2011. február 2., szerda

Ide nekem egy Mák Ferencet

Még évekkel ezelőtt szórta tele a postaládánkat kicsike, zöld szórólapokkal Mák Ferenc víz-, gáz- és fűtésszerelő, hogy ajánlja magát.
Akkoriban nem volt szükségünk e kiváló mester szolgáltatásaira, viszont a zöld szórólapocskák pont alkalmasak voltak arra, hogy a Capitalyban megsérült és megsemmisült ezreseket helyettesítsük velük. Így Mák Ferenc bekerült a családi legendáriumba, legfőképpen "Ide nekem egy Mák Ferencet!" szókörnyezetben ltt használatos a neve.
Na de most nekem nem Capitaly ezres kéne, hanem egy igazi Mák Ferenc, ugyanis elromlott a cirkó a lakásban és nincs aki megjavítsa.
Amikor hazaértem a gyerekekkel az iskolából, szerettem volna befűteni, de a boyler hirtelen megbolondult. Zakatolni kezdett, a nyomásmérő meg össze-vissza ugrált, kint meg zubogott a víz az túlfolyón át a szabadba.
Kiabáltam egyet: - Gyerekek! Cipő, kabát, kifelé a lépcsőházba!
Közben meg gyorsan odaszaladtam és lekapcsoltam mindent aminek köze lehet a boylerhez.
Majd kintről elkezdtem telefonálgatni. Első körben hívogattam a főbérlőt, aki persze nem vette fel a telefont. Hagytam neki üzenetet. Aztán hívtam a kisokosban megadott "gázjavítás" telefonszámot, de ott csak annyit mondtak, hogy ezzel a címmel már nincs kapcsolatuk, nem tudnak segíteni. Végső elkeseredésemben felhívtam egy másik házbeli főbérlőt (tudom, hogy nagyon jó barátai a mi főbérlőinknek) és ő azonnal fogta magát és jött, hogy megnézze mi van, meg hozott kulcsot a gázórához, hogy el tudjuk zárni azt is.
Addig a gyerekekkel a lépcsőházban üldögéltünk (neki nincs kulcsa, itt kellett megvárni), majd kiültem velük a kocsiba, "ott mégiscsak melegebb van" felkiáltással (de nem volt...).
Mikor végre megjött akit vártunk, ő is csak annyit tudott csinálni, hogy lezárta a gázórát és megígérte, hogy próbálja ő is hívogatni a főbérlőnket.
Telefonáltunk az ingatlanirodának, hogy ilyenkor kihívhatunk-e akárkit, aki majd a landlornak számlázza ki, de sajnos olyan munkatárs volt már csak bent akinek erről fogalma sem volt.
Fűtés, melegvíz nincs. De van egy mini radiátorunk és kint is plusz 9 fok van, ami nem olyan hideg. Vannak pokrócaink és plusz paplanunk. A vízforraló és a sütő villannyal működik szerencsére.
Zsuzsi meg Ana szinte azonnal hívtak, hogy mit tudnának segíteni amikor elpanaszoltam a gondom a facebookon.  Ezer köszönet nektek csajok, csodálatosan aranyosak vagytok!!! :)

Ha holnap sem tudunk elérni senkit aki érdemben tudna segíteni, akkor végigkilincseljük a barátainkat egy-egy fürdés erejéig, vagy megyünk az uszodába, úgyis régen készülünk már oda. :)

2011. január 31., hétfő

Szürke volt a reggel...

...a köd bekúszott a kabátom ujjába is. Nem szerettem...
Ültem a hideg fémpadon Gatwicken és vártam a vonatomat. Hirtelen zeneszó ütötte meg a fülem. Gitár. Tekergettem a fejem, vajon honnan jöhet? És ahogy lassan kigördült a vonat, ami eddig eltakarta előlem a többi peront, megláttam a gitárost. Pontosan szemben ült velem, előtte kotta, mellette lustán gőzölgő papírpoharas kávé. Akkordokat próbálgatott és néha mellényúlt. Ez kifejezetten kedves volt.
Egyszer sem nézett fel, addig míg be nem mondták a vonatomat. Amikor pedig felemelte a fejét, rámosolyogtam és hangtalanul mondtam neki: - Köszönöm!
Visszamosolygott és kissé teátrálisan biccentett egyet a fejével.
A vonat begördült, de akkor már nem fáztam és köd sem volt a kabátujjamban... és alig vártam, hogy ezt a kedves élményt megosszam valakivel.