2012. december 31., hétfő
2012. december 27., csütörtök
Tate Modern
Ma ismét ellátogattunk az egyik kedvenc londoni múzeumomba a Tate Modern-be. Nem azért a kedvencem, mert rajongok a modern művészetért - túlzás is lenne ezt állítanom -, hanem mert ez egy olyan múzeum, ahol igazán érthető és érezhető mi is a művészet.
Mert szerintem az igazi művészet felszabadít, elgondolkodtat, bátorít, ismerős érzéseket ébreszt.
Édua kifejezetten imádja ezt a helyet - csakúgy mint a Természettudományi Múzeumot -, felszabadultan jár műtárgytól, műtárgyig.
Néha galoppozik:
Néha leül és elgondolkozik, vagy rácsodálkozik.
Érdeklődik:
és megpróbálja megérteni:
Itt éppen olvasta a leírást és próbálta a szoborban felfedezni azt amit olvasott.
Vagy ül és figyeli:
Itt pedig rácsodálkozik Matisse-ra:
Mert a művészethez gyermeki lélek is kell, az a fajta nyitottság. Én nem a professzoraimtól, hanem a lányomtól tanultam meg látni is a modern művészetet, nem csak nézni. Az ő szemén keresztül egyre izgalmasabb és érdekesebb számomra is.
2012. december 19., szerda
Anglia XVIII. század, női ökölvívók
Ma ismét a nőStényeken az angol történelem egy izgalmasabb szeletéről írtam.
A XVIII. század első felében Londonban nagyon divatos sportág lett az ökölvívás. Akkoriban kesztyű nélkül űzték. Nem volt bíró, írott szabályrendszer, időhatár, és még súlycsoportokat sem határoztak meg. Nem volt ritka, hogy egy kétméteres óriás és egy hetven kilós, alacsony férfi álljon ki egymással. A versenyzőkre fogadhattak a nézők és természetesen a versenyzők is kaptak százalékot vagy előre meghatározott pénzjutalmat a győzelemért. Ezt a sportágat nem csak férfiak űzhették, egészen a XVIII. század elejétől tudunk már női küzdelmekről is.
A nők azonban általában alacsony díjakért verekedtek, egy üveg ginért, új ruhákért, vagy akár egy férfiért. Hajukat felkötve, félmeztelenül voltak, ami a legtöbb esetben azért azt jelentette, hogy alsóruhában álltak ki az arénába. Többnyire prostituáltak próbálták így kiegészíteni a keresetüket, mert ha sok nézőjük volt, illetve sokszor győztek, akkor még akár pénzjutalmat is kaphattak.
Nyilván a látvány vonzotta a férfiakat, hiszen ezek a lányok hiányos öltözékben – a kortárs hölgyekhez képest majdhogynem meztelenül -, puszta kézzel tépték egymást. Ezeken a durvább meccseken az ellenfelek szintén szabályok nélkül harcoltak, gyakran karmolták és ütötték a másik melleit vagy az arcát, illetve támadták a szemét.
Az első feljegyzett modernebb női küzdelem 1722-ben játszódott le Londonban, a mostani Oxford Circus közelében, amikor Elizabeth Wilkinson, „a cockney bajnoknő” legyőzte Martha Jonest. Így Elizabeth lett az első ismert női ökölvívóbajnok, és később komoly versenyzői karriert futott be.
Ha érdekel titeket, hogy hogyan hirdették meg a versenyeket és mivel szórakoztatták a népet, a folytatást itt olvashatjátok.
A XVIII. század első felében Londonban nagyon divatos sportág lett az ökölvívás. Akkoriban kesztyű nélkül űzték. Nem volt bíró, írott szabályrendszer, időhatár, és még súlycsoportokat sem határoztak meg. Nem volt ritka, hogy egy kétméteres óriás és egy hetven kilós, alacsony férfi álljon ki egymással. A versenyzőkre fogadhattak a nézők és természetesen a versenyzők is kaptak százalékot vagy előre meghatározott pénzjutalmat a győzelemért. Ezt a sportágat nem csak férfiak űzhették, egészen a XVIII. század elejétől tudunk már női küzdelmekről is.
A nők azonban általában alacsony díjakért verekedtek, egy üveg ginért, új ruhákért, vagy akár egy férfiért. Hajukat felkötve, félmeztelenül voltak, ami a legtöbb esetben azért azt jelentette, hogy alsóruhában álltak ki az arénába. Többnyire prostituáltak próbálták így kiegészíteni a keresetüket, mert ha sok nézőjük volt, illetve sokszor győztek, akkor még akár pénzjutalmat is kaphattak.
Nyilván a látvány vonzotta a férfiakat, hiszen ezek a lányok hiányos öltözékben – a kortárs hölgyekhez képest majdhogynem meztelenül -, puszta kézzel tépték egymást. Ezeken a durvább meccseken az ellenfelek szintén szabályok nélkül harcoltak, gyakran karmolták és ütötték a másik melleit vagy az arcát, illetve támadták a szemét.
Az első feljegyzett modernebb női küzdelem 1722-ben játszódott le Londonban, a mostani Oxford Circus közelében, amikor Elizabeth Wilkinson, „a cockney bajnoknő” legyőzte Martha Jonest. Így Elizabeth lett az első ismert női ökölvívóbajnok, és később komoly versenyzői karriert futott be.
Ha érdekel titeket, hogy hogyan hirdették meg a versenyeket és mivel szórakoztatták a népet, a folytatást itt olvashatjátok.
2012. december 15., szombat
Itt járt a "Doktor"
A "Doctor Who" azaz magyarul "Ki vagy doki?" címen ismert sorozat szereplői jöttek el egy közeli kisvárosba.
Édua nagy rajongója a sorozatnak, míg Csongor a robotokat imádja belőle, kedvence a Dalek nevezetű.
Az "Autism All Stars" szervezet egy félnapos kézműves-vásárt rendezett, ahol megjelentek a sorozat különböző szereplői, hogy pénzadományokat gyűjtsenek a szervezetnek és fotózkodjanak a gyerekekkel.
Az Ember-robotoktól meg a Dalektől is nagyon félt először a gyerek, aztán csak oda-oda ment időnként. A köztes időben egy asztalhoz ültünk, ahol gyurmázhatott. Végül hazafele készülődve beszélgetett velük kicsit és oda mert állni egy fotó erejéig. :)
(Édua szülinapi bulin volt, azért nincs rajta a képeken.)
Édua nagy rajongója a sorozatnak, míg Csongor a robotokat imádja belőle, kedvence a Dalek nevezetű.
Az "Autism All Stars" szervezet egy félnapos kézműves-vásárt rendezett, ahol megjelentek a sorozat különböző szereplői, hogy pénzadományokat gyűjtsenek a szervezetnek és fotózkodjanak a gyerekekkel.
 |
| Pózolás a Doktorral |
 |
| K9 a kutyarobot |
 |
| Robot-emberek |
 |
| Végül pedig pózolás Dalekkel |
Az Ember-robotoktól meg a Dalektől is nagyon félt először a gyerek, aztán csak oda-oda ment időnként. A köztes időben egy asztalhoz ültünk, ahol gyurmázhatott. Végül hazafele készülődve beszélgetett velük kicsit és oda mert állni egy fotó erejéig. :)
(Édua szülinapi bulin volt, azért nincs rajta a képeken.)
2012. december 7., péntek
Szülinap a farmon
Éduának szülinapi bulit szerveztünk és hol is lehetett volna másutt, mint egy farmon.
A szülők szerintem mind nagyon megutáltak minket, mert minden gyerek úgy ment haza, hogy szeretnének nyuszit/csirkét/tengerimalacot/kecskét stb...
Kibéreltünk egy pajtát, amit feldíszítettünk:
Itt éppen anyu eregeti fel a héliumos lufikat.
Azután amikor megjöttek a gyerekek elvittük őket traktorozni, ahogy a lenti képen is látható:
A szülők szerintem mind nagyon megutáltak minket, mert minden gyerek úgy ment haza, hogy szeretnének nyuszit/csirkét/tengerimalacot/kecskét stb...
Kibéreltünk egy pajtát, amit feldíszítettünk:
Itt éppen anyu eregeti fel a héliumos lufikat.
Azután amikor megjöttek a gyerekek elvittük őket traktorozni, ahogy a lenti képen is látható:
Aztán fejtek műkecskét meg műtehenet. Nagyon jól megcsinálták mindegyiket, ugyan csak víz folyik belőlük, de meg kell érte dolgozni rendesen!
Simogattak tyúkot és nyuszikat:
Aztán volt terülj-terülj asztalkám:
Végül pedig átmentünk a fedett óriás pajtába, ahol egy játszóház van gyerekeknek, csúszdákkal, labirintussal.
Nagyon jó buli volt és annyira tetszett a gyerekeknek, hogy Csongor is azt kérte, ott tartsuk az ő szülinapját is.
A századik
Ez a századik bejegyzés az új blogon.
Az utolsó lett volna, hogyha nem jövök rá, milyen sok dologról nem meséltem és mennyi mesélnivalóm van még nektek.
Az utolsó lett volna, hogyha nem jövök rá, milyen sok dologról nem meséltem és mennyi mesélnivalóm van még nektek.
2012. október 23., kedd
Anglia, iskola, önkéntesség
Ma a nőStényeken írtam az angol iskolákról, a közösségről, a szülői akciócsoportról.
"- Kérlek titeket, vágjatok pofon, ha megint elvállalok egy ilyet – sóhajtott Jane, miközben a popcornt zacskóztuk az iskola konyhájában. Nem hittem, hogy valaha bármi kifogna rajta, de őszintén szólva annyira nem lepődtem meg.
http://nostenyek.com/2012/10/23/szuloi-akciocsoport/
"- Kérlek titeket, vágjatok pofon, ha megint elvállalok egy ilyet – sóhajtott Jane, miközben a popcornt zacskóztuk az iskola konyhájában. Nem hittem, hogy valaha bármi kifogna rajta, de őszintén szólva annyira nem lepődtem meg.
Amikor beirattuk a gyerekeinket egy angol iskolába, még nem sejtettük, hogy ez itt nem csak egy állami intézmény, hanem igazi közösség. A szülők mindannyian részt vesznek az iskola építésében-szépítésében. Sokan dolgoznak önkéntesként a szabadidejükben: szülők, nagyszülők.
Hogy miket csinálnak? Például olvasnak a kicsi gyerekekkel; csak ott kell ülni mellettük és kijavítani őket ha rontanak, bátorítani, dicsérni őket.
Amikor anyukám itt volt nálunk, ő például bement segíteni és varrni tanította Csongit és az osztálytársait. Mindig kell segítség a nagyobb kézművesfoglalkozásoknál is, például amikor jelmezt vagy speciális dolgokat készítenek."
Ha érdekel titeket a poszt folytatása, akkor kattintsatok ide:Hogy miket csinálnak? Például olvasnak a kicsi gyerekekkel; csak ott kell ülni mellettük és kijavítani őket ha rontanak, bátorítani, dicsérni őket.
Amikor anyukám itt volt nálunk, ő például bement segíteni és varrni tanította Csongit és az osztálytársait. Mindig kell segítség a nagyobb kézművesfoglalkozásoknál is, például amikor jelmezt vagy speciális dolgokat készítenek."
http://nostenyek.com/2012/10/23/szuloi-akciocsoport/
2012. október 15., hétfő
Fotók az újságból
Ismerős képek, ugye? :) Természetesen a nevemet én helyettesítettem a blogom nevével, de igen, ezek az én fotóim és igen nyomtatásban jelentek meg az előző meg a mostani héten.
2012. október 1., hétfő
Hasznos tippek - autóbiztosítás
- Amikor autóbiztosítást vásároltok az összehasonlító oldalakon érdemes ugyan megnézni az árakat amiket ők kínálnak, de mindenképpen nézzétek meg a legalacsonyabb árat kínáló biztosító ajánlatát a saját oldalán is. Tavaly nekünk a biztosító kevesebbért adta a biztosítást amit az oldalukon kötöttünk meg, mint ahogy azt a confused kiszámolta, (persze van, hogy az összehasonlító oldalak adnak kedvezményeket: százalékot és így olcsóbb a biztosítás éves szinten, meg pl. 1000 nectar pontot, de ez egyéni, hogy kinek mi a jó)
- vannak olyan biztosítók akik nincsenek fent ezeken az összehasonlító oldalakon, mindig nézzétek meg azokat is külön,
- ha biztosítás megújítást szeretnétek, az előző biztosítótok küld majd egy árajánlatot, ami általában (jó esetben) alacsonyabb, mint az előző évi ár volt (a no claim bonus miatt, ha nem volt kárigénylésetek abban az évben), DE mindenképpen nézzétek meg, hogy más biztosítók mennyit ajánlanak.
Mi most mentünk át a negyedik biztosítóhoz. Az elsővel nagyon megszívtuk, a második elment (a következő évre drágábbat ajánlott), a harmadik olcsóbb volt (de nem volt benne pl. jogi tanácsadás a csomagban, meg egyéb hasznos dolgok, plusz a második évre drágább biztosítást ajánlottak, pedig nem is volt kárigénylésünk) a negyedik meg nemrég kezdődött (itt van jogi tanácsadás és az extrákat elég olcsón lehetett megigényelni a teljes körű biztosításhoz).
Szóval érdemes alaposan körbejárni a piacot, akkor is hogyha csak megújítod a biztosítást. Bár tudom, hogy így kb. húsz helyre kell beírni az adataidat részletesen újra, meg újra, de megéri, mert sokszor száz fontnyi is lehet a különbség két ajánlat között.
Érdemes még a biztosítókról olvasgatni a neten is, fórumokon, mert ugye igazából akkor derül ki, hogy milyen jó vagy rossz a cég, amikor kárigénylésre kerül a sor.
2012. szeptember 30., vasárnap
Csajos hétvégét tartottunk
Azaz a csajszival kettesben autózgattunk meg vásárolgattunk mindenfelé.
Voltunk lakberendezési áruházban, mert kellett itthonra kis fenyőpolc, aztán megláttunk egy szegény leértékelt fikuszt. Jó nagyot. Hát nem tudtuk otthagyni, megesett rajta a szívünk.
Az külön kihívás volt, hogy a nem túl nagy autónkba, hogyan tegyük bele a 160 centis polcot, meg a fikuszt, meg a másik kisbútort meg a zsákot amit vásároltunk. Ráadásul még benne volt a csomagtartóban az a jókora zsák is, amit szerettem volna beadni az egyik helyi jótékonysági boltba. Miután csodaszépen beügyeskedtünk mindent és elindultunk végre, a "kis" fikuszunk gondolt egyet és bedőlt középre, így a visszapillantóban egy hatalmas zöld növényt láttam meg hirtelen... Ez így elmesélve nem olyan vicces, de akkor és ott nagyon nevettünk.
Mivel azokat a nadrágokat/pizsamákat, amiket júniusban vettem nekik, mind kinőtték, vettem nekik ruhákat is. Az meg külön jó hír, hogy most megint divatba jött a kezeslábas pizsama erre mifelénk. Csongornak van egy még régről, ami már alig megy rá, de még mindig szeretne abban aludni, így most végre lecserélhettem egy modern és jóval nagyobb változatra.
Voltunk lakberendezési áruházban, mert kellett itthonra kis fenyőpolc, aztán megláttunk egy szegény leértékelt fikuszt. Jó nagyot. Hát nem tudtuk otthagyni, megesett rajta a szívünk.
Az külön kihívás volt, hogy a nem túl nagy autónkba, hogyan tegyük bele a 160 centis polcot, meg a fikuszt, meg a másik kisbútort meg a zsákot amit vásároltunk. Ráadásul még benne volt a csomagtartóban az a jókora zsák is, amit szerettem volna beadni az egyik helyi jótékonysági boltba. Miután csodaszépen beügyeskedtünk mindent és elindultunk végre, a "kis" fikuszunk gondolt egyet és bedőlt középre, így a visszapillantóban egy hatalmas zöld növényt láttam meg hirtelen... Ez így elmesélve nem olyan vicces, de akkor és ott nagyon nevettünk.
Mivel azokat a nadrágokat/pizsamákat, amiket júniusban vettem nekik, mind kinőtték, vettem nekik ruhákat is. Az meg külön jó hír, hogy most megint divatba jött a kezeslábas pizsama erre mifelénk. Csongornak van egy még régről, ami már alig megy rá, de még mindig szeretne abban aludni, így most végre lecserélhettem egy modern és jóval nagyobb változatra.
2012. szeptember 29., szombat
Akció az Argosban
Most az Argos-nak van egy akciója, hogy három játékot kapsz kettő áráért, a háromból a legolcsóbb az ingyenes. Csak a boltokban megvásárolt árura vonatkozik, tehát internetes rendelésnél nem érvényes, de megtehetitek, hogy előre lefoglaljátok a neten és a boltban veszitek át.
Mivel az akció pontos részleteit nem találtam és Early Bird néven fut, ezért odamentem már nyitás előtt, hogy biztosan járjon nekünk is a kedvezmény.
Szóval megvettem egy szülinapi és két karácsonyi ajándékot. Nem írom meg, hogy mit, mert a gyerek is olvashatja a blogomat. :)
Ráadásul mert a második vásárló voltam, ezért kaptam egy tízfontos vouchert is, amit két hónapon belül bármelyik Argosban beválthatok.
OKTÓBER MÁSODIKÁIG tart csak, tehát húzzatok bele. :)
Mivel az akció pontos részleteit nem találtam és Early Bird néven fut, ezért odamentem már nyitás előtt, hogy biztosan járjon nekünk is a kedvezmény.
Szóval megvettem egy szülinapi és két karácsonyi ajándékot. Nem írom meg, hogy mit, mert a gyerek is olvashatja a blogomat. :)
Ráadásul mert a második vásárló voltam, ezért kaptam egy tízfontos vouchert is, amit két hónapon belül bármelyik Argosban beválthatok.
OKTÓBER MÁSODIKÁIG tart csak, tehát húzzatok bele. :)
2012. szeptember 28., péntek
Autót vezetni Angliában (pontosabban mifelénk Angliában)
Azért adtam ilyen hosszú címet ennek a posztnak, mert biztos vagyok benne, hogy másmilyen vezetni mondjuk Londonban vagy Manchesterben, mint itt nálunk délen.
Ott kezdem, hogy bár már nagyon régen van jogosítványom, mégsem használtam soha ezelőtt. Idén azonban már elengedhetetlenné vált, hogy a volán mögé üljek.
A helyi viszonyok nagyon érdekesek a magyarországiakhoz képest. Mikor otthon járok mindig megcsodálom Budapest széles utcáit, ahol többnyire a járda mellett mindkét oldalon kényelmesen parkolnak az autók, és középütt az egyirányú forgalom békésen halad.
Ezzel szemben itt mifelénk (Londontól délre) az úttest elég szűk, az autóikat meg az egyik sávban szépen le is parkolják a helyiek, így szinte véget nem ér a szlalomozás, meg az udvariaskodó, "na ki enged el kicsodát előbb" játszma.
A helyi új lakóparkokban is folytatták ezt a szép keskenyúttest hagyományt, hiába csak pár éve építették ezeket. A legkedvesebb útvonalam egy hosszú, beláthatatlan kanyar, aminek az egyik sávjában végig parkolnak és csak csoszogni mersz szinte, nehogy a szembejövő belédcsattanjon, aztán amikor középen találkoztok, jön a sakkozás, hogy ugyan ki tolasson hátra tíz autónyit a kereszteződésig...
Szóval újrakezdő vezetőként, nekem ez kész rémálom volt az első hetekben.
Az autópályán és autóutakon nem volt még semmi gondom, mindenki nyugis, nem villognak, nem büntetnek, nem tolnak le az útról. A körforgalmakat meg kifejezetten szeretem, pláne kedvenceim az útra felfestett egyértelmű jelek, nem kell a macisajtot keresgélni folyamatosan.
Ami nagyon cseles itt a környéken, hogy sokszor a max. sebesség táblát pirinyó kis karikákon teszik fel az út mellett, többször van, hogy benövi a lomb, így a nem helyi lakosok sokszor belefuthatnak olyan kis trükkökbe, hogy látszólag lakatlan területen (sövény mindkét oldalon, mögötte tanya a messze távolban) harmincas korlátozás van, míg látszólag városban meg negyvenes.
De persze azért a legtöbb helyen az úttestre mindig fel van festve a harmincas tábla idejében.
Egy helyen viszont még sosem vezettem tegnapelőttig.
Kis vidéki utakon.
Olyan utakon, ami erdőségen vezet át, vagy szántók között, elég gyakoriak pedig errefelé. Elvileg kétsávos autóutak ezek, van ahol negyvenes, van ahol ötvenes korlátozással de igazából, csak középen tudsz haladni, vagy fél kerékkel a "földpadkán", néha pedig található egy-egy kis beugró, ahol megállhatsz/ahova visszatolathatsz míg a másik elhalad melletted.
Ilyesmi:
Ráadásul még sosem vezettem sötétben sem.
Na tegnap muszáj volt sötétben és erdei úton.
Elsőre tökéletesen odataláltam, de mikor másodszorra kellett mennem eltévedtem a sűrűben, mert olyan cselesen ágaznak le az utak, hogy rögtön bukkanó után kell befordulni ÉS a mellékút negyvenöt fokos hegyesszöget zár be azzal az úttal amiről jöttél.
Valahogy így ahogy a képen látni, csak képzeljetek hozzá emelkedőt:
Aztán elkezdte jelezni az autó, hogy már csak nyolc mérföldnyi benzinem van.
Hát enyhén szólva pánikolni kezdtem, mert nem tudtam, hogy az eltévedés okozta kitérőre elegendő lesz-e a nyolc mérföldes benzin ezeken az elhagyott vidéki utakon.
Végül idejében odaértem a találkahelyre, felvettem a gyereket, majd gyorsan megtankoltam az autót.
Azt hiszem átestem a tűzkeresztségen. De az biztos, hogyha a környéken fogok eljárni régészkedni, akkor szükségem lesz egy négykerék meghajtásos land roverre, mert szegény kis autónk, néha igencsak köhögött az emelkedőn, meg fél kerékkel a susnyásban...
Ott kezdem, hogy bár már nagyon régen van jogosítványom, mégsem használtam soha ezelőtt. Idén azonban már elengedhetetlenné vált, hogy a volán mögé üljek.
A helyi viszonyok nagyon érdekesek a magyarországiakhoz képest. Mikor otthon járok mindig megcsodálom Budapest széles utcáit, ahol többnyire a járda mellett mindkét oldalon kényelmesen parkolnak az autók, és középütt az egyirányú forgalom békésen halad.
Ezzel szemben itt mifelénk (Londontól délre) az úttest elég szűk, az autóikat meg az egyik sávban szépen le is parkolják a helyiek, így szinte véget nem ér a szlalomozás, meg az udvariaskodó, "na ki enged el kicsodát előbb" játszma.
A helyi új lakóparkokban is folytatták ezt a szép keskenyúttest hagyományt, hiába csak pár éve építették ezeket. A legkedvesebb útvonalam egy hosszú, beláthatatlan kanyar, aminek az egyik sávjában végig parkolnak és csak csoszogni mersz szinte, nehogy a szembejövő belédcsattanjon, aztán amikor középen találkoztok, jön a sakkozás, hogy ugyan ki tolasson hátra tíz autónyit a kereszteződésig...
Szóval újrakezdő vezetőként, nekem ez kész rémálom volt az első hetekben.
Az autópályán és autóutakon nem volt még semmi gondom, mindenki nyugis, nem villognak, nem büntetnek, nem tolnak le az útról. A körforgalmakat meg kifejezetten szeretem, pláne kedvenceim az útra felfestett egyértelmű jelek, nem kell a macisajtot keresgélni folyamatosan.
Ami nagyon cseles itt a környéken, hogy sokszor a max. sebesség táblát pirinyó kis karikákon teszik fel az út mellett, többször van, hogy benövi a lomb, így a nem helyi lakosok sokszor belefuthatnak olyan kis trükkökbe, hogy látszólag lakatlan területen (sövény mindkét oldalon, mögötte tanya a messze távolban) harmincas korlátozás van, míg látszólag városban meg negyvenes.
De persze azért a legtöbb helyen az úttestre mindig fel van festve a harmincas tábla idejében.
Egy helyen viszont még sosem vezettem tegnapelőttig.
Kis vidéki utakon.
Olyan utakon, ami erdőségen vezet át, vagy szántók között, elég gyakoriak pedig errefelé. Elvileg kétsávos autóutak ezek, van ahol negyvenes, van ahol ötvenes korlátozással de igazából, csak középen tudsz haladni, vagy fél kerékkel a "földpadkán", néha pedig található egy-egy kis beugró, ahol megállhatsz/ahova visszatolathatsz míg a másik elhalad melletted.
Ilyesmi:
Ráadásul még sosem vezettem sötétben sem.
Na tegnap muszáj volt sötétben és erdei úton.
Elsőre tökéletesen odataláltam, de mikor másodszorra kellett mennem eltévedtem a sűrűben, mert olyan cselesen ágaznak le az utak, hogy rögtön bukkanó után kell befordulni ÉS a mellékút negyvenöt fokos hegyesszöget zár be azzal az úttal amiről jöttél.
Valahogy így ahogy a képen látni, csak képzeljetek hozzá emelkedőt:
Aztán elkezdte jelezni az autó, hogy már csak nyolc mérföldnyi benzinem van.
Hát enyhén szólva pánikolni kezdtem, mert nem tudtam, hogy az eltévedés okozta kitérőre elegendő lesz-e a nyolc mérföldes benzin ezeken az elhagyott vidéki utakon.
Végül idejében odaértem a találkahelyre, felvettem a gyereket, majd gyorsan megtankoltam az autót.
Azt hiszem átestem a tűzkeresztségen. De az biztos, hogyha a környéken fogok eljárni régészkedni, akkor szükségem lesz egy négykerék meghajtásos land roverre, mert szegény kis autónk, néha igencsak köhögött az emelkedőn, meg fél kerékkel a susnyásban...
2012. szeptember 26., szerda
...és a víz, víz, víz csak jött, jött, jött
Esik. Ez nem újdonság errefelé, hiszen a nyár végig így telt. Hideg volt és esett.
Most azonban még rosszabb a helyzet.
Az északi területeken áradás van, a viharos szél is okoz gondokat, amiatt is történnek halálesetek. A hétvégén például egy letört faág gyilkolt egy londoni parkban.
Északon vannak olyan területek, ahol az iskolák bezártak az áradás miatt, vagy a házakból ki kellett költöztetni a lakókat, például azért, mert a víz elmosta a ház alapjait. A vonatok bizonyos területeken nem járnak, a sínek is víz alatt vannak.
Nálunk is esik, szinte folyamatosan. Most éppen a felhő vékonyabb, így kicsit átdereng rajta valami világosság. Közben látni, hogy milyen gyorsan rohannak a felhők.
Sokat gondolok ilyenkor azokra, akiknek el kellett hagyniuk az otthonukat az áradás miatt. Akiknek minden tulajdonát elmossa most a víz.
Úgy látom a hírekben, hogy hétvégére jobb idő várható, nagyon reménykedem benne, főleg az elárasztott területek miatt.
Most azonban még rosszabb a helyzet.
Az északi területeken áradás van, a viharos szél is okoz gondokat, amiatt is történnek halálesetek. A hétvégén például egy letört faág gyilkolt egy londoni parkban.
Északon vannak olyan területek, ahol az iskolák bezártak az áradás miatt, vagy a házakból ki kellett költöztetni a lakókat, például azért, mert a víz elmosta a ház alapjait. A vonatok bizonyos területeken nem járnak, a sínek is víz alatt vannak.
Nálunk is esik, szinte folyamatosan. Most éppen a felhő vékonyabb, így kicsit átdereng rajta valami világosság. Közben látni, hogy milyen gyorsan rohannak a felhők.
Sokat gondolok ilyenkor azokra, akiknek el kellett hagyniuk az otthonukat az áradás miatt. Akiknek minden tulajdonát elmossa most a víz.
Úgy látom a hírekben, hogy hétvégére jobb idő várható, nagyon reménykedem benne, főleg az elárasztott területek miatt.
2012. szeptember 25., kedd
Tilgate Park
A hétvége akkor jó, hogyha egyikünknek sem kell munkát hazahozni és elmehetünk kirándulni.
A közelben van egy nagyon jó kis park, ahol a család egyik fele még sohasem járt, így az lett az úticél.
Ahogy a címben is szerepel, ez a Tilgate Park, ami Sussexben található, Crawleyban.
Autóval elég könnyen megközelíthető ugyanis az M23(A23) autópályáról a Pease Pottage kitérőig kell menni, onnan meg követni a Crawley, majd a barna Tilgate Park táblákat.
A parkolási díj 3 font egy napra.
A kedvenc helyem itt a Walled Garden. Ez egy gyönyörű kert, amiben nemcsak házias teázó, hanem egy igazi kis labirintus is található.
Szülők figyelem: előbb vigyétek el a gyerekeket a vadasparkba, utána mutassátok csak meg a labirintust, mert képtelenség összekapkodni őket onnan és elcibálni máshová. :)
A kerten át kell megközelíteni a vadasparkot. A belépődíj jelképes, felnőtteknek 2 font, 12-16 éves korig 1 font, 12 év alatti gyerekeknek meg 50 penny.
Több mint ötszáz lakója van a parknak, vannak itt háziállatok és egzotikus fajok is, a malacoktól, kecskéktől a varjún keresztül egészen az egzotikus hüllőkig mindenki megtalálhatja a kedvencét.
Megcsodálhatja például Terryt, a hollót, aki beszélget is (hogyha éppen van hozzá kedve), vagy az alpakákat.
A közelben van egy nagyon jó kis park, ahol a család egyik fele még sohasem járt, így az lett az úticél.
Ahogy a címben is szerepel, ez a Tilgate Park, ami Sussexben található, Crawleyban.
Autóval elég könnyen megközelíthető ugyanis az M23(A23) autópályáról a Pease Pottage kitérőig kell menni, onnan meg követni a Crawley, majd a barna Tilgate Park táblákat.
A parkolási díj 3 font egy napra.
A kedvenc helyem itt a Walled Garden. Ez egy gyönyörű kert, amiben nemcsak házias teázó, hanem egy igazi kis labirintus is található.
Szülők figyelem: előbb vigyétek el a gyerekeket a vadasparkba, utána mutassátok csak meg a labirintust, mert képtelenség összekapkodni őket onnan és elcibálni máshová. :)
 |
| Kert |
 |
| Ő nem akar még kijönni innen |
 |
| Csak elsuhanni láttam |
 |
| Kedvencem az üvegház |
Több mint ötszáz lakója van a parknak, vannak itt háziállatok és egzotikus fajok is, a malacoktól, kecskéktől a varjún keresztül egészen az egzotikus hüllőkig mindenki megtalálhatja a kedvencét.
Megcsodálhatja például Terryt, a hollót, aki beszélget is (hogyha éppen van hozzá kedve), vagy az alpakákat.
A tyúkok, pulykák szabadon járkálnak a látogatók között és vannak állatok, amiket meg lehet simogatni. Ezért vannak kézmosóállomások is.
A kerten és a vadasparkon kívül még van egy nagy játszótér, amit egyszerűen nem találtunk meg, de remélem még mindig olyan jó állapotban van, mint két évvel ezelőtt, amikor láttam.
Szóval a Tilgate Park jó kis szombati program a családnak, a környéken élőknek mindenképpen ajánlom. Nekünk most szerencsénk volt az időjárással is.
2012. szeptember 24., hétfő
Tudom, mit tettél... a múlt héten...
Posztert kellett készítenem a nyári munkából, amivel dolgoztam és természetesen ki is kellett állítanunk azt az egyetemen. Egy kép, ahogy büszkén állok a poszterem mellett.
Külön posztban fogok írni arról, hogy mi is ez és miért kell, illetve, hogyan kell felkészülni rá.
Illetve készültem "Life in the UK" vizsgára is, amit sikeresen teljesítettem.
Külön posztban fogok írni arról, hogy mi is ez és miért kell, illetve, hogyan kell felkészülni rá.
2012. szeptember 23., vasárnap
Néha nagyon nehéz...
okosan és higgadtan reagálni a gyerek dühkitöréseire. Arra, amikor minden átmenet nélkül a mosolyból átvált síró és haragvó állapotba.
Néha nagyon könnyű "megfeledkezni" az autizmusról. Főleg amikor napokig jól működtek a dolgok és csak kisebb gondok adódtak.
Néha nagyon könnyű megfeledkezni dolgokról, aztán meg nehéz megoldani a feledékenységed miatt kialakult helyzetet. Például, amikor elfelejted időben feltenni a kártyát arról, hogy vásárolni megyünk.
Egy hete egyszerűen képtelen vagyok normálisan kezelni a gyereket. Pedig nem érzem magam se fáradtnak, se idegesnek. Egyszerűen most nem megy.
Lehet, hogy kéne egy kis kimenő. Csakhogy itt nincs ilyen.
Néha nagyon könnyű "megfeledkezni" az autizmusról. Főleg amikor napokig jól működtek a dolgok és csak kisebb gondok adódtak.
Néha nagyon könnyű megfeledkezni dolgokról, aztán meg nehéz megoldani a feledékenységed miatt kialakult helyzetet. Például, amikor elfelejted időben feltenni a kártyát arról, hogy vásárolni megyünk.
Egy hete egyszerűen képtelen vagyok normálisan kezelni a gyereket. Pedig nem érzem magam se fáradtnak, se idegesnek. Egyszerűen most nem megy.
Lehet, hogy kéne egy kis kimenő. Csakhogy itt nincs ilyen.
2012. szeptember 18., kedd
2012. augusztus 27., hétfő
Amikor itthon vagyunk az sosem nyaralás
Az olyan, mintha hazaköltöztem volna és telnének lassan a hétköznapok. Igaz Állatkertezünk, meg kimegyünk a papához, meg a húgomékhoz a kertesházba, de mégsem nyaralás. Nem tudok elmenni velük például a Balatonra se.
Most azt vállaltam, hogy kifestem anyukámék konyháját, mert nagyon rossz állapotban volt. Pénteken és vasárnap is azon dolgoztam és még mára is maradt jócskán. Öreg a ház, négy méterre van a plafon és bizony vakolni kell és glettelni egy csomó helyen.
Szóval tegnap éjjel már sírtam, amikor egy plafondarab a fejemre esett és szinte csak a lábujjaimmal tudtam kapaszkodni az öreg és rövid létránkba, miközben gletteltem..
De mégis ezek a magyarországi utak visszanézve olyanok, mintha csodaországban jártam volna. Rengeteg élmény, rengeteg beszélgetés a szeretteimmel, sok játék, amivel fel tud töltődni az ember.
Aztán majd megyek haza a másik életembe, ami most annyira távolinak tűnik és valótlannak.
Most azt vállaltam, hogy kifestem anyukámék konyháját, mert nagyon rossz állapotban volt. Pénteken és vasárnap is azon dolgoztam és még mára is maradt jócskán. Öreg a ház, négy méterre van a plafon és bizony vakolni kell és glettelni egy csomó helyen.
Szóval tegnap éjjel már sírtam, amikor egy plafondarab a fejemre esett és szinte csak a lábujjaimmal tudtam kapaszkodni az öreg és rövid létránkba, miközben gletteltem..
De mégis ezek a magyarországi utak visszanézve olyanok, mintha csodaországban jártam volna. Rengeteg élmény, rengeteg beszélgetés a szeretteimmel, sok játék, amivel fel tud töltődni az ember.
Aztán majd megyek haza a másik életembe, ami most annyira távolinak tűnik és valótlannak.
2012. augusztus 21., kedd
Trollok, és egyéb állatfajták
Egy blog mindig szorosan illeszkedik a szerzőjének életritmusához. Vannak nehezebb és jobb időszakai.
Van amikor elcsendesedik, visszahúzódik a szerző, így a blog is szünetel.
Egy blog olyan mint az éjszaka kivilágított ablakod, amin nem húztad be a függönyt és be lehet kukkolni a lakásodba. Kitárulkozol és vannak akik ezt kihasználják.
Vannak emberek akik élvezik, hogyha belerondíthatnak az életedbe, vannak akik élvezik, ha bosszanthatnak őket ki lehet védeni. De vannak olyanok akik kifejezetten gonoszak: nevetnek ha neked rosszul megy, ha a kis kivilágított lakásodban összetörik egy cserép. Gúnyolódnak a gyerekeden, örülnek, hogyha beteg.
Az én életem most nagyon összekavarodott. Állok egy soborgó hegyi patakban és szeretném, ha talpon tudnék maradni, ha nem sodorna el az ár.
Nagyon köszönöm a sok-sok támogatást, kedves levelet amit tőletek kapok. Ezért nem fogom bezárni az Anyamadarat több mint hat év működés után.
Van amikor elcsendesedik, visszahúzódik a szerző, így a blog is szünetel.
Egy blog olyan mint az éjszaka kivilágított ablakod, amin nem húztad be a függönyt és be lehet kukkolni a lakásodba. Kitárulkozol és vannak akik ezt kihasználják.
Vannak emberek akik élvezik, hogyha belerondíthatnak az életedbe, vannak akik élvezik, ha bosszanthatnak őket ki lehet védeni. De vannak olyanok akik kifejezetten gonoszak: nevetnek ha neked rosszul megy, ha a kis kivilágított lakásodban összetörik egy cserép. Gúnyolódnak a gyerekeden, örülnek, hogyha beteg.
Az én életem most nagyon összekavarodott. Állok egy soborgó hegyi patakban és szeretném, ha talpon tudnék maradni, ha nem sodorna el az ár.
Nagyon köszönöm a sok-sok támogatást, kedves levelet amit tőletek kapok. Ezért nem fogom bezárni az Anyamadarat több mint hat év működés után.
2012. augusztus 2., csütörtök
Még mindig az Olimpia
Abban már biztosak lehetünk, hogy az Olimpia tényleg jó hatással van a gyerekekre.
A gyerekeim már ki is találták, hogy szeptembertől mit szeretnének sportolni, Édua strandröplabda és vízilabda párti, Csonginál meg a judo és a box a nyerő. Tegnap elvittem őket magammal futni is. A négy és fél kilométert mellettem rollerezték végig, nyafogás nélkül, feszített tempóban, pedig nem csak aszfalton mentünk.
Egyébként nagyon jó nézni a BBC közvetítéseit. A vízilabda meccsen dicsérték a magyar szurkolókat - szerintük jókor drukkolnak - a fiúkat, milyen nyugodtan és szépen játszanak.
Én továbbra is keményen edzek, lehetőleg minden nap. Mostanában a futásra álltam át. Az átváltozós naplómat itt olvashatjátok.
A gyerekeim már ki is találták, hogy szeptembertől mit szeretnének sportolni, Édua strandröplabda és vízilabda párti, Csonginál meg a judo és a box a nyerő. Tegnap elvittem őket magammal futni is. A négy és fél kilométert mellettem rollerezték végig, nyafogás nélkül, feszített tempóban, pedig nem csak aszfalton mentünk.
Én továbbra is keményen edzek, lehetőleg minden nap. Mostanában a futásra álltam át. Az átváltozós naplómat itt olvashatjátok.
2012. július 21., szombat
Végre vége a tanévnek
A gyerekeink olyan csodálatos bizonyítványokat hoztak haza, hogy eszméletlen büszkék lehetünk rájuk. Édua olyan jegyeket kapott harmadikos létére, amilyet ötödik osztályban kell elérni, Csongor meg tökéletesen a korosztályának megfelelően átment minden vizsgán, ami nem minden anyanyelvi angol osztálytársának sikerült (idén ugyanis a második év végén, van egy tesztsorozat amit meg kell csinálniuk).
Még az olimpiai lángot is megnéztük, nagyon szórakoztató volt és nagyon lelkesítő is. Mivel én is keményen edzek jó és inspiráló volt látni a sok sportolót akik a láng előtt futottak. :)
Még az olimpiai lángot is megnéztük, nagyon szórakoztató volt és nagyon lelkesítő is. Mivel én is keményen edzek jó és inspiráló volt látni a sok sportolót akik a láng előtt futottak. :)
Szóval végre itt a szünet, most pár hétig nem kell vinni a gyerekeket iskolába, végre ők is pihenhetnek és élvezhetik ezt a hűvös nyarat.
2012. július 9., hétfő
Iskolai hírek - olimpiai láz és bírósági tárgyalás
A gyerekek iskolájában - csakúgy mint más angol iskolákban -, az egész év szinte az olimpia és a "diamond jubilee" jegyében telt. Mivel már csak két hét van hátra az iskolából, ezért most rendezik meg az olimpiai sportnapot és más különleges foglalkozásokat. Ma például egy igazi olimpiai fáklyát foghattak a gyerekek a kezükbe és fényképezkedtek is vele.
Amikkel mostanában Édua osztálya foglalatoskodik az engem nagyon lenyűgöz (harmadik osztály, tehát négy éve iskolások a receptionnal és nyolc évesek). Matematikából az elmúlt pár hétben például az volt a feladatuk, hogy egy kis vállalkozást kellett létrehozniuk. De nem csak úgy kutyafuttában, minden hétre/napra ki volt adva egy-egy feladat. Elsőként csoportokat kellett alapítaniuk, majd meghatározni a vállalat tevékenységét. Aztán megtervezni az arculatot és a termékeket.
A lányzó nagyon izgalmas kis céget talált ki, ami a csoportjában lévőknek mind tetszett. Egészséges életmód kisállatoknak, kutya/macskasportokhoz felszerelések és így tovább. Nem is mesélem el, mert még a végén ebből fogunk meggazdagodni. :)
Szóval miután megvolt az arculat, a termékek prototípusait kellett "legyártani" (papírból) majd üzleti tervet írni. Mennyi lesz az alapanyagra a kiadás, mennyi a várható bevétel és így tovább.
El vagyok képedve és a gyerekek imádják az órát, alig várják, hogy legyen matek és építsék a kis birodalmukat.
A másik iskolai feladat, ami nekem nagyon tetszett, hogy összevonták a harmadikos és negyedikes osztályokat majd a "Három kismalac" mese alapján bírósági tárgyalást kellett tartani. Két héten keresztül érveket és ellenérveket sorakoztattak fel, a tárgyaláson ahol a malacok voltak a vádlottak, merthogy szegény farkas, akit megöltek ugye, ártatlan volt, hiszen az asztmája miatt lihegett annyira, ráadásul egy váratlan vihar miatt repült el a ház teteje. Fel kellett vonultatniuk bizonyítékokat is, mint például az orvosi jelentést a farkas asztmájáról, vagy arról, hogy a malac az erdőből lopta a háza építőanyagát, ráadásul engedély nélkül építkezett a területen.
Nagyon tetszik, hogy kreatív gondolkodásra késztetik őket és csapatmunkára. Megtanítják őket érvelni, játékosan számolni, és arra, hogy megértsék, hogy működik egy vállalkozás.
A lányzó nagyon izgalmas kis céget talált ki, ami a csoportjában lévőknek mind tetszett. Egészséges életmód kisállatoknak, kutya/macskasportokhoz felszerelések és így tovább. Nem is mesélem el, mert még a végén ebből fogunk meggazdagodni. :)
Szóval miután megvolt az arculat, a termékek prototípusait kellett "legyártani" (papírból) majd üzleti tervet írni. Mennyi lesz az alapanyagra a kiadás, mennyi a várható bevétel és így tovább.
El vagyok képedve és a gyerekek imádják az órát, alig várják, hogy legyen matek és építsék a kis birodalmukat.
A másik iskolai feladat, ami nekem nagyon tetszett, hogy összevonták a harmadikos és negyedikes osztályokat majd a "Három kismalac" mese alapján bírósági tárgyalást kellett tartani. Két héten keresztül érveket és ellenérveket sorakoztattak fel, a tárgyaláson ahol a malacok voltak a vádlottak, merthogy szegény farkas, akit megöltek ugye, ártatlan volt, hiszen az asztmája miatt lihegett annyira, ráadásul egy váratlan vihar miatt repült el a ház teteje. Fel kellett vonultatniuk bizonyítékokat is, mint például az orvosi jelentést a farkas asztmájáról, vagy arról, hogy a malac az erdőből lopta a háza építőanyagát, ráadásul engedély nélkül építkezett a területen.
Nagyon tetszik, hogy kreatív gondolkodásra késztetik őket és csapatmunkára. Megtanítják őket érvelni, játékosan számolni, és arra, hogy megértsék, hogy működik egy vállalkozás.
2012. július 8., vasárnap
Játék a múzeumban
Modern technika és antikvitás, ez a két dolog találkozott tegnap a British Múzeum családi programján.
Ez a program arról szólt, hogy a gyerekek kaptak egy-egy okostelefont és egy lapot, amin kérdések voltak. Körbe kellett menniük az egyiptomi részlegen és megtalálniuk a qr-kódokat amiket felragasztottak a vitrinekre. Majd, amikor megvoltak mind, akkor visszamenni a központba és ott számtógépen legyárthatták maguknak a saját túlvilági útlevelüket.
Nagyon élvezte mindkét gyerek, a szervezés ugyan kicsit döcögős volt, az ott dolgozó lánykák szerintem csak önkéntesek lehetettek, mert sok fogalmuk nem volt az egyiptológiáról meg a számítógépekről sem, mindenesetre a gyerekek imádták. Mi is nagyon élveztük a rohangálást, aztán meg a múzeumot sokadszorra. :)
A múzeum után még volt időnk a London Pride-ra is benézni. Nagyon jó hangulat volt. :)
Ez a program arról szólt, hogy a gyerekek kaptak egy-egy okostelefont és egy lapot, amin kérdések voltak. Körbe kellett menniük az egyiptomi részlegen és megtalálniuk a qr-kódokat amiket felragasztottak a vitrinekre. Majd, amikor megvoltak mind, akkor visszamenni a központba és ott számtógépen legyárthatták maguknak a saját túlvilági útlevelüket.
Nagyon élvezte mindkét gyerek, a szervezés ugyan kicsit döcögős volt, az ott dolgozó lánykák szerintem csak önkéntesek lehetettek, mert sok fogalmuk nem volt az egyiptológiáról meg a számítógépekről sem, mindenesetre a gyerekek imádták. Mi is nagyon élveztük a rohangálást, aztán meg a múzeumot sokadszorra. :)
A múzeum után még volt időnk a London Pride-ra is benézni. Nagyon jó hangulat volt. :)
2012. július 4., szerda
Orvosok, meg szalmaság meg egyéb dolgok
A héten a két gyerek is, meg én is jártunk különböző orvosoknál kivizsgáláson, vagy felülvizsgálaton.
A fizikoterápián a terapeutától külön fejmosást is kaptam, hogy döntsük el hol fogjuk a gyerek lábát kezeltetni, itt vagy Magyarországon. Persze engem se kellett félteni, mert kedvesen elmeséltem neki, hogy azután mentünk el otthon szakemberhez, miután itt egy évig nem kaptunk időpontot.
Megegyeztünk az itteni kezelésben és még ma ír Csonginak beutalót a lábász-szakdoktorbácsihoz.
Na néztem egy nagyot. Nem mintha bajom lenne a hölggyel akihez járunk, csak 1. nem ad speciális tornát, ami esetleg segítene a gyereknek, azt mondja, hogy tanuljon meg bringázni, meg úszni... 2. azt mondta, hogy ő ennek nem annyira szakértője, inkább nézze meg jól a dokibácsi (sikítófrász). :)
Szóval azt hiszem amikor hazautazunk akkor az lesz az első, hogy keresek egy gyógytornászt aki tud nekünk feladatokat adni.
A szalmaság meg azt jelenti, hogy Maska elutazott egy hónapra, szóval "egyedül viszem a boltot". Dolgozom az egyetemen, a gyerekekkel vagyok, hozom-viszem őket és tornázom sokat a felszabaduló időben.
Ez persze azzal is jár, hogy mindenhova én vezetek, ami nagyon izgalmas.
Most ez van így hirtelen. :)
A fizikoterápián a terapeutától külön fejmosást is kaptam, hogy döntsük el hol fogjuk a gyerek lábát kezeltetni, itt vagy Magyarországon. Persze engem se kellett félteni, mert kedvesen elmeséltem neki, hogy azután mentünk el otthon szakemberhez, miután itt egy évig nem kaptunk időpontot.
Megegyeztünk az itteni kezelésben és még ma ír Csonginak beutalót a lábász-szakdoktorbácsihoz.
Na néztem egy nagyot. Nem mintha bajom lenne a hölggyel akihez járunk, csak 1. nem ad speciális tornát, ami esetleg segítene a gyereknek, azt mondja, hogy tanuljon meg bringázni, meg úszni... 2. azt mondta, hogy ő ennek nem annyira szakértője, inkább nézze meg jól a dokibácsi (sikítófrász). :)
Szóval azt hiszem amikor hazautazunk akkor az lesz az első, hogy keresek egy gyógytornászt aki tud nekünk feladatokat adni.
A szalmaság meg azt jelenti, hogy Maska elutazott egy hónapra, szóval "egyedül viszem a boltot". Dolgozom az egyetemen, a gyerekekkel vagyok, hozom-viszem őket és tornázom sokat a felszabaduló időben.
Ez persze azzal is jár, hogy mindenhova én vezetek, ami nagyon izgalmas.
2012. június 30., szombat
Rákóczi túrós,
gesztenyepüré, franciakrémes. Lángos, sültkolbász mustárral, lencseleves a Szerájból...
Basszus ezek járnak a fejemben, mióta megvettem a repjegyeket augusztusra. :)
Basszus ezek járnak a fejemben, mióta megvettem a repjegyeket augusztusra. :)
2012. június 24., vasárnap
Csongor-hétvége
Édua elment pár napra táborozni. A szívem megszakad úgy hiányzik, de most ez a hétvége így Csongiról szólt.
Tegnap elmentünk vele vásárolgatni, és mert mi ünnepeljük a nyári napfordulót is (nemcsak a télit) ezért kapott ajándékot is.
Nekem nagyon nem tetszenek az olimpia kabalafigurái (és még sok embernek sem rajtam kívül), de Csonginak hatalmas örömöt okoztak vele, robot (gép) is, de puha plüss is, hát ez kéremszépen az álomjáték. :)
Aztán elmentünk természetesen húsgombócot enni, ami a mi kis Finduszunk kedvenc étele:
Nagyon szép hétvége volt, csak Édua nagyon hiányzott mindenkinek. :)
Tegnap elmentünk vele vásárolgatni, és mert mi ünnepeljük a nyári napfordulót is (nemcsak a télit) ezért kapott ajándékot is.
Nekem nagyon nem tetszenek az olimpia kabalafigurái (és még sok embernek sem rajtam kívül), de Csonginak hatalmas örömöt okoztak vele, robot (gép) is, de puha plüss is, hát ez kéremszépen az álomjáték. :)
Aztán elmentünk természetesen húsgombócot enni, ami a mi kis Finduszunk kedvenc étele:
Nagyon szép hétvége volt, csak Édua nagyon hiányzott mindenkinek. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)