2012. május 20., vasárnap

Van, amit nem lehet elfelejteni

mint például a görkorcsolyázást, amit felnőttként tanultam meg (olyan huszonévesen), de már legalább tíz éve nem gyakoroltam.
Nemrégiben a fejembe vettem, hogy kész, nekem kell egy görkorcsolya és ma kipróbálhattam végre. Először eléggé be voltam tojva, de utána már simán suhantam, sőt úgy tanítottam Éduát is korizni, hogy gurultam végig mellette.


Most elégedett vagyok és szerintem holnap is kimegyek kicsit gyakorolni.  Azért nem bízom el magam nagyon, mert simán lehet, hogy a ma megspórolt fenékre eséseket, majd holnap fogom bepótolni. :)

4 megjegyzés:

  1. áááá, fősuli óta (ami nem tegnap volt, lassan 33 vagyok) én is tavaly vettem elő először a görkorit - mégiscsak kellene valami mozgás alapon. hát elsőre én is így voltam, száguldoztam 1000-rel. aztán másnap jött a feketeleves. biztos elbíztam magam és olyan zúzódásokat szenvedtem, hogy elgondolkodtam a kell-e ez nekem kérdéskörön. DE: vissza kell ülni a lóra, kétségtelen. azóta vidám görkoris anyu vagyok :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó dejó! Én is erre hajtok, hogymég bátrabban menjek majd. Szuper vagy! :)

      Törlés
  2. Hát, én még elkezdeni sem mertem :D

    VálaszTörlés