2013. január 16., szerda
Mert nem tudja elmondani
Nem tudja elmondani. Valami baj van.
Látom rajta. Feszült, tikkel. Mindjárt robban.
Nem tudja megfogalmazni. Érzi ő is, tudja ő is.
Pengeélen táncolunk. Megpróbálom lefoglalni.
Pengeélen táncolunk. Megpróbálom lenyugtatni.
Pengeélen táncolunk. De már pörög. Túlpörög.
Aztán megszűnik körülötte a világ. Egy buborékba kerül.
Nem érti a magyart sem és az angolt sem. Kiabál. Sikít.
Olyan mint egy tesla-tekercs. Csak úgy pattognak körülötte a szikrák.
Látom rajta, hogy neki is rossz.
Susogni és csitítani, ölelni szorosan, nehogy megüssön valakit vagy kárt tegyen magában.
Susogni, ringatni, hogy szétpattanjon az a fránya buborék.
Aztán csak ülni tovább a szőnyegen, ülni, ölelgetve őt amíg engedi.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Jaj drága! Kitartás! Nagy ölelés neked!
VálaszTörlésAz a szerencse, hogy ezek tényleg elmúlnak, tényleg vége van és megint mosolyog és boldog. De úgy érzem muszáj megosztani ezeket a pillanatokat is. :)
Törlés:-) Az a legjobb dolog, hogy Ti egymást választottátok és ez neki nagyon jó, mert jó, hogy megérted a világát.
VálaszTörlésNagyon köszönöm amit írtál. Elgondolkodom rajta. :)
TörlésKedves Hicudzsi!
VálaszTörlésSose ijedj meg a jelentől, és ne félj a jövőtől.20 éves az autista nagyfiam, és ezt a tanácsot fogadnám meg, ha visszagondolok az elmúlt évekre.Mindig van megoldás, csak hinni kell.
Drága Alma, köszönöm, hogy írtál. Valóban kicsit aggódom mi lesz, amikor nagyobb lesz, erősebb. Vajon hova fejlődik, előre vagy megtorpan?
TörlésViszont sajnos az elmúlt év viszontagságai megtanítottak arra, hogy csak a mával foglalkozzak. Ne tervezzek hosszú távra.
Köszönöm neked is a biztatást, igyekszem észben tartani a nehéz percekben. :)
Kedves Hicudzsi!
VálaszTörlésNekem márciusban lesz 19 éves a nem beszélő autista nagyfiam. Azt figyeltem meg nála, hogy hihetetlen magas a fájdalomküszöbe, most sorolhatnám az olyan fájdalmakat, amiktől én pl. nyűglődnék, ő meg sem érzi, vagy nem látom rajta, hogy zavarná. Ám az ilyen nyugtalanság, aztán mondjuk ki dühroham akkor alakul ki - szerintem -, ha olyan fájdalma van, amit már nem bír. Sokszor megtapasztaltam már, hogy ha adok neki a nyugtalanság fázisban egy fél szem valamilyen fájdalomcsillapítót, akkor rövid időn belül lenyugszik. Nálunk ilyenkor szerintem a feje fáj. Tudom, nem jó dolog a gyógyszer, de mindannyiunknak megéri, ha megúszhatjuk a dührohamot. Főleg ha - mint az én gyerekem - kétszer akkora mint én már.
Persze mindig van megoldás... talán minél kézzel foghatóbb annál jobb...
Zs.
Kedves Zs.! Nagyon örülök, hogy írtál. Köszönöm!
TörlésNagyon igazad van. Elég sok minden összetorlódott neki is: a karácsony, hogy nem mentünk Magyarországra a papához, voltak vendégek és végül pedig, kiesett az két fölső első foga.
Az még eszembe sem jutott, hogy esetleg fájdalom miatt lehet, mert ugyan beszél, de a fájdalmat csak akkor "érzékeli" hogyha vérzik.
Köszönöm az ötletet!
Sok szépet és jót kívánok nektek!