Hogy jót is meséljek az egészségügyről

Tegnap hívtam fel a helyi kórház fizikoterápiás osztályát, hogy hát Csongi gyógycipői eléggé elhasználódtak, kéne másik belőlük. Mivel az, aki foglalkozik velünk, éppen szabadságon van, ezért azt mondta a kedves recepciós hölgy, hogy szól a főnöknek, aki majd holnap lesz ott és majd be tud minket írni a rendszerbe. Na legyintettem egyet arra, hogy ők majd jól felhívnak minket.
Pedig nem volt igazam, ma délelőtt fél kilenckor csöngött a telefon itthon, és a főnöknő hívott. Sajnálkozott, hogy csak július elején van hely a mi kezelőnknél, pedig én augusztusinál előbbi időpontban nem is reménykedtem (főleg, hogy a szemészeti vizsgálatra nemrég kaptunk behívót és az októberre szól).
Szóval most nagyon boldog vagyok, remélem gyorsan lesz új kiscipő, mert ezek lassan rongyosra szakadtak.