Boldogot és szépet!

2011 nagyon rossz év volt.
Nehéz időszakok, csalódások, betegségek és gyógyszerek. Nagyon vártam, hogy vége legyen.
Ha nem lett volna mellettem a családom és a barátaim, akkor nem tudom hol lennék most. Köszönöm nektek is, hogy itt vagytok!

Remélem 2012 jó év lesz. Mindenkinek nagyon boldog újévet kívánok!

Betegség és sok sok nevetés

Az igazság az, hogy valami csúnya torokfájós vírus/baci kapott el engem. Nyelni, beszélni nemigen tudok, a lábam meg a derekam annyira fáj, hogy nem tudok aludni tőle. Viszont valami rejtélyes módon, mégsem vagyok álmos és letört. :)
A karácsony az megvan, köszönöm. Olyan nagy karácsonyi hangulat nem volt (ezt hiányoltam), de jókat játszunk és dumálunk.
A Szenteste ajándékbontás meg viccesen alakult. A gyerekeket kitettük a nagyobb fürdőszobába, ott vártak, mi meg az öcsémmel meg Mashuval felálltunk a fa mellé és azon kezdtünk el törni a fejünket, hogy mit énekeljünk.
Nekem nem volt hangom, így passzoltam, ők meg nem szeretik az ilyen Mennyből az angyal, meg Kiskarácsony éneklést. Végül kínomban felvetettem a boci-boci tarkát, de megvétózták azt is.
Szóval gyorsan youtube és Loreena, legalább ennyi legyen, közben a kicsik meg feszülten várakoztak a fürdőben. Én beélesítettem a kamerát, hogy felveszem, ahogy bejönnek.
Sajnos stratégiailag rossz helyen volt a fa, ugyanis a gyerekek rögvest azt látták meg és az ajándékokat (szinte az ajtóban) így rávetették volna magukat, ha az anyjuk (azaz én) nem kezd el méltatlankodni viccesen, hogy "hello lassítás, újravesszük".
Ők meg komolyan vették, és visszarohantak a fürdőbe, öcsém meg utánukvetette magát és "betanította őket" hogy édesanya, édesapa kezitcsókolom a sok szép ajándékért.
Na ekkor már szakadtunk a röhögéstől. A gyerekek berohantak és a nyakunkba vetették magukat.

Nagyon örültek a sok ajándéknak és bár mi felnőttek nem szoktunk ajándékokat venni egymásnak, adtam is és kaptam is (HALO Reach xbox játékot hehe).

Drága Zsuzsim jóvoltából, pedig került beigli is a fa alá, ugyanis sütött nekem egyet ajándékba, az én elrontott beiglim helyett. :) KÖSZÖNÖM!!!

Tegnap este meg a BBC-n volt egy karácsonyi Dr. Who epizód. Éduával nagyon örültünk neki, szuper volt. :)

A fején a christmas crackersből származó korona :)

Lazítunk, filmet nézünk. Édua "Keep calm and call the Doctor"(Dr. Who pólóban)

Nevet a drága :)

Csongi kockákat épít, először megcsinálja síkban az alapot, majd összehajtogatja kockába. :)

Boldog és békés karácsonyt kívánok nektek!

Köszönöm, hogy velem vagytok, hogy olvastok és ezáltal támogattok lelkileg (még ha nem is tudjátok). :)
Sok-sok szeretettel küldöm ezt a dalt, innen a ködösből nektek! 

Szeretettel mindenkinek

Ha nem indul el a magyar felirat, azt külön be lehet állítani. :)

Szeretettel ajánlom még ezt a filmet mindenkinek:

Betlehemes

A magyarországi út miatt sajnos lemaradtam Csongiék Betlehemeséről, de szerencsére van pár felvétel, amin megnézhettem őket.
Egyet megosztok veletek:

Egyébként büszke vagyok rá, mert látszik a felvételen, hogy már nagyon be van pörögve, tikkel is rendesen, de végigcsinálja és ez nagyon jó! :)

Egy kis művészettörténet

Reneszánsz idők - szerződések és iparosok

Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy miket foglaltak bele egy reneszánsz-kori festmény megrendelésébe, akkor kattintsatok. :)

Megyek haza...

...egyedül. Ilyen még sosem volt az elmúlt években, hogy a gyerekek nélkül legyek valahol, pláne több estét.
Nem aggódom amiatt, hogy itten nagy sírások lesznek, mert eszméletlen jól elvannak az apjukkal, Maska már mondta is, hogy kitalál nekik érdekes programokat majd azért.


Jajj izgulok azért....

Mr Maker

Na ezért a részért kell nekünk mindig megnézni Csongival a MrMaker című műsort.
Ma megkérdeztük Csongit, ő melyik lenne ezek közül. Szerintetek mit válaszolt? :)

Lazításképpen

"Adrian Mole"-t nézek. Csongor néha megáll mögöttem majd megkérdezi: - Varázsolnak is?
- Nem, miért varázsolnának?
- Mert ez a Harry Potter, nem?

Ma már eljátszottuk ezt párszor, mert meg van győződve róla, hogy ez csakis Harry Potter lehet. Mondjuk megértem:

Római nap

Éduáék egészen eddig a rómaiakról tanultak.
Ma pedig be kellett öltözniük római polgárnak és persze ettek "római" módra pl. olivabogyót (amit a lányunk megszeretett végre) és mindenféle érdekes dolgokat is csináltak.
Mi szerényen Minervának öltöztettük a gyereket, na meg ő se adta alább egy istennőnél (a komolyság az arcán az az isteni tekintet):

Nagyon jónak tartom ezt a fajta történelemoktatást így harmadik osztályban, ez biztosan megragad bennük. :)

Advent első vasárnapja - ÖMF

Bevezettünk egy kis játékot a karácsonyváráshoz. Az első gyertya meggyújtásakor ugyanis mindenki húz egy nevet a családtagok közül és egy hétig ő lesz a kihúzott embernek az adventi meglepetésfelelőse. Azután a következő vasárnap újra húzunk. A meglepetések között lehet bármi, reggeli kávé, vagy, hogy megcsinálunk a másik helyett egy házimunkát, vagy segítünk neki valamiben, esetleg írunk neki aranyos üzenetet, rajzolunk képet és így tovább.
Mikor ezt megbeszéltük KisCsücsök megkérdezte: - Lehet adni májkrémeskenyeret ajándékba?
- Persze, lehet - válaszoltuk neki.
Aztán húztunk. A gyerek megint dörmögött egyet: -  Szeretném ha apa húzna és adna egy májkrémeskenyeret.
Édua Mashut húzta, Mashu Éduát, Csongor meg kinyitotta a papírját és fennhangon felolvasta: - Ömf. Én meg Ömfnek fogok adni ajándékot - majd összecsukta a papírt. Néztünk rá: - de Csongor ki az az Ömf?
- Az van ideírva.
Hát átütött a filctoll a papíron és a gyerek a hátoldaláról olvasta fel nevet (az E betű meg F-nek látszott).

Aztán elmagyaráztuk neki, hogy az ott nem Ömf.
Édua meg majd' megpukkadt a nevetéstől és most Ömfnek hívnak engem...

Egy kis nosztalgia

Ma jelent meg a nőStényeken. Látszik mennyire hiányzik a tágabb családom?

(Meg a Vörösmarty téri karácsonyi vásár:))
De megyek haza pár napra intézkedni Magyarországra decemberben. Kilenc éve (ha beleszámolom a terhességet Éduával :)) először leszek több napra távol a gyerekektől.
Izgulok, főleg mert még közben be kell fejeznem a harmadévet is a beadandókkal.

Édua alkot

Általában azt gondolom, hogy a gyerekképek feltöltése öncélú, önigazoló dolog, mintha azt várná a szülő, hogy mindenki megdicsérje (természetesen kritika nélkül) milyen fenomenális a csemetéje. Ezért nem szeretem a mieink alkotásait megosztani, de most kivételt teszek, mert mikor megláttam a lány mai akcióit, kicsit törni kezdtem a fejem, "és ezt most így hogy?".

 

Nessi

Vitéz és sárkány

Odüsszeusz

Párisz meg az alma

És khm... egy guillotine...

Azért megnyugtatásul közlöm (főleg a családnak üzenem), hogy gyerekrajzokat is képes készíteni a drága:

El vagyok csúszva teljesen

Bár a napjaimat ilyen gyönyörűségek társaságában töltöm mint ő:

vagy ő:

...és hatalmas könyveket tanulmányozhatok az olaszországi reneszánsz festészetről (ebből kell egy esszét összehoznom december nyolcadikára) mégis úgy érzem, ül a nyunyó a vállamon és valahogy sehogy nem haladok semmivel.
Holnap ismét van szemináriumom, le kell mennem az egyetemre, pénteken jön a lakásnézőnéni (az ügynökségtől), addig még el kell valahogy takarítani a gyerekágyat ami szétszerelve áll az előszobában (és amiért nem jött el végül a jótékonysági egyesület akiknek adtuk), a ruhák gigászi halmával is még meg kell küzdenem és már megint éjfél és tegnap sem aludtam és ma is egész nap csak kóvályogtam.

Mások hogy bírják ezt csinálni? Már a kávé sem segít... egész nap csak kókadoztam a könyv fölött...

Basszus, basszus, basszus

Fél év. Fél éve várunk egy vérvételi időpontra. A genetikai központ soha nem veszi fel a telefont, ha hagyunk üzenetet sose hívnak vissza. A háziorvostól június óta várom a telefont, már ezerszer zaklattam, ezerszer csörgettem és még semmi hír, nem tudnak semmit.


Tegnap éjjel besokalltam és elhatároztam, hogy ma felhívom a kórházi doktornéninket, aki talán tud legalább tanácsot adni. Éééééés igen! Vele kellett volna kezdenem. Ugyanis el sem jutottak hozzá a genetikus feljegyzései az esetleges Stickler- vagy Williams szindrómáról, hogy azt kellene vizsgálni, na meg a törékeny X kromoszóma után nézni.
Szóval most küldöm neki a jelentés másolatát és úgy várom a levelét a vérvizsgálatra mint ahogy a mannát várták a sivatagban...

Mondjuk azok után meg sem szabadna lepődnöm, hogy a műtétem közel másfél éve húzódik.

Szóval az agyam most kb. olyan mintha ki lenne sütve, majd írok rendes posztot is, de most egyszerűen iszonyat dühös vagyok magamra és az NHS-re is...

Pudsy

Na? Tudjátok ki ő?
Ma a gyerekek iskolájában mufti-day volt, azaz mehettek civil ruhában suliba, mindezért egy fontot adtunk, ami mind-mind adományra megy.
Aztán itthon Édua csinált a farkasember-lányának pöttyös szemkötőt és Csongor rajzolt egy Pudsyt :)

 

Pöttyös nap van és pöttyös őrület. :) Holnapra már kértek Pudsy-füleket is.

Szóval tudjátok ki ez a szemkötős mackó?

Azon gondolkodunk,

hogy hogyan lehetne kihozatni a cicánkat hozzánk. Ugyan a bérleti szerződésben benne van, hogy állatot nem lehet tartani (meg az is, hogy cigizni sem lehet, mégis cigivel van kiégetve a függöny, a szőnyeg, a linóleum a fürdőben).
Szóval azt szeretném megkérdezni, hogy van közöttetek olyan, aki tart itt Angliában háziállatot és elvileg nem lehetne neki? Ilyenkor bírságolnak az irodák? Vagy emelik a díjat? Vagy kiraknak?
Ha ez a része megoldódik, akkor a repülőn szállítás következik, mert amikor évekkel ezelőtt terveztük az idehozatalt, az állatorvos nem javasolta, mert szerinte a stresszbe belepusztult volna a macsek, a bealtatózást, benyugtatózást meg nem ajánlotta a kora miatt (12 éves).

Volt már közületek olyan, aki idős cicát hozott ki?
Mashu megy majd haza januárban egy konferenciára és akkorra kéne kitalálni mit lehet csinálni...

Kedves Kovács András Péter!

Elsőnek szeretném elmondani, hogy nagyon örülök a megkeresésének. A szóbanforgó levelet a facebook rajongói lapján megadott info@ kezdetű emailcímre küldtem el november 14-én, hétfőn, illetve eljuttattam egy másik emailt az RTLKlubnak is.
Az önnek írt levelem - amit első felhorgadásomban írtam -. úgy érzem, hogy eléggé karótnyelt anyatigrisesre sikeredett, pedig higgye el, nem ezt szerettem volna, főleg mivel úgy láttam, hogy a stílus miatt a mondanivaló kevésbé ment át. Tehát a "hisztizésért" én is elnézést kérek.

Köszönöm, hogy megértette: az autista nem egy jelző amit az ön által megjelenített emberekre lehet alkalmazni. Ahogy más fogyatékkal élőkkel sem viccelődünk, úgy őket is hagyjuk ki a sorból.
Az autista családtaggal élő családoknak sok kirekesztéssel és meg nem értettséggel kell szembesülniük, az autista gyerekek és felnőttek gyakorta esnek csúfolódások céltáblájává.
Ezzel kapcsolatosan szeretném ajánlani a National Autistic Society egyik kampányfilmjét (jelenleg sajnos csak angolul elérhető).


A bocsánatkérést köszönettel tudomásul vettem, az általam ismert magyarországi autistákkal foglalkozó szervezettel felveszem a kapcsolatot és eljuttatom hozzájuk az ön elérhetőségeit.
Tisztelettel:
Soproni Emőke

Ahhhhh...

Tegnap kaptam egy linket (hogy passzoljam át a rokonaimnak), karácsonyi ajándékötletek régészeknek.
Hat oldal listát tudnék írni kéremszépen, éjfélkor még javában böngészgettem az ajánlatok között "Jajj ez is kéne, meg az is kéne!".
Első körben egy szép ki bőrtok kéne az én kis spaklimnak, aztán kéne egy ilyen, mert folyton le kell vennem a kesztyűmet amikor valamit jobban meg akarok nézni.

És akkor erről még nem is meséltem... munkavédelmi bakancs, csodaszép.

Ja még ilyenem sincs saját:

Álmodozás közben mindig arra lyukadok ki a végén, hogy minden kéne, még egy landrover is, amit szépen belaknánk (én és a kis szerszámok).

Nagyon hasznos mozdony voltam

ma az egyetemen. Nem is meséltem nektek, hogy megválasztottak engem Student Rep.nek a másodikos évfolyamon. A feladatom, hogy a művtöri diákok szócsöve legyek. Ma mentem be a "főnökömhöz" aki nevetve mondta nekem, hogy nagyon örültek  mindannyian a főnökségből, hogy egy "mature" tehát idősebb diák nyerte el a pozíciót, nem egy húszéves egyetemista, mert velük nincsenek túl jó tapasztalataik. Tehát felvettem a szükséges papírjaimat, aztán meg beültem a kétórás szemináriumra, ahol egész jól teljesítettem (nem voltam álmos sem) ééés visszakaptam az egyik beadandómat is leosztályozva, ami miatt igazán nem kell szégyenkeznem.:)

De a legjobb csak most jön, ami ugyan nem hasznos, csak egyszerűen szimplán jó. Megszólított magyarul egy csodaaranyos és jófej lány a pihenőszobában, felismert a blogról (a hajamról :)))) és tök jót beszélgettünk (sajnos csak röviden).

Most még itt várok (és egy chio partymixből válogatom ki a ropikat:)), mert kilencig van még egy kétórás szemináriumom. Ott már lehet, hogy rendesen elálmosodom majd.

Egyébként ma gyönyörűen sütött a nap és én vezettem el a vonatállomásig otthonról. :)
(A rossz csak az, hogy  a gyerekeimet reggel láttam utoljára és már alszanak majd, mire tizenegyre hazaérek.)

Szomorú

Van egy komikus, Kovács András Péter, akire Ritta barátnőm hívta fel a figyelmemet.
Ez a "kedves" fiatalember a legutóbbi televíziós szereplésében az autistákkal viccelődött.
A szövegből idézek:
"Mindig áll a mérlegnél egy autista, két szem szottyadt paradicsommal..."
és mindehhez elég sokatmondó fejet vág. A közönség pedig hangosan röhög.

Amikor itt Angliában egy híres komikus nemrég a DS-es embereket tette nevetségessé, nagy felháborodás volt  belőle és elnézést kellett kérnie. Kovács András Péter most talán megtehetné ugyanezt... ha van gerince és lelkiismerete.

Tehát:

Tisztelt Kovács András Péter!
Az RTLKlub, Showder Klub adásában, november hetedikén, az autistákkal való viccelődésével sikeresen tovább mélyítette a szakadékot az átlagos emberek és az autizmussal élők között.
Az autisták említése és nevetségessé tétele, nemcsak az érintetteknek okozhatott károkat, hanem családjukat is igen érzékenyen érintette.Vannak olyan dolgok, amivel nem viccelődünk. Az autizmus például ilyen. Rengeteg ember dolgozik azon, hogy elfogadják az autizmussal élőket, hogy a magyar társadalom toleránsabb legyen és egy ilyen, önnek gondolom ártatlannak tűnő viccelődés, évek munkáját teheti tönkre.
Amennyiben van szíve és szorul önbe egy csöppnyi emberség, kérem inkább segítsen nekünk munkánkban. Első lépésként ha elnézést kérne az érintettektől, már az is jólesne.

Tisztelettel:
Soproni Emőke egy autista kisfiú anyukája és az Autizmusmesék szerzője
http://nostenyek.com/category/autizmus/

Legóztak a hétvégén

A téma főleg a karácsony volt. Ezt Édua készítette:

Ez pedig a "rénszarvasszán", kobolddal az elején:

Csoportkép:

 

Ez Csongor karácsonyfája:

 

Ott settenkedik a Télapó és teszi le az ajándékokat.

Miközben a kedves terminátorok és stormtrooperek békésen alszanak...

A szán a rénszarvassal.

Na és ki találja ki, hogy mi ez és melyik filmből?

Nem is tudom vegyünk-e még nekik legot? Ha lenne egy nagyobb készlet, akkor már nem kockából kéne rénszarvast készíteni, vagy csontvázlóból, pedig ez olyan szórakoztató. :)

Bealudni a kanapén,

miközben a gyerekeid "Alvin és a Mókusok" filmet néznek, az nagyon-nagyon szürreális álmokat eredményez.
Ráadásul párszor felriadtam közben és reflexként az első  kezem ügyébe eső tárgyat bele akartam vágni a képernyőbe, hogy elhallgattassam a vinnyogást. Szóval jótanácsom a mai napra: SOHA, de SOHA ne aludj el Alvin és a Mókusok közben, még csak bóbiskolni se jusson eszedbe... mert ijesztő.

Lomtalanítok

Mashunak igaza van, rengeteg dolgot feleslegesen felhalmoztam az elmúlt években idekint, lassan lomtár formát öltünk és amíg nincs EMŐKE feliratú kacatszoba, addig nem is nagyon tudjuk hova tenni ezeket.


Hatvan kiló holmival költöztünk ki - ebben benne volt a tésztafőző lábosom is -, ez volt minden négyünknek, de azóta rengeteg mindent kaptunk ajándékba, vagy vásároltam, car-boot sale-eken, ebayen, én pedig nagyon nehezen dobok ki régi dolgokat.
Az augusztusi költözéskor, rengeteg ruhát, cipőt, egyebet vittem el a jótékonysági boltokba, ruhakonténerekbe, tegnap pedig újabb adagot adtunk le. A gyerekekkel együtt válogattuk szét a játékokat (mi megy haza, mit adunk el, mi megy a boltba) és meg kell mondanom, hogy ismét rádöbbentem: nem vagyok teljesen normális. Majd' a szívem szakadt közben.
Emiatt például csak olyan jótékonysági boltba adom le a holmit, ami kívül esik a rendszeres útvonalamon és hóttziher, hogy oda nem megyek be egy évig legalább,  nehogy meglássam az egyik régi, kedves tárgyamat.

Pénteken egy kedves angol barátnőmmel teázgattunk és bevallotta, hogy hasonlóképpen érez és gondolkodik ezekről. Ő sem megy be abba a boltba ahova leadta a kinőtt kiruhákat és ő sem bírja ki sírás nélkül, sőt  ő is sokszor eldugdossa azt, amit nagyon nem akar kidobni.:) Mit ne mondjak, jót nevettünk.

Most megyek vissza, mert még mindig van válogatnivaló.
Tényleg, erről jut eszembe: surrey környékiek, londoniak, van egy BENNO dvd tornyunk, nagyon szívesen odaadjuk, akinek kell, illetve van egy pár tányérom  (örülnék ha kedves ismerősökhöz kerülnének) és ha jól sejtem a pingvines bögrére már van jelentkező, ugye Christine?:).
Vicces vagyok mi, itt nyafogok nektek egy poszton át, aztán rátoksózom a holmit. :)))

Azt hiszem nagyon malac ez a Télapó...

...vagy csak rossz az, aki rosszra gondol?
Ma fotóztam az egyfontosban, gondoltam megosztom veletek. :)

Pár napja megérkeztek...

...Csongi speciális cipői. Nagyon szépek, és úgy látom szebben, biztosabban jár benne a gyerek, ami jóóó. :)
Ráadásul megbeszélte Mashu tegnap a tanítónénivel, hogy a ceruzáira is kap majd valami huzatot, amitől a ceruza vastagabb lesz és könnyebben tud írni vele.

Ami neki van, azt úgy hívják: izületi hipermobilitás. 

Most már ezzel is előrébb vagyunk. 

Költözés

Hűséges híve voltam a freeblogosoknak, egészen 2006 óta. Uhh az már öt év...  Viszont egy ideje már tervezgetem a költözést, ezért most próbaidőre itt fogok blogolgatni.
Remélem, hogy nektek is tetszeni fog az új "lakás". :)

A régi bejegyzések

egyenlőre még az eredeti helyükön olvashatók http://hicudzsi.freeblog.hu/. Remélem hamarosan sikerült importálnom a teljes blogot, egyenlőre már órák óta bénázom vele és hiába vetettem be minden trükköt, nem segít semmi. De a reményhal... ugyebár. :)

Óóó de elhanyagoltalak titeket!

Elnézést kérek miatta!
Egy hónapja beindult az egyetem, Mashunak is az egyetemi munka. A gyerekek iskolába járnak, de volt közben egy őszi szünet a múlt héten.
Az Átmeneti Állapot elköltözött ide: nostenyek.com.

A hajamat megint levágattam, most ilyen lett:

Írok szorgalmasan, tanulok (kevésbé szorgalmasan).

Éduának volt a szülinapja vasárnap, gyönyörű nyolcéves nagylányunk van!
(na most is elfutotta a könny a szemem, ahogy beszélek róla)

A tortája apja készítése: pannacotta kalács, a krém tejszín, mascarpone és rengeteg málna (úgy szépen egyben beledobálva), a tetejére meg csoki van ráöntve.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ÉDESEM! :)

Kezdődik,

azaz elkezdődött az egyetem. Tegnap már két szemináriumon voltam (éjjel 11-re értem haza vonattal meg bringával) csütörtökön újabb megmérettetés. Mivel ez már a második év, és fel tudtam venni az új régészet tantárgyaimat (tehát kétszakos lettem) a hajtás is nagyobb és a követelmények is.
Közben nagy változások jönnek az Átmeneti Állapoton is (aki nem ismeri, ez egy netes újság aminek az egyik szerkesztője és állandó szerzője vagyok) izgalmas! :)))
Édua szárnyal a suliban, de ez gondolom nem újdonság, Csongi ügyében viszont ma megyünk be megbeszélésre.
Mashu elkezdte az új munkáját, csütörtökön már tanít is az egyetemen.
Megvettem magamnak az új nyúlsapkámat - aztán beköszöntött a 28 fok :) - de sebaj, lesz itt még hideg. Képeket itt találtok rólam és a sapkáról Flóra jóvoltából.
Hát kb. most ez van. Majd mesélek bővebben, amint lesz kis lélegzetvételnyi időm. :)

Főzőcske - a kabátos krumpli

Van egy pár kedvenc angol ételem, de a listát magasan vezeti a "jacket potato". Nem egy könnyű étel, hanem igazi laktató téli finomság.

Nem egy nagy varázslat elkészíteni, én most pakoltam éppen be a mai ebédnekvalókat a sütőbe.

Szóval végy fejenként egy-egy nagy sütnivaló krumplit (sajnos nem tudom, hogy Magyarországon ennek melyik fajta felel meg, ennek még utána kell néznem)  mosd meg, dörzsöld tisztára a héját. Azután szurkáld meg villával alaposan, fektesd le és vágj egy keresztet a héjába.

Ezután dörzsöld be egy kis olívaolajjal, sóval majd a 190 fokra előhevített sütőbe tedd be.

Minimum másfél-két óra kell neki, ez függ a krumpli minőségétől is.

Sütés után a krumpli héja ropogós és ízletes lesz, a belseje pedig puha és omlós mint a krumplipüré.

Amikor kész van, kissé nyisd meg hosszában és mindenfélét beletölthetsz. Petrezselymes vajat, majonézes tonhalat, sült bacont, sültbabot paradicsomszószban, currys csirkeragut és így tovább. A tetejét pedig szórd meg jól reszelt sajttal, hogy ráolvadjon.

Nagyon laktató kedvenc. :)
Jó étvágyat!
kép forrása

Vissza, vissza

Tegnap szerencsésen megérkeztem a gyerekekkel. Mashu a reptéren várt minket, ami nagyon jó volt.
A repülőút meg rettenet, de leginkább a reptéri része.
Ferihegy 1-en busszal vittek megint a géphez. Felpakolták az elsőbbségi utasokat, aztán a gyerekeseket és végül a sima utasokat. Aztán a gépnél kinyitották az összes ajtót és mire a gyerekekkel felértem - elénktolakodtak az egyéni utasok -, már csak egy azaz egy darab hely volt ahova hárman egymás mellé leülhettünk. Az volt az utolsó.
Ma az erkélyünkön ittam a kávémat, majd elszaladtunk bevásárolni a hiányzó iskolaruha darabokat meg cipőket.
Visszailleszkedünk lassan, bár ez nekem mindig nehéz kicsit.

Az álmatlanság...

...ismét támad. Utolsó hét az egyetemen, leadási határidők, az utolsó roham, én meg csak bámulom a monitort és semmi nem jut az eszembe.

Mire leesik mennyire késő van már, nem tudom bevenni az alvássegítő bogyót sem, mert akkor reggel képtelen lennék felkelni az ágyból.

Ráadásul én hülye kattintgattam erre meg arra a neten és felbosszantottam magam azon, hogy egy cikkem valaki szépen lekoppintotta.

Most megpróbálok birkákat számolni. Elvileg holnap jön egy fickó aki rendbe rakja majd a nappali padlóját, szóval a két esszéírás közötti szunyókálásomnak is lőttek...

Nagyon rosszul indult a tegnap...

Egyrészt hajnalban kellett elindulnom itthonról és az már eleve bosszant ha erre a vonatra kell szállnom, mert nem kapok kedvezményt a jegy árából, másrészt a cipőmbe is valahogy bejutott a víz az első pár méteren.

Morogva vonszoltam magam a főtérig, ahol hirtelen elémpenderedett két összekötött lufi. Vidáman kergetőztek, fittyet hányva ködre, szemerkélő esőre, hideg szélre,mintha valami bolondos táncot járnának.

Gatwicken meg két holland turista be akart jönni a pihenőbe, de sajnos a lezárt, elromlott ajtón át és nagyokat nevettek, ahogy egymás után felkenődtek rá.

Azután a vonaton a velem szemben ülő hölgy elbóbiskolt és valami szépet álmodhatott, mert nagyon mosolygott. Az ablakon kinézve pedig három őzet láttam. Egyikük fent állt valami dombocska tetején, a másik kettő meg lentről figyelte.

Ezek után már képtelen lettem volna tovább morgolódni, már azon is csak nevetni tudtam, hogy azért csupa víz a zoknim, mert az egyetlen cipőm talpa kilyukadt...

írta: hicudzsi, 2011. márc. 1. 9:16 - címkék: és kategóriák: anyadolgok

Szünetelünk

Sajnos az egyetemen nincs megállás ebben az időszakban, Mashu meg ugye dolgozik minden nap, így vittem magammal a gyerekeket.

A felszerelés a következő volt:

- laptop két fülhallgatóval (rajta pár mesefilmmel),

- kiszínezők, színes ceruzák,

- mesekönyvek,

- pár lego bionicle.

Az előadás előtt pár perccel bementünk a terembe, kerestem egy konnektort, leültettem őket a géphez a fülhallgatókkal és csendben végigülték, játszották, rajzolták az előadásokat meg a szemináriumokat.

Utána meg nagyot szaladgáltunk odakint, vagy ha több óra szünet volt, akkor bejöttek velem a csendes szobába kicsit kinyúlni a kanapékon.

Tegnap Mashu is tartott egy előadást az egyetemen a munkahelyéről (karrierlehetőségek pszichológusként), ott is simán elvoltak a pupicsok.

Az igazság az, hogy nagyon büszke vagyok rájuk, mert van olyan előadó aki észre sem veszi őket, aki meg igen, az megdicséri őket, hogy még az egyetemisták nagy része sem képes ilyen csendben végigülni az előadást.

A vonatozás volt nekik kicsit hosszú, a sok átszállás, de remélem a következő szünetben már kocsival hozhatom-vihetem őket. :)

Beszéltem a múlt héten

Csongi egyik pszichológusával, aki a kivizsgálást vezette. Nagyon elkeseredettnek tűnhettem, mert azonnal adott a hétre egy időpontot, hogy kicsit beszélgessünk el.

Szerdán találkoztunk.

Szembesített pár fontos dologgal, amit én eddig elegánsan hanyagoltam. Igen, most már bevallhatom, nem mindig egyszerű elfogadni, hogy tényleg van valami gáz.

Néha azt gondolom, áhh biztos csak túloznak, nincs is itt semmi.

Szóval kell használnunk kártyákat. Ezért most vettem két különböző csomagot az ebayen.

A diagnózissal kapcsolatban még semmi hír. Majd március elején ismét randizunk, akkor talán meg tudja mondani, hogy hol állunk a sorban.

Közben néztem lakást, de egyenlőre semmi nem úgy alakul, hogy elköltözhessünk valami egészségesebb helyre.  A bejárati ajtónk annyira megdagadt, hogy bentről ki kellett ma is feszítenem tíz perc után, hogy kijussak rajta.

Áhh...

Holnap reggel a kórházban kezdek, hogy lesz-e műtét vagy sem, nemtom...

írta: hicudzsi, 2011. febr. 17. 23:31 - címkék: és kategóriák: gyerekdolgok, anyadolgok

Mai mérleg

Négy óra alvás,

reggel hétkor vonatozgatás két átszállással,

három előadás,

egy darab kétórás szeminárium,

három darab keksz,

egy alma,

három kávé,

egy fetrengős migrén,

három önéletrajz elküldése,

kétórás fordítgatás, felkészülés a holnapi szemináriumra,

az ÁÁ-ra posztfeltöltés, képkeresés,

két tökcuki kispupics lefoglalása, megvacsoráztatása, ágybatétele egy imádnivaló Mashu segítségével,

most pedig lassan bedobom a törülközőt. A reklám után visszatérünk. :) Asszem az már holnap lesz...

írta: hicudzsi, 2011. febr. 14. 23:02 - címkék: és kategóriák: anyadolgok - 5 komment

Néha kedvem lenne...

...bemenni a CAMHS-ba és elmondani, hogy miért ilyen kurvanehéz néha és miért nem csinálnak már végre valamit???

Még egy rohadt tanácsot sem adnak mit csináljak amikor a gyerekem hirtelen gondol egyet és elrohan mellőlem. Aztán meg egész úton hazafelé üvölt velem és eszméletlen fájó dolgokat mond...

Nem tehetem pórázra.

Várólista, várólista HÓNAPOK óta... 

Ide nekem egy Mák Ferencet

Még évekkel ezelőtt szórta tele a postaládánkat kicsike, zöld szórólapokkal Mák Ferenc víz-, gáz- és fűtésszerelő, hogy ajánlja magát.

Akkoriban nem volt szükségünk e kiváló mester szolgáltatásaira, viszont a zöld szórólapocskák pont alkalmasak voltak arra, hogy a Capitalyban megsérült és megsemmisült ezreseket helyettesítsük velük. Így Mák Ferenc bekerült a családi legendáriumba, legfőképpen "Ide nekem egy Mák Ferencet!" szókörnyezetben ltt használatos a neve.

Na de most nekem nem Capitaly ezres kéne, hanem egy igazi Mák Ferenc, ugyanis elromlott a cirkó a lakásban és nincs aki megjavítsa.

Amikor hazaértem a gyerekekkel az iskolából, szerettem volna befűteni, de a boyler hirtelen megbolondult. Zakatolni kezdett, a nyomásmérő meg össze-vissza ugrált, kint meg zubogott a víz az túlfolyón át a szabadba.

Kiabáltam egyet: - Gyerekek! Cipő, kabát, kifelé a lépcsőházba!

Közben meg gyorsan odaszaladtam és lekapcsoltam mindent aminek köze lehet a boylerhez.

Majd kintről elkezdtem telefonálgatni. Első körben hívogattam a főbérlőt, aki persze nem vette fel a telefont. Hagytam neki üzenetet. Aztán hívtam a kisokosban megadott "gázjavítás" telefonszámot, de ott csak annyit mondtak, hogy ezzel a címmel már nincs kapcsolatuk, nem tudnak segíteni. Végső elkeseredésemben felhívtam egy másik házbeli főbérlőt (tudom, hogy nagyon jó barátai a mi főbérlőinknek) és ő azonnal fogta magát és jött, hogy megnézze mi van, meg hozott kulcsot a gázórához, hogy el tudjuk zárni azt is.

Addig a gyerekekkel a lépcsőházban üldögéltünk (neki nincs kulcsa, itt kellett megvárni), majd kiültem velük a kocsiba, "ott mégiscsak melegebb van" felkiáltással (de nem volt...).

Mikor végre megjött akit vártunk, ő is csak annyit tudott csinálni, hogy lezárta a gázórát és megígérte, hogy próbálja ő is hívogatni a főbérlőnket.

Telefonáltunk az ingatlanirodának, hogy ilyenkor kihívhatunk-e akárkit, aki majd a landlornak számlázza ki, de sajnos olyan munkatárs volt már csak bent akinek erről fogalma sem volt.

Fűtés, melegvíz nincs. De van egy mini radiátorunk és kint is plusz 9 fok van, ami nem olyan hideg. Vannak pokrócaink és plusz paplanunk. A vízforraló és a sütő villannyal működik szerencsére.

Zsuzsi meg Ana szinte azonnal hívtak, hogy mit tudnának segíteni amikor elpanaszoltam a gondom a facebookon.  Ezer köszönet nektek csajok, csodálatosan aranyosak vagytok!!! :)

Ha holnap sem tudunk elérni senkit aki érdemben tudna segíteni, akkor végigkilincseljük a barátainkat egy-egy fürdés erejéig, vagy megyünk az uszodába, úgyis régen készülünk már oda. :)

Szürke volt a reggel...

...a köd bekúszott a kabátom ujjába is. Nem szerettem...

Ültem a hideg fémpadon Gatwicken és vártam a vonatomat. Hirtelen zeneszó ütötte meg a fülem. Gitár. Tekergettem a fejem, vajon honnan jöhet? És ahogy lassan kigördült a vonat, ami eddig eltakarta előlem a többi peront, megláttam a gitárost. Pontosan szemben ült velem, előtte kotta, mellette lustán gőzölgő papírpoharas kávé. Akkordokat próbálgatott és néha mellényúlt. Ez kifejezetten kedves volt.

Egyszer sem nézett fel, addig míg be nem mondták a vonatomat. Amikor pedig felemelte a fejét, rámosolyogtam és hangtalanul mondtam neki: - Köszönöm!

Visszamosolygott és kissé teátrálisan biccentett egyet a fejével.

A vonat begördült, de akkor már nem fáztam és köd sem volt a kabátujjamban... és alig vártam, hogy ezt a kedves élményt megosszam valakivel.

"Papírosztó" volt ma Brightonban

...tehát mostantól papíros "practical archaeologist"* vagyok.

Reggel kilencre legkésőbb ott kellett lennünk a Brighton Dome-ban, ahol a diplomaátadót tartották. A talárt és a kiegészítőket a helyszínen kaptuk meg és segítettek is nekünk felvenni azokat.

A nézőtéren minket külön sorokba ültettek, mint a családtagokat, barátokat, olyan sorrendben ahogy majd fel kell mennünk a színpadra.

Ezt a képet mobillal készítettem magamról, hogy TÉNYLEG ITT VAGYOK! :)

Nemsokára bevonult a díszes társaság, azaz az egyetem színe-java, a kancellár, a dékán, a professzorok, a tanáraink, mindenki a tudományos fokozatának megfelelő ruhában.

A beszédek közben megünnepeltük azt is, hogy jelenleg az egyetemünk a nyolcadik legjobb az Egyesült Királyságban, a tizenhatodik legjobb egyetem Európában és a világranglistán a hetvenkilencedik helyen van. Hurrá! :)

Azután máris ugrasztottak minket és sietni kellett a színfalak mögé. Itt sorban vártak minket a segítők, egy lány megigazította a bojtunkat, egy másik a talárt, egy harmadik pedig kézfertőtlenítőt nyomott mindenki tenyerébe (szegény Sanjeev-nak ne kelljen ragacsos, kitudjamilyen tenyereket fogdosnia).

Azután egyszercsak mondták a nevem, végig kellett mennem a színpadon, kezet fogni a Kancellárral**** . Olyan nagyon zavarban voltam, hogy suhantam volna tovább, miközben ő mondta nekem, hogy: "Gyakorlati régészet, ez nagyon érdekes, gratulálok!" visszafordultam és megköszöntem neki, asszem fülig elvörösödtem. Aztán átvehettem a papíromat.

(Hehhe itt suhanok tiszta frászban. Mashu kicsit későn kapcsolt, hogy lefotózzon rendesen. )

Nem estem el a színpadon, nem esett le a sapim se. :)

A végén pedig hatalmas tapssal és üdvrivalgással fogadtuk, amikor a Kancellár a hagyomány szerint bejelentette, hogy "mindenkinek aki ma itt bemutatkozott nekem, annak megadom a diplomáját!"

Aztán pózoltam a gyerekekkel, meg a friss papírral.

Egyébként ma Stephen Fry-t az egyetem díszdoktorává avatták. Én nagyon-nagyon kedvelem őt, szóval különösen jó érzés, hogy én is ma kaptam meg a papíromat.

Ahogy hazaértünk én bezuhantam az ágyba és aludtam, aludtam, aludtam.

Még egy érdekesség; itt hagyomány, hogy a helyi újság is megjelenteti a diplomázók névsorát (nem csak az egyetem hivatalos kiadványa), gyorsan vettünk mi is egyet belőle.:)

Na meg még valamit elfelejtettem. Beszédében a Kancellár külön kiemelte, mennyi külföldi diák van az iskolában, és mikor azt mondta, hogy fantasztikus nagykövetei és képviselői vagyunk hazáinknak, büszkék lehetnek ránk az otthoniak... hát majdnem elbőgtem magam. :)

*régésztechnikus, gyakorlati régész, nem tudom otthon mi a megfelelője.

**Páran kérdeztétek, hogy akkor most hogy is van ez, hogy én papírt kapok, közben meg még egyetemre járok. Ez a régészképzés egy két éves egyetemi, szakmai oktatás. Ez elég arra, hogy ásatásokon dolgozzak, de mivel a jövőben komolyabb tervem vannak, ezért kezdtem el járni a régészet-művészettörténet szakra, de a régészet órákra nem kell még bejárnom egyenlőre (majd második év második felétől), helyettük választhattam más tárgyakat.

***a szokásos első helyeken természetesen mindig ugyanazok vannak: Cambridge, Oxford, King's College stb... ezért hatalmas dicsőség, hogy a mi fiatal iskolánk - jövőre lesz ötven éves - ilyen szuper helyezést ért el.

****Chancellor, sajnos nem tudom a magyar egyetemeken mi a megfelelő fokozat neve.

írta: hicudzsi, 2011. jan. 28. 22:11 - címkék: egyetem és 

Csak nézem a szemközti függönyt,

találgatom vajon miből lehet. Sötétkék és papírszerű. Fázom, de sajnos nem tudom felvenni a pulóverem, mert benne van a branül már a könyökhajlatomban, nem akarom lökdösni.


A mellettem lévő fotelba új beteg érkezik. Pontosan kettő és fél órája várok a kórház sürgősségi osztályán. Behoztak, mert nem kaptam levegőt annyira durván begörcsöltem.


Először a külső betegfelvételen fogadtak a (nagyon mogorva) nővérkék. Kedvességgel sem tudtam mosolyt csalni az arcukra. A kinti váró műanyag székei kemények és hidegek. Vettek vért, kaptam piros karszalagot (pirosat mert van gyógyszerallergiám) és vártam egy darabig. Behoztak egy csodaszép lányt, ugrált, fetrengett a fájdalomtól. Kapott oxigént. Mikor éppen nem fájt neki se annyira, meg nekem se annyira, akkor beszélgettünk pár szót. Mondta, hogy "itt kint mindig taplók a kínai nővérkék", sajnos ő már visszajáró beteg itt.


Na, de legalább egy ideje már átjöhettem a meleg váróba.


Itt vannak a papír (vagy milyen) függönnyel elkerített ágyak. Akinek nem jut ilyen - mint nekem -, az meg ül a nagyon kényelmes zöld fotelekben.


Egy idősebb úr mellettem nagyon rosszul van. A felesége próbálja tartani benne a lelket. Patakokban folyik a víz róla. Basszus hol a nővérke, a doki vagy valaki? Mindketten kétségbe vannak esve. Végre jön érte egy orvos.


A függöny mögül - amit éppen bámulok -, hirtelen kiabálás és sikoltozás hallatszik. Kiszalad a nővérke egy másik műszerért, nem akarom hallani mit csinálnak bent a pácienssel, de ez szinte lehetetlen ilyen körülmények között.


A váróban van még egy fekete srác, tiszta fehér (porvédelmi, vegyvédelmi, munkás? valamilyen fura anyagú) kezeslábasban, a feje a kapucniban. Három idegenrendész vigyáz rá. Éjfélkor leváltják őket. A következő csapat kissé lazább mint az előző volt. Közöttük nincs nyomozó, ők csak felvigyáznak.


Az új beteg aki leült mellém egy idősebb, erősen túlsúlyos úr, nagyon rosszul van ő is.


Pár perc múlva bevágtat az italautomatához egy, az előbb még igencsak csendes páciens. Részeg. Kegyetlenül. Seggmutogatós hálóingben korzózik, miközben nagyon vígan van.


A külső részen egy idős bácsi kiabál. Nincs meg a hallókészüléke, semmit nem hall.


Három és fél óra telt el mióta behoztak. Azóta három fájdalomhullám zúzott végig rajtam. Végre jön egy doki. Kikérdez. Alaposan. Ma már harmadszorra mondom el részletesen, hogy mi történt.


Megnézi a teszteredményeimet, örül neki. Szépen vagyunk. Azt mondja, várjuk ki a műtét időpontját, addig meg legyen csuriban a kezünk (fingers crossed), hogy ne kelljen megint behozniuk. Végezetül kapok egy halom gyógyszert és egy műtéti időpontot.


Hajnali fél kettő, nagyon hideg van kint. A taxit várom. Kicsit félek, a zsúfolt sürgősségi után a kihalt parkoló mellett... Fáradt vagyok.


Nemsokára itt a kocsi, belegyalogolok egy térdig érő pocsolyába. Hm... meg sem lepődöm. A taxis srí-lankai. Megbeszéljük, hogy milyen hideg van itt nyáron és milyen károsak a légkondicionáló berendezések. A kocsink előtt átszalad egy róka. Hatalmas, csodaszép, a pláza kereskedelmi bejáratához megy (ott vannak kukák).


Lassítunk, hogy nehogy elcsapjuk.


A házunkban már mindenhol sötét van, a mobilommal világítok a bejárati ajtónkig. Mashu még ébren vár. A gyerekek nagyon meg voltak ijedve - főleg Csongor, ő attól félt, hogy engem is megszúrnak majd a kórházban mint őt és nekem is úgy fog fájni -, de azért el tudtak aludni időben.


Megnézem őket és mérhetetlenül boldog vagyok, hogy reggel én ébreszthetem őket.

Tegnap beállítottam a telefonomra csengőhangnak...

egy kedvenc Liszt-darabomat.

Ma csak ülök és fülelek, jajj honnan jön ilyen kellemes muzsika... és nem jöttem rá, hogy basszus fel kéne vennem a telefont, csak csodálkoztam milyen szépen szól. :)
Most rohanok tovább, csak megírtam, hogy ti is nevessetek egyet, ha már én nevetek. :)))