Magunkról

Első körben elnézést kérek kedves olvasóimtól a szmájlik tömeges használatáért, de élőbeszédben is szívesen gesztikulálok és írásban is. :)

Bemutatom magunkat, hogy miért és hogyan is élünk "odakint".

Nem is tudom igazából, hogy honnan kezdjem.
A lényeg dióhéjban:
Mashu - életem párja - felvételt nyert egy angliai egyetemre (ismét) de idén már a lakhatási és egyéb körülmények is adottak voltak ahhoz, hogy belevágjunk.
Szóval szeptember végén felpakoltunk 60 kilónyi ruhát, gyerekjátékot, egy babakocsit és az íjamat, nekivágtunk a nagyvilágnak. Mi ebben az extra? Mások számára talán semmi, de nekünk kaland volt, hogy "nehezítésül" van két szépséges, angyali de annál rosszcsontabb gyerkőcünk, Édua (3 éves) és Csongor (2 éves).
Szép mutatvány volt, a két gyerkőccel + a csomagokkal elvergődni Lutonból - Falmerbe vonattal (majd a helyről máskor bővebben, Brighton mellett található).

Ami külön extra ehhez az utazához, hogy az én angoltudásom - a férjemével ellentétben aki a legmagasabb színten gyakorolja a nyelvet - igencsak szegényes. Mivel általánosban az orosz, gimnáziumban pedig a német és francia volt kötelező, így soha nem tanultam angolul. Nem mondom próbálkoztam vele, Mashu hatására, de valahogy nem jött össze soha - lusta dög vagyok hozzá, hogy őszinte legyek.
Ami angoltudásom volt, azt a '90-es években betörő popkultúrának köszönhetem, amikor a házi feledat írása közben, rádiósmagnóval vadásztuk a kívánságműsorban elhangzó jobbnál jobb számokat - tudjátok ujjak a rec. gombon -, és közben kisszótárral fordítgattuk magunknak az itt-ott megjelent és kockásfüzetbe másolt angol szövegeket... :)
Hála Madonna: Immaculate Collection kazettaborítójának, jópár szám szövegét én is közkinccsé tehettem az osztályban :)

Internet.. bah! Mit sejtettük, hogy eljön egyszer az idő amikor nem egy héten egyszer nézhetjük meg a kedvenc videoklippünket, a top 100 műsorban, hanem a youtube-on bármikor elővehetjük. :)

Huhh azt hiszem kicsit eltértem az alaptémától, de az én koromban ez már csak így működik :)

Most nyertem egy kis időt - gyerkőcök reggeliztek és most mesét néznek (elvégre ma ünnepnap van)-, így tudom folytatni az írást - mindenki nagy örömére.
A lakás:

Szóval kimentünk szeptember végén és egy édes de roppant furcsa szálláshelyet kaptunk.
Első nap már utáltam az egészet. A fürdőszoba/wc olyan mini volt, hogy egyszerre csak egy ember fért be, a zuhanyfülke akkora, hogy Mashu alig tudott beleállni, csak lapjával beszuszmákolta magát, pedig nem egy százkilós kétméteres hapsi.
A nagy jóindulattal konyha-nappalinak nevezhető alsó részről lépcső vitt fel a galériára, ahol volt egy ágy, egy ezeréves szekrány (kb. velem egykorú lehetett) és egy íróasztal, továbba egy ici-pici szobácska ahova beraktak egy hatalmas emeleteságyat a csemetéknek.
Persze ne sírjon a szám, örüljek annak amink van, de annyi pénzért amit havonta kifizettünk érte ez enyhén szólva is sz*r hely volt. Ráadásul az első este Csongorom lebucskázott a lépcsőről, tekintélyes kék-zöld dudor is nőtt a homlokán...
Mivel a regisztrációkor elmondták, hogy: Jajj, nagyon sokan várnak a családos lakásokra és milyen kevés van.. mi beletörődtünk, hogy ez van, ezt kell szeretni.
Mint utólag kiderült a campusnak az a része számít a "gettónak", nem volt ritka az éjszakai üvöltözés, részeg hangoskodás az ajtónk előtt. A legjobb az volt, mikor a poroltót leszereltéka falunkról és azzal fújták tele az udvart.. de erről Mashu blogja többet ír :)

Ami még az érkezéskor feltűnt, hogy fura volt a lakás mennyezete, az előszobában szép álmennyezet,máshol meg fehérre festett szigetelőanyag, háncsszerű dolog látszott, ami tele volt fekete lukakkal... Na ez nekem azonnal feltűnt és mondtam is Mashunak, hogy ez a lakás bizony kiégett már... Mivel erre (a lakás és a tárgyak előéletére) igencsak érzékeny vagyok, borzalmasan nyomasztott ez a tény míg ottlaktunk. A poroltós esetkor, a biztonsági őr elmesélte, hogy különösen fontosak ezen a házsoron a poroltókészülékek, mert itt már két lakás is teljesen kiégett.. Vajon melyik volt az??? Naná, hogy amienk!

Érdekes, Mashu ezt a részt nem akarta nekem lefordítani :) de annyira értek azért angolul, hogy simán kihallottam a fontos részeket.


Na most mennem kell, mert kisebbikem elunta a meséjét és sürgősen autóznom kell vele.