Végre megérkezett

Itt az első igazi hó.

Reggel már vártuk, hogy mikor kerül ki az iskola honlapjára a "ma nincs tanítás" kiírás. Ez itt elég megszokott, hogyha havazik, akkor bezár a suli. Mashu meg is jegyezte, hogy azért "elég lazán bánnak a szülők idejével" és igaza is van.
Mondjuk a sulinak is igaza van, mert dombtetőn, mellékúton, ahol a sószóró se nagyon jár, jobb félni, mint megijedni.

Felvittük hát a gyerekeket, autóval, mert utána meg jelenésünk volt a szerelőnél, hogy kereket cseréltessünk.

Mire hazaértünk igazán rákezdett és meg is jelent az iskola honlapján a figyelmeztetés:
"a rossz idő miatt, aki szeretné vigye el a gyerekét haza egy órakor."

Aztán tizenegykor már a következő frissítés volt fent: "aki előbb már hazavinné a gyerekeket, az megteheti".

Elindultunk hát teljes menetfelszerelésben és egy műanyag szánkóval.
Az iskolában meg több anyuka megjegyezte: "Édua meg Csongor apukája kabátban van. Tényleg nagy a hideg!"
(Mashu ugyanis ha fázik, a rövidujjú inge alá felvesz egy rövidujjú pólót. Most a két rövidujjúra felvett egy esőkabátot...)
A gyerekek felöltözve várták a szüleiket a nagyteremben, minden osztály együtt. Onnan engedték ki őket, hogy bekiabálták a nevüket.

Hazafelé csatlakoztak hozzánk a barátaink, két, plusz egy gyerekkel. A kicsik felváltva szánkóztak hazafelé, miközben Mashu húzta őket.

Nagyon jó buli volt.

Aztán később elindultunk Éduával a boltba, mikor telefonált az autószerelő, hogy kész a kerékcsere mehetünk, így bolt előtt még felvettük "Felhőcskét" (ahogy Csongor nevezi) a szervizből.

Még sosem voltak ilyen szép új gumijaink (mindig használt autóink voltak és nem voltak sokáig velünk). Még színes csíkok is vannak az új abroncsokon. :) Kipróbálhattam, hogy milyen nem tisztított úton szánkózni az autóval. Életemben először vezettem hóban, hát elég trükkös volt. Főleg kanyarban.

Most késő délután megint kivittem őket szánkózni, meg hógolyózni. Csongi nagyon fél lecsúszni, ezért őt nem erőltettem, de Édua  fel és le, csak fel és le, folyamatosan rótta a köröket. Életében még csak egyszer szánkózott ezelőtt, mikor Karácsonykor otthon voltunk Magyarországon két éve. Nagyon élvezte.

Csongival közben hóembert építettünk.

Sajnos valahogy bejutott a hó a bakancsába, pedig síanorák volt rajta és nem vettem észre idejében, nála meg ez meg szürkületi zóna, egyszerűen nem érzékeli. Jó hideg volt a lába, meg csurom víz a zoknija. Örülök, hogyha nem lesz beteg szegénykém.


Szóval itt a hó és mindenki nagyon élvezi. A bennszülöttek meg persze pánikolnak, az egyetem is bezárt. Egy barátnőmnek a vizsgáját kellett félbehagynia.
Tehát ahogy a helyi Hírcsárda azaz a Daily Mash írta még tavaly: "Angliában teljesen normális téli időjárás várható, tessék kérem pánikolni".
És így is van, a kisboltban már nem volt egy morzsa kenyér sem, mire odaértünk délután fél háromra Éduával.

Nagyon vidáman kezdődött a napom

Átfagyva üldögéltem a vonaton - ami természetesen késett, mert tűz volt a Victoria-n* - mikor jött a kalauz és lyukasztotta a jegyemet, majd továbbállt.

Mikor vissza akartam tenni a jegyet a tokjába, kellemes meglepetés ért:

ugyanis egy kis pillangót kaptam.

Így máris jobban éreztem magam. :)

*Megilleti a dicséret a Southern többi munkatársát is, mert általában ha valami gebasz van fent Londonban, ha esik a hó, ha falevelek hullanak a sínre, és még sorolhatnám, akkor teljesen meghal a vonatközlekedés délen, Lewestől - Seafordig, East Croydontól - Brightonig . Most azonban csak kicsit késtek minden irányban és ezért elég hamar vissza is értem, miután leadtam a disszertáció vázlatomat.

Mert nem tudja elmondani

Nem tudja elmondani. Valami baj van.
Látom rajta. Feszült, tikkel. Mindjárt robban.
Nem tudja megfogalmazni. Érzi ő is, tudja ő is.
Pengeélen táncolunk. Megpróbálom lefoglalni.
Pengeélen táncolunk. Megpróbálom lenyugtatni.
Pengeélen táncolunk. De már pörög. Túlpörög.

Aztán megszűnik körülötte a világ. Egy buborékba kerül.
Nem érti a magyart sem és az angolt sem. Kiabál. Sikít.
Olyan mint egy tesla-tekercs. Csak úgy pattognak körülötte a szikrák.
Látom rajta, hogy neki is rossz.

Susogni és csitítani, ölelni szorosan, nehogy megüssön valakit vagy kárt tegyen magában.

Susogni, ringatni, hogy szétpattanjon az a fránya buborék.

Aztán csak ülni tovább a szőnyegen, ülni, ölelgetve őt amíg engedi.

Túl vagyok rajta

Az az igazság, hogy ez a 2013 nagyon sűrűn indult. Készülnöm kellett az utolsó vizsgámra, plusz a disszertációm tervét megírnom. Négy napig alig jöttem ki a tanulószobából és a végén már Bizánccal álmodtam.

Íme a titkos "bizánci "tanulószobám.

Természetesen a vizsga előtti éjszaka alig aludtam valamit, gyakorlatilag félig csukott szemmel vettem meg a jegyet a vonatra hajnalban. Tudtátok, hogy most a diákjegy hajnalban csak max. 12 font lehet, így végre jól jártam azzal, hogy van diákbérletem, mert egyébként tizenöt font lett volna.
Miért indultam el hajnalban itthonról? Ugyanis kéremszépen hóhelyzet van, azaz azt jósoltak. Havat és még több havat. Hát mi itt csak egy egész keveset láttunk.
De mert hóhelyzet van ilyenkor szokott totálisan bedugulni a Gatwick-Brighton vonal, ezért a biztonság kedvéért azzal mentem le ami még hét előtt indul, hogy odaérjek a fél tízes vizsgára.

Odaértem szerencsésen.

Részlet a Pala d'Oro-ról, Velence, Szent Márk Bazilika

Mivel többen kérdeztétek már korábban, hogy hogyan zajlik egy ilyen vizsga, ezért most leírom. Valószínűleg azért vagyok ilyen bőbeszédű mert épp a disszertáció-tervet kéne írnom... na sebaj.

Tételsor az nincs, hanem témák vannak amit a szemináriumokon végigvesztek, utána meg kapsz egy 50 műtárgyból álló diasorozatot, hogy párosítsd hozzájuk az anyagot és szépen magold be őket.
Aztán a három óra hosszan tartó vizsgán, kapsz hét kérdést és abból háromra kell válaszolnod. Gyakorlatilag kisebb esszéket kell írni róluk.

A három közül az egyik fix kérdés, nem választható. Ez képfelismerés, elemzés és kontextusba helyezés.
Tehát ha kapsz három különböző műtárgyat, amin egy vagy több bizánci uralkodó látható, akkor biztosan az  udvari művészet témakörben kell alakítanod. Miért rendelték meg, kik rendelték meg, hogyan ábrázolták, testtartás, ruházat, mit üzennek ezzel és így tovább ami a csövön kifér, dátumokkal és lehetőleg referenciákkal.
A többi kérdés mondjuk olyan, mint:  "a Macedóniai Reneszánsz csak egy új festészeti stílust jelentett, esetleg valóban valaminek az újjászületését jelezte" vagy: "hogyan hatott a bizánci művészet más országok művészetére".

Szóval ilyesmi. Erre van három órád, amit egy szigorúan őrzött teremben vezényelnek le. Amikor belépsz onnantól már egy mukkot sem szólhatsz és ki sem mehetsz az első óra végéig. A cuccaidat, a víz, rágcsálnivaló és tollak kivételével mind egy halomba leteszitek a terem egy távolabbi sarkában, aztán megkeresed a számoddal ellátott papírt. A nevedet szigorúan tilos ráírni, ezért mindenhol a diákod regisztrációs számát kell használnod. A vizsgabiztosok átnézik az asztalodat, a papír zsebkendős csomagot is alaposan, majd megnézik a diákodat is, hogy tényleg te vagy-e rajta és stimmel-e a szám a vizsgapapírodra írt számmal.

Sütöttem süteményt is a vizsgára.

Ma legalább voltunk háromszázan, persze nem mind művészettörténet diákok, belőlünk elég kevés van  ugyanis.

Az első órában nem mehet ki senki, aztán aki wc-re akar menni azt felírják egy listára és sorban kiengedik őket. A papírra ráírják mikor távozott és mikorra ért vissza. Szigorúan ellenőrzik a kukákat, az illemhelyiségekét is és folyamatosan cirkulálnak a vizsgabiztosok.

Egyébként meg úgy elszáll a három óra, hogy észre sem lehet venni. Ez akkor bosszantó, ha már görcsöl a kezed és még írnál, mert annyi minden van a fejedben.

Ha végeztél, a jelenlétedben ellenőrzik a vizsgapapírt (rajta van-e a számod, kitöltötted-e az adminisztrációs részét rendesen) , majd ott kell hagynod az asztalon, aztán meg mehetsz is kifelé.
Ezek egyébként füzetek, de lapot nem szabad kitépni belőle. Nem használhatsz vázlatlapot sem, mindent abba a füzetbe kell leírnod és aztán áthúzni, hogyha csak vázlatnak szántad.

Így megy ez. Egyszer majd írok arról, hogy hogyan osztályoznak és ez mennyire számít majd bele a diploma végső jegyébe, csak nem most.

Tehát rohanás van, mert csütörtökön leadás és megyek a kórházba, hogy jól megvizsgáljanak a hétfői műtétemre. Hát izgulok rendesen.