Édua alkot

Általában azt gondolom, hogy a gyerekképek feltöltése öncélú, önigazoló dolog, mintha azt várná a szülő, hogy mindenki megdicsérje (természetesen kritika nélkül) milyen fenomenális a csemetéje. Ezért nem szeretem a mieink alkotásait megosztani, de most kivételt teszek, mert mikor megláttam a lány mai akcióit, kicsit törni kezdtem a fejem, "és ezt most így hogy?".

 

Nessi

Vitéz és sárkány

Odüsszeusz

Párisz meg az alma

És khm... egy guillotine...

Azért megnyugtatásul közlöm (főleg a családnak üzenem), hogy gyerekrajzokat is képes készíteni a drága:

El vagyok csúszva teljesen

Bár a napjaimat ilyen gyönyörűségek társaságában töltöm mint ő:

vagy ő:

...és hatalmas könyveket tanulmányozhatok az olaszországi reneszánsz festészetről (ebből kell egy esszét összehoznom december nyolcadikára) mégis úgy érzem, ül a nyunyó a vállamon és valahogy sehogy nem haladok semmivel.
Holnap ismét van szemináriumom, le kell mennem az egyetemre, pénteken jön a lakásnézőnéni (az ügynökségtől), addig még el kell valahogy takarítani a gyerekágyat ami szétszerelve áll az előszobában (és amiért nem jött el végül a jótékonysági egyesület akiknek adtuk), a ruhák gigászi halmával is még meg kell küzdenem és már megint éjfél és tegnap sem aludtam és ma is egész nap csak kóvályogtam.

Mások hogy bírják ezt csinálni? Már a kávé sem segít... egész nap csak kókadoztam a könyv fölött...

Basszus, basszus, basszus

Fél év. Fél éve várunk egy vérvételi időpontra. A genetikai központ soha nem veszi fel a telefont, ha hagyunk üzenetet sose hívnak vissza. A háziorvostól június óta várom a telefont, már ezerszer zaklattam, ezerszer csörgettem és még semmi hír, nem tudnak semmit.


Tegnap éjjel besokalltam és elhatároztam, hogy ma felhívom a kórházi doktornéninket, aki talán tud legalább tanácsot adni. Éééééés igen! Vele kellett volna kezdenem. Ugyanis el sem jutottak hozzá a genetikus feljegyzései az esetleges Stickler- vagy Williams szindrómáról, hogy azt kellene vizsgálni, na meg a törékeny X kromoszóma után nézni.
Szóval most küldöm neki a jelentés másolatát és úgy várom a levelét a vérvizsgálatra mint ahogy a mannát várták a sivatagban...

Mondjuk azok után meg sem szabadna lepődnöm, hogy a műtétem közel másfél éve húzódik.

Szóval az agyam most kb. olyan mintha ki lenne sütve, majd írok rendes posztot is, de most egyszerűen iszonyat dühös vagyok magamra és az NHS-re is...