A Bechdel teszt

Ma egész délután azt játszottuk itthon, hogy a Bechdel teszt szabályainak megfelelő filmeket kellett mondanunk egymásnak (indoklással).

Tehát olyan filmeket amik megfelelnek az alábbi három kritériumnak:
- legalább két nő szerepel benne,
- a női szereplők beszélgetnek egymással,
- NEM férfiakról.

Nem lett valami hosszú a listánk és főleg többszereplős női filmek mint a Mamma Mia, vagy független filmek, mint a Görögbe fogadva szerepeltek rajta. A 2012-es Oscar-díj kilenc legjobb film jelöltjéből, kettő ment át a Bechdel teszten, kettőnél kérdéses és öt film kiesett. Egynek volt nő a főszereplője.


A kommentekben vagy a facebookon a poszt linkje alatt is sorolhatjátok a filmeket, de nem elég a cím, hanem írjátok le kik beszélgetnek és miről.


Ezek után mondja nekem megint azt valaki, hogy nincs szükség már a feministákra.

Leadtam

Ma volt a szakdolgozatok leadási határideje, szóval reggel azonnal kocsiba és le az egyetemre, hogy ki tudjam nyomtatni mindkettőt. 

Persze nem ment a dolog akadálytalanul, mert az eddigiekkel ellentétben a másodpéldányt is színesben kellett kinyomtatni (amiről nem szóltak idejében) ezért kerítenem kellett egy színes nyomtatót és egy szabad számítógépet, hogy újra nyomtassam a színes oldalakat. Ez utóbbi szinte lehetetlen küldetés délelőtt 10 után leadási napon, sorban kellett állnom a gépért. :)

Közben meg mára foglaltam le az egyik előadót is, hogy tudjam gyakorolni a védésemet péntekre. Rohangáltam össze-vissza a campuson, mint a mérgezett egér. 

De leadtam mindkettőt. :) A kocka el van vetve. 

Futósnapló 6

Amiben hősünk nem akar bogarat enni...

Ma szabadnap van mindenkinek Angliában, ráadásul csodaszépen süt is a nap, szóval ma eldöntöttem, hogy "örömfutást" csinálok.
Nem tűztem ki célokat magam elé, nem akartam x. perc alá menni vagy több km-t futni, csak futottam bele a nagyvilágba.
Felvettem egy kényelmes tempót és azzal kényelmesen lefutottam a 3,2 km-t és közben még fotót is készítettem a tájról, hogy lássátok, miért öröm a futás. :)

Láttam hattyút, kacsát és szarkákat, apró vizimadarakat és milliónyi apró repkedő bogarat (nagyon jól jön a nyakba kötött bandana ilyenkor, mert így nem kellett se belélegeznem se lenyelnem őket).

Szép napot mindenkinek! :)

Futósnapló 5

Amiben hősünk rájön, hogy nem jó ötlet sonkával teli hassal futni...

Szombaton nem futottam, de ma rámjött nagyon a futhatnék (szinte lelkifurdalásom volt a tegnap miatt).
Persze most már tudom, hogy nem a legjobb ötlet a "mézes-mustáros héjban sült sonka, párolt zöldséggel" ebéd után futni, mert a 2,2 km 15 perc alatt csúszott le.
Viszont most növeltem a távot és 3,2 km-t futottam.
Jó volt és a lelkifurdalás is alábbhagyott. :)

Boldog anyáknapját mindenkinek akit ünnepelnek és aki ünnepel! :)

Futósnapló 4

Péntek van és nem hittem volna, hogy nemhogy 15, de 14 perc alá sikerült csökkentenem a 2,2 km-es távot.
Rövideket gyalogoltam bele, de energiatakarékosan is futottam.

Tegnap a kommentekben szóba került a futó öltözék, így most a személyes tapasztalataimról írok.

Számomra a legfontosabb felszerelés a jó és tartós sportmelltartó. Éveken át, míg aikidóztam és jitsuztam  volt egy pár isteni sportmelltartóm, megfelelően védte a mellemet, de nem szorított, szinte észrevehetetlen volt, sajnos az évek alatt tönkrement és mivel már nem árulták azt a márkát sehol, így kellett keresnem más lehetőségeket. Vettem sportáruház saját márkás sportmelltartót, volt Marks and Spenceres, hát baromira nem jöttek be.

Aztán tavaly a BodyCombat miatt kellett vennem egy igazán jót. Azt tudtam milyen nem kell, milyen nem jó, és véletlenül belefutottam egy Lonsdale melltartóba. Első felpróbálásra szerelem volt.
Még egy művészi képet is készítettem róla nektek a mai futás után:

Amint láthatjátok haladok a divattal, a fürdőben fotóztam magam mobillal és tükörben, közben meg próbáltam kacsacsőrt csinálni a számmal. :D De sajnos csak hülye fejet tudok vágni. :)
Szóval a pántja vastag, de nem túlságosan, megfelelően szellőzik, tart, de nem lapít le és nem is engedi ugrándozni futás közben a ciciket. Ráadásul az alja kapcsos, így állítható.

Sokan azért nem kezdik el a futást mert egy igazán jó cipő vagy egy jó felszerelés vagyonokba kerül. A cipő valóban nagyon fontos, nem érdemes kínaipiacos tornacsukában nekiindulni, több kárt tesz, mint annyi hasznot hajt maga a futás.
Tehát érdemes erre spórolni, futós-, szakértői blogokban utánanézni mit és hol érdemes megvenni, mire kell odafigyelni.


Nekem a ruházat megvétele előtt iszonyatos lelkifurdalásom volt, hogy ennyi pénzt kiadok rájuk (összesen negyven font volt a felső és a nadrág akciósan), így elkezdtem azon spórolni, hogy nem vettem kávét az egyetemi kávézóban (hanem vittem inkább magammal), nem vettem felesleges édességet a bevásárlásnál és így tovább. Szépen összejött az összeg, lelkifurdalás nélkül költhettem el és nagyon megérte, mert tényleg  más, jobb ezekben futni (legalábbis nekem).

Tessék kaptok még egy hülye fejes képet ahogy a futósfelsőmben pózolok.

Futósnapló 3

A tegnapi futás elmaradt, mert éjjel eléggé rosszul voltam, aztán meg a napot az egyetemen töltöttük, délután meg átmentünk köszönteni a barátunk tündéri kislányát és a végén társasjátékozásba torkollott az este.
Itt hívom fel a figyelmét mindenkinek az Alhambra és a Geistes Blitz nevű játékokra.

Emiatt nem is reménykedtem abban, hogy ma jobb időt fogok futni a keddinél, főleg, mert a reggelem a szokásos módon egy nagy pohár tejeskávéval kezdődött amit kanapén lustulással fűszereztem, azután jutott eszembe, hogy basszus nekem ma reggel még futnom is kell.

Éééééés igen! Nemhogy 18 perc alá sikerült vinnem az időt, hanem pontosan 14 perc és 10 másodperc lett!!! Szóval most nagyon, nagyon örülök. :)
Igaz, hogy még a fogínyem is zsibongott mire a házunk elé érkeztem, de jól érzem magam.

Egy kérdés a tapasztalt futókhoz: hogyan kerülitek el a torokfájást? Orromon veszek levegőt és a számon kifújom (nem tudom ez jó technika-e, de mindig megfájdul a torkom, ja és temérdek papírzsepi szükségeltetik. Vagy majd megszokom? :)

Futósnapló 2

Nem is tudtam, hogy ilyen jó dolog hajnalban felkelni és futni menni.
Aggódtam, mert nem tudtam éhgyomorra hogy fogom érezni magam, de a legnagyobb meglepetésemre semmi bajom nem volt abból, hogy vizet ittam csak indulás előtt.

Belőttem magamnak egy kis kört (2.12 km), amit a héten minden nap futok majd. Ma még csak 18 perc alatt sikerült, de remélem péntekre már sikerül jelentősen lecsökkentenem az időt és belekezdhetek egy hosszabb útvonalba. Most még lassú vagyok.

Rohanok, adok enni a gyerekeknek, eldobom őket a suliba, aztán meg meg kell írnom még két disszertációt.  :)

Futósnapló 1

Nagy híreim vannak, ugyanis a múlt héten már nem bírtam cérnával és az orvosom titkársága helyett a PALS-t hívtam, akik tanácsot adnak és segítenek közvetíteni a panaszomat. Érdekes módon két nap alatt lett időpontom és nem két hónap múlvára, hanem mára.

Szóval izgulok.

Dióhéjban összefoglalva az eddig történteket:
januárban volt egy hasi rutinműtétem, kulcslyukműtét, ambuláns megoldással úgy volt, hogy reggel bemegyek, délután már haza.
Sajnos azonban valami komplikáció történt és ezért egy ötödik vágással (a három helyett öt van rajtam) egy csővel és egy zacskóval az oldalamon mentővel átszállítottak egy másik kórházba. Ott tartottak több napig, majd hazajöhettem itthon lábadozni, miután úgy látták, rendben vagyok.

A műtét után 61 kilóval jöttem ki a kórházból és baromira legyengülve. Azt mondták négy hét múlva kontroll majd hívnak az időponttal, addig semmi torna, semmi edzés, de még hajolgatnom, se szabad.
Mivel nem kaptam se diétás étrendet, se a kötéseimet nem vették le, ezért a neten kértem segítséget, mit csináljak, drága Csillám kislánya Katinka segített nekem végül egy szigorúbb diétás tervvel.
A cukorbevitelemet minimálisra lecsökkentettem, így a napi három/négy tejeskávé két/három cukorral már a múlté, lemondtam imádott sajtjaimról is és vártam a behívót, hogy mikor kezdhetek újra mozogni.

Hát a behívó nem jött, viszont a hasam fel van puffadva, szerintem tele vagyok vízzel és jelenleg verem a 66 kilós lécet, a hajam meg ijesztő mértékben elkezdett hullani. A háziorvosomhoz fordultam kétségbeesésemben, de ő csak annyit tudott segíteni, hogy adott egy savlekötő gyógyszert és megállapította, hogy gyulladásban van a gyomrom.

Azért nem nagyon részleteztem nektek ezeket, mert nem szerettem volna nyavajgósnak tűnni, se ecsetelgetni az egészségi állapotomat.

A tavalyihoz képest gyakorlatilag nulla lett a teherbírásom, ami nagyon elkeserít. Nem tudom most mennyit tudnék végigcsinálni egy body-combat edzésből.
A legelkeserítőbb, hogy nagyon vártam ezt a műtétet, azt hittem végre megszűnik a fájdalom, rendeződnek a dolgok, de nem így történt.

Na de ennyit a nyavajgásból, megnézzük a doki ma mit fog mondani.

Addig is, ma úgy futottam, hogy legyen 15 perc próbáltam, folyamatosan egy sebességgel. Eléggé kifáradtam, de örültem, hogy nem álltam meg egy percre sem. :)

Heti összefoglaló

Rengeteg dolog történt a héten, de sajnos kevés a disszertációmmal kapcsolatosan. Azaz nem haladok úgy, ahogy szeretném.

Nagy öröm volt, hogy a héten két különböző eseményre is meghívták a poszteremet (ez egy olyan jellegű publikáció ami összefoglalja a tudományos kutatómunkát amit végeztem egy nagy és színes poszteren, szépen részletezve). Volt szakmai és nem szakmai közönség is, mindkettő nagy feladatok elé állított.
Úgy éreztem magam, mint régen amikor az Utazás Kiállításokon képviseltem a céget amelyiknél dolgoztam és egész nap a magassarkúban állva kellett prezentálnom. Viszont megkérte egy kedves idős úr a kezem, plusz jópáran valóban hostessnek is néztek, aztán azzal védekeztek, hogy olyan csinos vagyok.

Ma muszáj sokat haladnom az írással, így gyorsan elmentem futni egyet, hogy ébren tudjak maradni, mert folyamatosan ásítozom.
A futásban ez a blog lelkesít. Kétféle módszerrel futok, az egyik a belesprintelek, majd lassan kocogok, a másik meg a kb. folyamatos sebességgel futok de csak addig, amíg birom.

Most megyek írni gyorsan.

Változtatni és változni

Az úgy volt, hogy jött az öcsém meg az ünnepek, és nem volt edzésünk sem. Szépen, lassan elkényelmesedtem és rászoktam, hogy mindig van itthon valami édesség vagy cukros üdítő, és egyszer csak nem tornáztam tovább. Hát jól megadtam magamnak… újra fájdalmas a mérlegre állni, és a tükör előtt is igyekszem mindig gyorsan elsurranni.

Gondolkodtam azon, hogy majd jól elsunnyogom a változós naplóm nem változós részeit (ez a napló a nőStényeken futott), és majd csak akkor jelentkezem, ha a következő kihívást végigcsinálom és már csecse leszek megint, de aztán eszembe jutott, hogy lehet, hasonló cipőben jártok, mint én, és ez talán lökést ad az újrakezdéshez nektek is – meg nekem is.

Tehát azzal kezdődött, hogy Ginám ellátogatott hozzánk, mielőtt kilenc hónapra elment túrázni meg önkénteskedni Spanyolországba. Mellékállásban edzősködik, ő segített felkészülni például a Budapest Maratonra a PCOS-futócsapatnak, így megbeszéltük, hogy majd elmegyünk futni meg tornázunk együtt itthon.

Szóval jött Gina és edzett, merthogy rosszul tartom magam, a hasam nem feszes, a csípőm nincs előrebillentve, a vállamat meg vagy túl magasra húzom, vagy túlságosan leeresztem, de semmiképp nem közelítenek a lapockáim egymáshoz.

A nyújtásom meg mindenképpen hiányos.

Megkínzott.

Kritizált.

Hát így jártam.

Pedzegette, hogy esetleg megpróbálhatnám az Insanity-t.

Ezt a mozgásformát már említette Ziebi is, úgyhogy utánanéztem, megszereztem és elkezdtem a 60 napos kihívást. Aztán közbejött egy műtét.

Vártam már, örültem, hogy túl leszek rajta hamar, de rosszul sült el. 

Azt mondta az orvosom, hogy olyan négy hétig ne eddzek semmit, majd a felülvizsgálatnál megnézzük, hogy mi van négy hét múlva. 

Eltelt a négy hét, aztán hat, aztán már nyolc. Hívtam őket, hagytam üzenetet, hogy nem jött meg a "behívóm" és azzal is, hogy sajnos gondok is vannak, de azóta se hallottam felőlük.

Most ott tart az ügy, hogy a háziorvosom szerint sincs rendben a dolog, adott egy gyógyszert egy hónap próbaidőre és várunk.

Az enyhe edzéseket elkezdhetem, így megint felvettem a futócipőt és kocogni kezdtem.

Nem hajthatom túl magam - nem is tudnám, mert úgy el vagyok punnyadva -, ezért csak szépen kocogósan nyomom.

Ma futva elkocogtam a gyerekekért a suliba és vissza velük (2 x 2,14 km). Nagyon jó érzés volt a sok ülőmunka után. 

Ez a hét is jól kezdődik

Reggelre az autó szélvédőjén volt egy repedés, plusz megint egyedül voltam segítő a gyerekek úszásánál. Még azt hittem, hogy a múlt hét volt szar, mert a gyerekek betegeskedtek...

De többet ilyet nem mondok, az biztos, mert akkor mindig valami rosszabb jön.

Az autóval kapcsolatban egyébként röhej, de már csomó dolgot ki kellett cserélni. A kipufogó két éves, tél előtt új kerekeket tetettünk fel, az aksit pár hónapja cserélték, most meg szélvédőcsere. Kérdeztem párszor szakikat, hogy eladjuk-e, mit gondolnak. De mindegyik azt mondta, hogy "áááh ez az autó egy tank", nem szabad eladni... Csak nekem már kicsit tele van vele a tököm...

Farkasok és Édua

Édua imádja az állatokat. Már öt évesen közölte, hogy Pesten fog lakni, és majd bringával jár dolgozni az Állatkertbe. Nagyon örültem neki, hogy ilyen állatközpontú, de tartottam tőle, hogy majd kinövi.

Lassan tíz éves, de a szerelem mg mindig megmaradt. Tavaly a papánál a szomszédoknál bátran bevágtatott a tyúkok közé és az összes falubeli kutya a barátja lett két nap alatt. Itthon a három futóegéren gyakorolja az állattartás összes csínját-bínját. Felelős és nagyon komoly gazdijuk, aki folyton szelidítgeti a kis  egereket, és nem undorodik a takarítástól sem és attól sem, ha véletlenül rápottyant az egyikük. :)

Körülbelül egy éve teljesen odavan a farkasokért, gyűjti a fotókat róluk, a könyveket. A szombat délutáni családi mozi meg természetesen Csányi Vilmos Farkaslesen című dokumentumfilmje.

De sajnos én most kifogytam a farkasos/kutyás ötletekből, kiolvasta a Lassie hazatért, a Hihetetlen utazást, Fekete István könyveit (a Bogáncsot még ki kéne hozatnom, az otthon maradt sajnos).
A Dzsungel könyvés "Farkas vagyok"-ot énekelgeti. :)

Tudtok ajánlani jó farkasos/kutyás könyveket, filmeket?

Totális időhiányban szenvedek

de majd felzárkózom, igérem.
Csak most két disszertációt kell megírnom és már csak két hónapom maradt rá. A munkát nagyon élvezem. Amikor lehet, dolgozom a kis római leleteimen illetve könyvtárakban, levéltárakban molyoskodom.

Viszont a blogokra kevés időm marad.

A múlt héten szülinap is volt

Ugyanis a "kicsi" nyolc éves lett. Kérésére epertortát sütöttem (Zsuzsi barátnőm receptje alapján), amin természetesen eperből volt a robot-dekoráció (az meg az apja műve).

Szép hétvégénk volt. Csongi kérésére azonban nem a Közlekedési Múzeumba mentünk, mert oda csak Magyarországon akar menni, hanem egy közeli farmra, állatokat nézni, meg játszani egy hatalmasat a játszóházban. 

Így telt a múlt hétvége. A többiről rövidesen mesélek. :)

Kórházasdi 1. rész

Szóval hétfőre kaptam időpontot az egyik helyi kórházba egy belgyógyászati beavatkozásra, amire már elég régóta várok.
Mikor már biztosan műteni fognak, akkor elküldenek egy előzetes kivizsgálásra ahol megmérnek, vért vesznek. Majd ki kell töltened egy halom papírt magadról, allergiák előzetes betegségek, hordasz-e szemüveget, ki fog téged hazavinni a kórházból, ki fog vigyázni rád 24 órában az első napokban és így tovább. Ha nincs ilyen személy azt megoldják máshogy, ezt egy későbbi részben említem majd.

Ezeket a rutinbeavatkozásokat általában egy nap alatt zavarják le, tehát reggel bemegy az ember 7:45-re és attól függően mikor volt a műtét dél és három óra között hazaengedik. Előtte este már nem szabad enni és reggel hatig ihatsz vizet még.

Mikor megérkezel,  ellenőrzik az adataidat, kikérdezik a neved születési dátumod, majd bevezetnek egy előkészítő szobába. itt hat-nyolc kórházi ágy van egymás mellett amiket harmonika függönyökkel lehet elválasztani egymástól. Nagyon csípem ezeket a függönyöket majd később rátérek erre is, hogy miért. Tehát az előkészítőben van egy foteled, egy ágyad, egy kis asztal. Az ágyra már oda van készítve a kórházi hálóing, az eldobható bugyi és egy csodaszép, zöld kompressziós térdharisnya. Természetesen ott van mindenhol a kézfertőtlenítő, egy kis vékony (horgolt?) takaró (meglepően meleg) meg itt minden ágynak saját vérnyomásmérő mandzsettája (így hívják?) volt.

Kapsz egy azonosító karszalagot.

Ez csak a hátulja, az elején rá van nyomtatva a név, születési dátum, kétféle vonalkód. 

(nekem azért piros, mert van egy gyógyszerallergiám, akinek nincs semmi baja, annak fehér) aztán a nővérke vérnyomást mér, majd jön a műtő-orvosod asszisztense (mivel itt nem doktorok az orvosok automatikusan, hanem Mr vagy Mrs simán, ezért csak gyanítom, hogy medika volt), elmondja hányadik vagy a műtéti sorban, a legfontosabb tudnivalókat is és ha van kérdésed, megválaszolja. Aztán jön az altatóorvos. Újra kikérdez, volt-e már altatásos műtéted, elmondja mi lesz majd kérdezhetsz tőle.
Aztán szépen átöltözöl, segítenek is ha kéred.


Eléggé féltem az altatástól, de nagyon kellemes élmény volt. A műtőn kívül csinálják, egy külön helyiségben. Saját lábadon mész be, majd lefektetnek. Két anesztes van bent, aranyosak voltak viccelődtünk is.
Az egyikük teszi be a kézfejedbe az infúziós tűt (sajnos nem tudom a hivatalos nevét) nem adnak maszkot rád, hanem oda nyomják be az altatót. Mondta a doki, sok páciense ahhoz hasonlítja az érzést, mintha nagyon berúgna. Hát én is eldobtam a hajam az biztos. Emlékszem, hogy még annyit tudtam mondani milyen fura ízt érzek a számban és már zsibbadt is mindenem, mintha repülnék, aztán meg kikapcs.

Aztán a lábadozóban ébredtem, ahonnan kiengedik a műtötteket. Fura volt, hogy nem volt ott senki rajtam meg a két nővérkén kívül, akik az ágyam mellett álltak. Elmondták, hogy valami adódott a műtét közben, ezért most jön egy mentő ami át fog vinni egy másik kórházba, ahol megfigyelés alatt leszek pár napig. Ne aggódjak, nincs semmi gond, fel is hívták nekem Mashut akinek csak egy pár szót bírtam kinyögni.

Aztán jött is két mentős hölgy szép sötétzöld egyenruhában és átpakoltak hordágyra pikk-pakk. Arra emlékszem, hogy elnézést kértem tőlük a súlyom miatt, meg amiatt, hogy néha feljajdulok.

Átautókáztunk tehát egy másik város, másik kórházába. Eléggé kellemetlen volt, mert minden kis bukkanó fájt, le voltam szíjazva, plusz az orromban volt az oxigén meg minden. Igyekeztem csukva tartani a szemem, hogy ne lássam merrefelé megyünk, merrefelé tologatnak a kórházban. Az volt a szuper benne, hogy visszahoztak a saját megyénkbe, tehát kevesebb mint, negyedóra autókázásra voltam a lakásunktól.

Azért mesélem ilyen részletesen, mert nekem egy csomó minden teljesen új volt és sokkal rosszabbra számítottam egy sima NHS ellátásban.

Végre itthon vagyok

Sajnos a műtétemnél adódott egy kis komplikáció ezért átmentőztek egy másik kórházba, ahol az elmúlt napokat töltöttem. Ma engedtek haza, még elég kába vagyok, meg fájok, de majd írok részletes beszámolót, mert gondolom többeket érdekel, hogy is működik itt a kórházasdi.

Bevásárlás

Szatyrokkal megrakodva vártuk, hogy Csongi végre beleüljön a szánkóba és bepakolhassuk mellé amit vásároltunk.
Ő viszont csak ott toporgott és nézte, ahogy szerencsétlenkedem.
Nógatni kezdtem, kissé türelmetlenkedve: - Kisszívem kérlek, legalább csinálj úgy, mint aki bele akar ülni a szánkóba.
Mire a gyerek megszólalt dörmögve: - Bele akarok ülni a szánkóba -  majd állt tovább.
Hát ő megtette amit kértem. A jelét adta, hogy bele akar ülni. :D

Még mindig hó és helyzet

Ma felhívtam a kórházat, hogy a havazás miatt számíthatok-e a holnapi műtétek törlésére.
Az az üzenet fogadott, hogy a hányós vírus miatt ha lehet, csak az menjen oda, akinek tényleg fontos. Látogatók meg inkább ne. De a havazás miatt biztos nem maradnak el műtétek. Ez utóbbi jó hír, csak
az a bosszantó, hogy emiatt a vírus miatt lett áttéve a műtétem egy másik megyébe, mert a kórházban itt mellettünk már ez tombol egy hete.

Abban meg csak reménykedni tudok, hogy a havazástól lejutunk oda épségben...

Végre megérkezett

Itt az első igazi hó.

Reggel már vártuk, hogy mikor kerül ki az iskola honlapjára a "ma nincs tanítás" kiírás. Ez itt elég megszokott, hogyha havazik, akkor bezár a suli. Mashu meg is jegyezte, hogy azért "elég lazán bánnak a szülők idejével" és igaza is van.
Mondjuk a sulinak is igaza van, mert dombtetőn, mellékúton, ahol a sószóró se nagyon jár, jobb félni, mint megijedni.

Felvittük hát a gyerekeket, autóval, mert utána meg jelenésünk volt a szerelőnél, hogy kereket cseréltessünk.

Mire hazaértünk igazán rákezdett és meg is jelent az iskola honlapján a figyelmeztetés:
"a rossz idő miatt, aki szeretné vigye el a gyerekét haza egy órakor."

Aztán tizenegykor már a következő frissítés volt fent: "aki előbb már hazavinné a gyerekeket, az megteheti".

Elindultunk hát teljes menetfelszerelésben és egy műanyag szánkóval.
Az iskolában meg több anyuka megjegyezte: "Édua meg Csongor apukája kabátban van. Tényleg nagy a hideg!"
(Mashu ugyanis ha fázik, a rövidujjú inge alá felvesz egy rövidujjú pólót. Most a két rövidujjúra felvett egy esőkabátot...)
A gyerekek felöltözve várták a szüleiket a nagyteremben, minden osztály együtt. Onnan engedték ki őket, hogy bekiabálták a nevüket.

Hazafelé csatlakoztak hozzánk a barátaink, két, plusz egy gyerekkel. A kicsik felváltva szánkóztak hazafelé, miközben Mashu húzta őket.

Nagyon jó buli volt.

Aztán később elindultunk Éduával a boltba, mikor telefonált az autószerelő, hogy kész a kerékcsere mehetünk, így bolt előtt még felvettük "Felhőcskét" (ahogy Csongor nevezi) a szervizből.

Még sosem voltak ilyen szép új gumijaink (mindig használt autóink voltak és nem voltak sokáig velünk). Még színes csíkok is vannak az új abroncsokon. :) Kipróbálhattam, hogy milyen nem tisztított úton szánkózni az autóval. Életemben először vezettem hóban, hát elég trükkös volt. Főleg kanyarban.

Most késő délután megint kivittem őket szánkózni, meg hógolyózni. Csongi nagyon fél lecsúszni, ezért őt nem erőltettem, de Édua  fel és le, csak fel és le, folyamatosan rótta a köröket. Életében még csak egyszer szánkózott ezelőtt, mikor Karácsonykor otthon voltunk Magyarországon két éve. Nagyon élvezte.

Csongival közben hóembert építettünk.

Sajnos valahogy bejutott a hó a bakancsába, pedig síanorák volt rajta és nem vettem észre idejében, nála meg ez meg szürkületi zóna, egyszerűen nem érzékeli. Jó hideg volt a lába, meg csurom víz a zoknija. Örülök, hogyha nem lesz beteg szegénykém.


Szóval itt a hó és mindenki nagyon élvezi. A bennszülöttek meg persze pánikolnak, az egyetem is bezárt. Egy barátnőmnek a vizsgáját kellett félbehagynia.
Tehát ahogy a helyi Hírcsárda azaz a Daily Mash írta még tavaly: "Angliában teljesen normális téli időjárás várható, tessék kérem pánikolni".
És így is van, a kisboltban már nem volt egy morzsa kenyér sem, mire odaértünk délután fél háromra Éduával.

Nagyon vidáman kezdődött a napom

Átfagyva üldögéltem a vonaton - ami természetesen késett, mert tűz volt a Victoria-n* - mikor jött a kalauz és lyukasztotta a jegyemet, majd továbbállt.

Mikor vissza akartam tenni a jegyet a tokjába, kellemes meglepetés ért:

ugyanis egy kis pillangót kaptam.

Így máris jobban éreztem magam. :)

*Megilleti a dicséret a Southern többi munkatársát is, mert általában ha valami gebasz van fent Londonban, ha esik a hó, ha falevelek hullanak a sínre, és még sorolhatnám, akkor teljesen meghal a vonatközlekedés délen, Lewestől - Seafordig, East Croydontól - Brightonig . Most azonban csak kicsit késtek minden irányban és ezért elég hamar vissza is értem, miután leadtam a disszertáció vázlatomat.

Mert nem tudja elmondani

Nem tudja elmondani. Valami baj van.
Látom rajta. Feszült, tikkel. Mindjárt robban.
Nem tudja megfogalmazni. Érzi ő is, tudja ő is.
Pengeélen táncolunk. Megpróbálom lefoglalni.
Pengeélen táncolunk. Megpróbálom lenyugtatni.
Pengeélen táncolunk. De már pörög. Túlpörög.

Aztán megszűnik körülötte a világ. Egy buborékba kerül.
Nem érti a magyart sem és az angolt sem. Kiabál. Sikít.
Olyan mint egy tesla-tekercs. Csak úgy pattognak körülötte a szikrák.
Látom rajta, hogy neki is rossz.

Susogni és csitítani, ölelni szorosan, nehogy megüssön valakit vagy kárt tegyen magában.

Susogni, ringatni, hogy szétpattanjon az a fránya buborék.

Aztán csak ülni tovább a szőnyegen, ülni, ölelgetve őt amíg engedi.

Túl vagyok rajta

Az az igazság, hogy ez a 2013 nagyon sűrűn indult. Készülnöm kellett az utolsó vizsgámra, plusz a disszertációm tervét megírnom. Négy napig alig jöttem ki a tanulószobából és a végén már Bizánccal álmodtam.

Íme a titkos "bizánci "tanulószobám.

Természetesen a vizsga előtti éjszaka alig aludtam valamit, gyakorlatilag félig csukott szemmel vettem meg a jegyet a vonatra hajnalban. Tudtátok, hogy most a diákjegy hajnalban csak max. 12 font lehet, így végre jól jártam azzal, hogy van diákbérletem, mert egyébként tizenöt font lett volna.
Miért indultam el hajnalban itthonról? Ugyanis kéremszépen hóhelyzet van, azaz azt jósoltak. Havat és még több havat. Hát mi itt csak egy egész keveset láttunk.
De mert hóhelyzet van ilyenkor szokott totálisan bedugulni a Gatwick-Brighton vonal, ezért a biztonság kedvéért azzal mentem le ami még hét előtt indul, hogy odaérjek a fél tízes vizsgára.

Odaértem szerencsésen.

Részlet a Pala d'Oro-ról, Velence, Szent Márk Bazilika

Mivel többen kérdeztétek már korábban, hogy hogyan zajlik egy ilyen vizsga, ezért most leírom. Valószínűleg azért vagyok ilyen bőbeszédű mert épp a disszertáció-tervet kéne írnom... na sebaj.

Tételsor az nincs, hanem témák vannak amit a szemináriumokon végigvesztek, utána meg kapsz egy 50 műtárgyból álló diasorozatot, hogy párosítsd hozzájuk az anyagot és szépen magold be őket.
Aztán a három óra hosszan tartó vizsgán, kapsz hét kérdést és abból háromra kell válaszolnod. Gyakorlatilag kisebb esszéket kell írni róluk.

A három közül az egyik fix kérdés, nem választható. Ez képfelismerés, elemzés és kontextusba helyezés.
Tehát ha kapsz három különböző műtárgyat, amin egy vagy több bizánci uralkodó látható, akkor biztosan az  udvari művészet témakörben kell alakítanod. Miért rendelték meg, kik rendelték meg, hogyan ábrázolták, testtartás, ruházat, mit üzennek ezzel és így tovább ami a csövön kifér, dátumokkal és lehetőleg referenciákkal.
A többi kérdés mondjuk olyan, mint:  "a Macedóniai Reneszánsz csak egy új festészeti stílust jelentett, esetleg valóban valaminek az újjászületését jelezte" vagy: "hogyan hatott a bizánci művészet más országok művészetére".

Szóval ilyesmi. Erre van három órád, amit egy szigorúan őrzött teremben vezényelnek le. Amikor belépsz onnantól már egy mukkot sem szólhatsz és ki sem mehetsz az első óra végéig. A cuccaidat, a víz, rágcsálnivaló és tollak kivételével mind egy halomba leteszitek a terem egy távolabbi sarkában, aztán megkeresed a számoddal ellátott papírt. A nevedet szigorúan tilos ráírni, ezért mindenhol a diákod regisztrációs számát kell használnod. A vizsgabiztosok átnézik az asztalodat, a papír zsebkendős csomagot is alaposan, majd megnézik a diákodat is, hogy tényleg te vagy-e rajta és stimmel-e a szám a vizsgapapírodra írt számmal.

Sütöttem süteményt is a vizsgára.

Ma legalább voltunk háromszázan, persze nem mind művészettörténet diákok, belőlünk elég kevés van  ugyanis.

Az első órában nem mehet ki senki, aztán aki wc-re akar menni azt felírják egy listára és sorban kiengedik őket. A papírra ráírják mikor távozott és mikorra ért vissza. Szigorúan ellenőrzik a kukákat, az illemhelyiségekét is és folyamatosan cirkulálnak a vizsgabiztosok.

Egyébként meg úgy elszáll a három óra, hogy észre sem lehet venni. Ez akkor bosszantó, ha már görcsöl a kezed és még írnál, mert annyi minden van a fejedben.

Ha végeztél, a jelenlétedben ellenőrzik a vizsgapapírt (rajta van-e a számod, kitöltötted-e az adminisztrációs részét rendesen) , majd ott kell hagynod az asztalon, aztán meg mehetsz is kifelé.
Ezek egyébként füzetek, de lapot nem szabad kitépni belőle. Nem használhatsz vázlatlapot sem, mindent abba a füzetbe kell leírnod és aztán áthúzni, hogyha csak vázlatnak szántad.

Így megy ez. Egyszer majd írok arról, hogy hogyan osztályoznak és ez mennyire számít majd bele a diploma végső jegyébe, csak nem most.

Tehát rohanás van, mert csütörtökön leadás és megyek a kórházba, hogy jól megvizsgáljanak a hétfői műtétemre. Hát izgulok rendesen.

Brightoniak és környékbeliek figyelem!

Január 21-től, ingyenes nyelvtanfolyamot indít a Sussexi Egyetem (University of Sussex) Falmerben.

Harminc font a jelentkezési díj, de ha az órák nyolcvan százalékára elmentek, akkor a végén ezt visszatérítik.

A kiírásban nem volt megszabva, hogy kik jelentkezhetnek, úgyhogy továbbítom nektek, szerintem nagyon jó lehetőség.
A jelentkezési lapot innen lehet letölteni: jelentkezés ingyenes angolórákra.

Az új év első napja van

Nagyon nem szeretem, hogyha január elseje ágyban nyűglődéssel, meg lustálkodással telik. Pedig nem is hiszek a babonában, ami azt mondja, hogy: amit teszel az új év első napján, azt fogod tenni egész évben.

Mivel gyönyörűen sütött a nap, kihasználtuk és kirándulni mentünk.

Az ég gyönyörű kék volt, a fű zöld, nyugalom és békesség mindenhol. Egy baj akadt, hogy a mezőt és a túrautat elárasztotta a talajvíz az elmúlt hetek esőzései miatt, így egy idő után vissza kellett fordulnunk, de így is nagyon élveztük a kis sétát.

Most, amíg a gyerekek mesét néznek, kivettem egy órát a tanulásra (nemsokára lesz egy vizsgám), meg szerencsére egy kis munkám is akadt.

Minden drága olvasómnak boldog új évet kívánok! :)