Ma ismét ellátogattunk az egyik kedvenc londoni múzeumomba a Tate Modern-be. Nem azért a kedvencem, mert rajongok a modern művészetért - túlzás is lenne ezt állítanom -, hanem mert ez egy olyan múzeum, ahol igazán érthető és érezhető mi is a művészet.
Mert szerintem az igazi művészet felszabadít, elgondolkodtat, bátorít, ismerős érzéseket ébreszt.
Édua kifejezetten imádja ezt a helyet - csakúgy mint a Természettudományi Múzeumot -, felszabadultan jár műtárgytól, műtárgyig.
Néha galoppozik:
Néha leül és elgondolkozik, vagy rácsodálkozik.
Érdeklődik:
és megpróbálja megérteni:
Itt éppen olvasta a leírást és próbálta a szoborban felfedezni azt amit olvasott.
Vagy ül és figyeli:
Itt pedig rácsodálkozik Matisse-ra:
Mert a művészethez gyermeki lélek is kell, az a fajta nyitottság. Én nem a professzoraimtól, hanem a lányomtól tanultam meg látni is a modern művészetet, nem csak nézni. Az ő szemén keresztül egyre izgalmasabb és érdekesebb számomra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése