Egy blog mindig szorosan illeszkedik a szerzőjének életritmusához. Vannak nehezebb és jobb időszakai.
Van amikor elcsendesedik, visszahúzódik a szerző, így a blog is szünetel.
Egy blog olyan mint az éjszaka kivilágított ablakod, amin nem húztad be a függönyt és be lehet kukkolni a lakásodba. Kitárulkozol és vannak akik ezt kihasználják.
Vannak emberek akik élvezik, hogyha belerondíthatnak az életedbe, vannak akik élvezik, ha bosszanthatnak őket ki lehet védeni. De vannak olyanok akik kifejezetten gonoszak: nevetnek ha neked rosszul megy, ha a kis kivilágított lakásodban összetörik egy cserép. Gúnyolódnak a gyerekeden, örülnek, hogyha beteg.
Az én életem most nagyon összekavarodott. Állok egy soborgó hegyi patakban és szeretném, ha talpon tudnék maradni, ha nem sodorna el az ár.
Nagyon köszönöm a sok-sok támogatást, kedves levelet amit tőletek kapok. Ezért nem fogom bezárni az Anyamadarat több mint hat év működés után.
