vízzel és jelenleg verem a 66 kilós lécet, a hajam meg ijesztő mértékben elkezdett hullani. A háziorvosomhoz fordultam kétségbeesésemben, de ő csak annyit tudott segíteni, hogy adott egy savlekötő gyógyszert és megállapította, hogy gyulladásban van a gyomrom.

Azért nem nagyon részleteztem nektek ezeket, mert nem szerettem volna nyavajgósnak tűnni, se ecsetelgetni az egészségi állapotomat.

A tavalyihoz képest gyakorlatilag nulla lett a teherbírásom, ami nagyon elkeserít. Nem tudom most mennyit tudnék végigcsinálni egy body-combat edzésből.
A legelkeserítőbb, hogy nagyon vártam ezt a műtétet, azt hittem végre megszűnik a fájdalom, rendeződnek a dolgok, de nem így történt.

Na de ennyit a nyavajgásból, megnézzük a doki ma mit fog mondani.

Addig is, ma úgy futottam, hogy legyen 15 perc próbáltam, folyamatosan egy sebességgel. Eléggé kifáradtam, de örültem, hogy nem álltam meg egy percre sem. :)

2013. április 28., vasárnap

Heti összefoglaló

Rengeteg dolog történt a héten, de sajnos kevés a disszertációmmal kapcsolatosan. Azaz nem haladok úgy, ahogy szeretném.

Nagy öröm volt, hogy a héten két különböző eseményre is meghívták a poszteremet (ez egy olyan jellegű publikáció ami összefoglalja a tudományos kutatómunkát amit végeztem egy nagy és színes poszteren, szépen részletezve). Volt szakmai és nem szakmai közönség is, mindkettő nagy feladatok elé állított.
Úgy éreztem magam, mint régen amikor az Utazás Kiállításokon képviseltem a céget amelyiknél dolgoztam és egész nap a magassarkúban állva kellett prezentálnom. Viszont megkérte egy kedves idős úr a kezem, plusz jópáran valóban hostessnek is néztek, aztán azzal védekeztek, hogy olyan csinos vagyok.

Ma muszáj sokat haladnom az írással, így gyorsan elmentem futni egyet, hogy ébren tudjak maradni, mert folyamatosan ásítozom.
A futásban ez a blog lelkesít. Kétféle módszerrel futok, az egyik a belesprintelek, majd lassan kocogok, a másik meg a kb. folyamatos sebességgel futok de csak addig, amíg birom.

Most megyek írni gyorsan.

2013. április 23., kedd

Változtatni és változni


Az úgy volt, hogy jött az öcsém meg az ünnepek, és nem volt edzésünk sem. Szépen, lassan elkényelmesedtem és rászoktam, hogy mindig van itthon valami édesség vagy cukros üdítő, és egyszer csak nem tornáztam tovább. Hát jól megadtam magamnak… újra fájdalmas a mérlegre állni, és a tükör előtt is igyekszem mindig gyorsan elsurranni.

Gondolkodtam azon, hogy majd jól elsunnyogom a változós naplóm nem változós részeit (ez a napló a nőStényeken futott), és majd csak akkor jelentkezem, ha a következő kihívást végigcsinálom és már csecse leszek megint, de aztán eszembe jutott, hogy lehet, hasonló cipőben jártok, mint én, és ez talán lökést ad az újrakezdéshez nektek is – meg nekem is.

Tehát azzal kezdődött, hogy Ginám ellátogatott hozzánk, mielőtt kilenc hónapra elment túrázni meg önkénteskedni Spanyolországba. Mellékállásban edzősködik, ő segített felkészülni például a Budapest Maratonra a PCOS-futócsapatnak, így megbeszéltük, hogy majd elmegyünk futni meg tornázunk együtt itthon.
edzés kungfu panda

Szóval jött Gina és edzett, merthogy rosszul tartom magam, a hasam nem feszes, a csípőm nincs előrebillentve, a vállamat meg vagy túl magasra húzom, vagy túlságosan leeresztem, de semmiképp nem közelítenek a lapockáim egymáshoz.
A nyújtásom meg mindenképpen hiányos.
Megkínzott.
Kritizált.
Hát így jártam.
Pedzegette, hogy esetleg megpróbálhatnám az Insanity-t.
Ezt a mozgásformát már említette Ziebi is, úgyhogy utánanéztem, megszereztem és elkezdtem a 60 napos kihívást. Aztán közbejött egy műtét.
Vártam már, örültem, hogy túl leszek rajta hamar, de rosszul sült el. 

Azt mondta az orvosom, hogy olyan négy hétig ne eddzek semmit, majd a felülvizsgálatnál megnézzük, hogy mi van négy hét múlva. 

Eltelt a négy hét, aztán hat, aztán már nyolc. Hívtam őket, hagytam üzenetet, hogy nem jött meg a "behívóm" és azzal is, hogy sajnos gondok is vannak, de azóta se hallottam felőlük.

Most ott tart az ügy, hogy a háziorvosom szerint sincs rendben a dolog, adott egy gyógyszert egy hónap próbaidőre és várunk.

Az enyhe edzéseket elkezdhetem, így megint felvettem a futócipőt és kocogni kezdtem.

Nem hajthatom túl magam - nem is tudnám, mert úgy el vagyok punnyadva -, ezért csak szépen kocogósan nyomom.

Ma futva elkocogtam a gyerekekért a suliba és vissza velük (2 x 2,14 km). Nagyon jó érzés volt a sok ülőmunka után.